A kislányom nagy lány lett

Alexandra a szobájában állt, teljesen meztelenül. A virágos tapéta előtt, a régi ajtó mellett. A bőre még mindig enyhén borzongott attól, ami pár napja történt.
Össze volt zavarodva. Ő volt mindig is a jó kislány. Mindenki így ismerte. S maga is így gondolt önmagára. A kamaszkor kísértései és vágyai egyszerűen nem kínozták. Mindig is a tanulásba vetette önmagát, eszébe sem jutott, hogy vágyai lennének. Egészen pár nappal korábbig. Akkor egy fiú. Egy buli... Nem ment el messzire. Csak a keze csúszott a blúza alá, majd a szoknyája alá. Nem hatolt belé. Nem vette el tőle semmit. De az ujjai ott voltak, a csiklóján, a nedves résén, és Alexandra akkor érezte először, hogy a teste másképp működik. Hogy van benne valami, ami eddig aludt. Azóta minden éjjel eszébe jutott. A fiú ujja. A saját, forró nedvessége. A remegés a hasában.
Érezni akarta. Élvezni akart. Elméletben tudta hogyan kell, olvasott, tanult róla eleget. De ma ki is akarta próbálni.
Lassan végigsimított a hasán. A keze remegett. Először csak a mellét fogta meg, a mellbimbóját, amely azonnal keményre feszült. Még soha nem érintette így magát. A másik keze lejjebb csúszott, a combjai közé. Az ujjai először csak a külső ajkait simították, óvatosan, mintha idegenek lennének. Aztán beljebb. Megtalálta a csiklóját. Egyetlen, finom körzés, és a térdei máris megrogytak.
Nem sietett. Még nem tudta, hogyan kell. Csak tanulta. A mutatóujjával körözött, majd fel-le simított, mindig nagyon lassan. A másik kezével a mellbimbóját dörzsölte, időnként mindkettőt egyszerre. A teste ismeretlen hullámokat küldött. A hasa befelé húzódott, a légzése mélyült. Most már két ujjal nyitotta magát, és óvatosan, csak a hegyükkel hatolt be. A hüvelye szűk volt, forró, és nedves. Minden behatoláskor egy halk, meglepett sóhaj hagyta el a száját.
A szoba csendes volt. Csak a saját, egyre zihálóbb lélegzete hallatszott.
Közben az apa hazaért. Hangtalanul. A kulcs alig kattanva fordult el. Cipőjét a folyosón hagyta, és belépett a szobába. Alexandra háttal állt neki, teljesen elmerülve. Az apa egy pillanatig csak állt, majd leült a sötét fotelbe, a szoba sarkában. Onnan mindent látott.
A lánya ujjait, ahogy lassan, ügyetlenül, de egyre bátrabban mozognak. A mellbimbóit, amelyek minden simításra jobban kidudorodtak. A hasát, amely már remegett. A nedvességet, amely fényesen csillogott az ujjain. A lány nem tudott semmiről. Teljesen átadta magát annak, amit most először merészelt.