Ulysses hozzászólásai

Nah, mély levegő, tízig számolni... Elmúlt az első dühöm, az olyasmi hozzászólások miatt, hogy "Jó", meg "Egész jó." Igaz, nem volt még időm túl sok sztorit elolvasni itt,és statisztikát sem vezetek róluk. Viszont Gandalf remekül írta meg ezt a történetet. Ha találomra kiválasztok 10 másikat, abból kilencet simán megver.
Igazából egy hibája mégis van. Teljesen elvette a kedvemet, pontosabban a bátorságomat, hogy valaha is feltegyem itt saját írásomat. Irigykedve töröm a fejemet, miként tudnék én is ilyen lebilincselően, képszerűen írni.
Gratulálok!
Gandalf, ha fontosnak tartod ezt a pontozósdit, akkor majd szavazok, és számíthatsz egy 10-esre.

Hülye szokásom szerint szabadkozással kezdem. Nem vagyok irodalmár. Mégis megpróbálom szavakba önteni, mi fogott meg ebben a történetben.
Az "írónő" képes volt az utolsó sorig fenntartani valamiféle feszültséget. Nem engedte, hogy félbehagyjam az olvasást. Nem tudom, hogy szándékosan (azt meg főleg nem, miféle a szándék) használta-e a legdurvább szavakat a szex, és az aktusban résztvevő testrészek megnevezésére. Ettől számomra nagyon kontúros lett az egész történet. Amolyan ellenpontként szolgáltak az obszcén szavak a mámorítóan bizsergető, szép nyelvezettel fogalmazott bekezdéseknek. Remekül festette meg ezekkel az eszközökkel a vágy keltette láncreakciót, a mindent eluraló kémiát. Amikor a nő és férfi felett egyaránt átveszi az irányítást a testüket ellenállhatatlanul egymáshoz taszító biológiai kényszer. Legtöbbünkkel ritkán esik meg ilyen pusztító erővel bíró egymásra találás. Ha saját élmény adta az ihletet, akkor igazán szerencsésnek tartom a szerzőt.

Bocsánat, hogy a szerző helyett merek reagálni egy itteni hozzászólásra!
Bikmakkocska, itt ez a történet. A szinte állatias vágy, hogy szinte szavak nélkül is úgy összeillenek és kapaszkodnak, mint a DNS kettős helixe. Hogyne, lehetne több történettel, azaz körítéssel folytatni, de az inkább egy másik történet lenne.
Én inkább úgy fogalmazok: Írj még! Nagyon szívesen olvasnék tőled.

T. author04!
Előre bocsátom, hogy nem pontoztam az írásodat. (Másokéval megtettem, bár nem túl gyakran.)
Úgy gondolom, hogy az indokolás nélkül nyomkodott 1-eseknél nem sokkal jobb, a szöveges értékelés nélküli 10-es sem.
Az írásod tetszett, sajátos, nosztalgikus hangulata van. Azt hiszem, ezt viszont csak a korosztályod érzi át. A fiatalabb, vagy éppen idősebb generáció más korban, más normák szerint nőtt fel és szocializálódott. Ezért értékelik kevésbé ezt az írásodat. Pedig a történethez, a korhoz nagyon is illik a stílusod. Színes, kerek, hihető. A kisebb pontatlanságokon felül lehet emelkedni, nem zavarják a cselekmény követését. A figurák jól megrajzoltak, elevenek, esendőségükben még szerethetők is.
Ha időm engedi, a folytatást is el fogom olvasni. Ne vedd sértésnek, de a többi témakörbe sorolt írásaid nem keltették fel az érdeklődésemet! Ahogy egy korábbi hozzászólásodban megjegyezted, nem vagyunk egyformák. Én egy másik közhellyel magyaráznám tartózkodásomat azoktól: Mivel ember vagyok, fenntartom magamnak a tévedés jogát.
További ihletet az írásokhoz!

Bizony, szépen megírt kis történet! Kár, hogy a szerzőjétől mást nem olvashatunk!