Albérlet
Megjelenés: 2018. december 17.
Hossz: 30 840 karakter
Elolvasva: 11 819 alkalommal
Fordítás
Eredeti történet
Eredeti történet
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Két éve még örültem, hogy megengedhetek magamnak egy kis albérletet San Francisco belvárosában, de a város gazdasága fellendült és újabb munkavállalók özönlöttek be. Ez persze általánosságban pozitív dolog, de egy csomó ember életét megnehezítették az égbe szökő bérleti árak. Köztük voltam én is.
Szembe kellett néznem egy rettegett ténnyel: lakótársra volt szükségem. Nem lesz több csend és magány. Isten veled kényelmes kis agglegény lak. A fene vigyen mohó háziúr! – gondoltam. Először a közösségi médiával próbálkoztam. A Facebook ismerőseim java része szerencsére a San Francisco-i öböl környékén élt és bíztam benne hogy lesz köztük valaki, aki hajlandó beköltözni a városba és pár száz dollárt kicsengetni egy hálószobáért. Néhányan kérdezősködtek, de egy komoly érdeklődő sem akadt. Már aggódni kezdtem, amikor megkaptam Ellary levelét.
Ekkor már hónapok óta nem láttam a nővéremet. A diplomája megszerzése után modell és divatipari álmait követve ide-oda költözött. Élt Miami-ban, Los Angeles-ben,... egyszer még Európába is átment dolgozni. De a jelek szerint most visszatért volna San Francisco-ba a család közelébe. Megnéztem az új Facebook fotóit. Nehéz volt beismerni, de csinosabb volt mint valaha. Korábban party tündér volt, de most érettebbnek tűnt. A monitort bámulva a válaszomon töprengtem. Az e-mail-je alapján komolyan gondolta a beköltözést. Neki persze nem lehetett nehéz a döntés az albérleti árakat ismerve. Nekem viszont együtt kellene vele élnem. Fiatalabb korunkban jól kijöttünk egymással, bár megvolt köztünk a testvéri rivalizálás. Én érettebb lettem... ki tudja... talán ő is. De mégiscsak a nővérem. Nem éreztem helyesnek e-mailben intézni egy ilyen fontos dolgot. A családban mindig beszélnünk kellett. A szüleink ellene voltak a családtagok közti elektronikus üzenetváltásoknak. Úgy éreztem hogy fel kell hívnom. Így nem lesznek félreértések és sértődések ha esetleg nem jutunk egyezségre.
Először általánosságokról beszéltünk, majd a lényegre tértem:
– Megkaptam a leveledet. – mondtam.
– És? Él még az ajánlat?
– Él. Már éppen online hirdetést akartam feladni.
– Akkor szerencséd volt. Néhány hónapja a visszaköltözésen gondolkodom és a Facebook kiírásod segített a döntésben.
– Szóval az egészről én tehetek? – kérdeztem viccelődve.
– Abszolúte. És kedvező üzletet várok!
– Ne aggódj!
– Remélem is, mert csak egy kedvező üzletet engedhetek meg magamnak.
A pénz említése kijózanított.
Szembe kellett néznem egy rettegett ténnyel: lakótársra volt szükségem. Nem lesz több csend és magány. Isten veled kényelmes kis agglegény lak. A fene vigyen mohó háziúr! – gondoltam. Először a közösségi médiával próbálkoztam. A Facebook ismerőseim java része szerencsére a San Francisco-i öböl környékén élt és bíztam benne hogy lesz köztük valaki, aki hajlandó beköltözni a városba és pár száz dollárt kicsengetni egy hálószobáért. Néhányan kérdezősködtek, de egy komoly érdeklődő sem akadt. Már aggódni kezdtem, amikor megkaptam Ellary levelét.
Ekkor már hónapok óta nem láttam a nővéremet. A diplomája megszerzése után modell és divatipari álmait követve ide-oda költözött. Élt Miami-ban, Los Angeles-ben,... egyszer még Európába is átment dolgozni. De a jelek szerint most visszatért volna San Francisco-ba a család közelébe. Megnéztem az új Facebook fotóit. Nehéz volt beismerni, de csinosabb volt mint valaha. Korábban party tündér volt, de most érettebbnek tűnt. A monitort bámulva a válaszomon töprengtem. Az e-mail-je alapján komolyan gondolta a beköltözést. Neki persze nem lehetett nehéz a döntés az albérleti árakat ismerve. Nekem viszont együtt kellene vele élnem. Fiatalabb korunkban jól kijöttünk egymással, bár megvolt köztünk a testvéri rivalizálás. Én érettebb lettem... ki tudja... talán ő is. De mégiscsak a nővérem. Nem éreztem helyesnek e-mailben intézni egy ilyen fontos dolgot. A családban mindig beszélnünk kellett. A szüleink ellene voltak a családtagok közti elektronikus üzenetváltásoknak. Úgy éreztem hogy fel kell hívnom. Így nem lesznek félreértések és sértődések ha esetleg nem jutunk egyezségre.
Először általánosságokról beszéltünk, majd a lényegre tértem:
– Megkaptam a leveledet. – mondtam.
– És? Él még az ajánlat?
– Él. Már éppen online hirdetést akartam feladni.
– Akkor szerencséd volt. Néhány hónapja a visszaköltözésen gondolkodom és a Facebook kiírásod segített a döntésben.
– Szóval az egészről én tehetek? – kérdeztem viccelődve.
– Abszolúte. És kedvező üzletet várok!
– Ne aggódj!
– Remélem is, mert csak egy kedvező üzletet engedhetek meg magamnak.
A pénz említése kijózanított.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 15 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az "elkezdtük" talán egy kicsit megkésett, lévén pár százas nagyságrendben vannak fent a Törté-Net-en fordítások, a többségük forrásmegjelöléssel,mivel minden egyes esetben, amikor az író megjelölte, hogy fordítás, mi is így tettünk, így ennél többet nehéz lenne tennük. 🙂
Még a Törté-Net indulása körüli időkben - lassan 20 éve - egyeztetttünk a Literotica-val, hogy mi az álláspontjuk,ők annyit kérték, hogy amennyiben kideríthető, linkeljük be a történetet, nem is elsősorban látogatószerzési céllal (mivel kevesen olvasnak azért angol eredetiben ilyen történetet idehaza), hanem kereső-optimalizációs okokból. Cserébe mi is onnan javasoljuk a fordítást (nem mellékesen azért, mert az egyik legjobb forrás erre a célra), szóval ilyen jellegű problémája sosem volt a két oldalnak. 🙂
Üdvözlettel:
Törté-Net Szerkesztőség
Ahogy írtam én is, egyáltalán nincs gond a fordítással, de úgy gondolom, hogy akkor teljes a kép, ha minden olvasó számára egyértelműen oda van írva, hogy egy fordítást olvasnak. Hogy ez eddig mennyire nem volt így, abból is látszik, hogy a szerző szinte minden irománya alatti hozzászólásokban várják a folytatást.
Szerzői jogot sért, ha valaki a saját termékeként ad elő egy lefordított művet, függetlenül attól, hogy egy doktori disszertációról, vagy egy erotikus történetről van szó. Úgy gondolom az ország legismertebb és legprofibb erotikus történet tematikájú honlapja esetében a fordításra történő utalás alapelvárás kell, hogy legyen.
Előre is köszönöm / köszönjük, hogy a jövőben jobban figyeltek erre, ill. a szerző eddig megjelent többi műve esetében is feltüntetitek a forrást.
Nagyon köszönjük a fordítás-jelzéseidet, mindenhol pótoltuk az eredetire mutató linket a teljesség kedvéért.
Viszont egy fordítás szerintünk nagyon távol áll az "idegen tollakkal történő ékeskedéstől", nem szeretnénk még véletlenül sem egy síkon említeni az ebbe a kategóriába inkább tartozó plágiumokvkérdésével.
Írói/fordítói szempontból nyilván más, de nem feltétlenül könnyebben teljesíthető elvárásokat támaszt. (Szerkesztőségen belül is akad fordító, aki saját történetet nem tud jól írni, viszont a fordításai nagy sikert aratnak, nem könnyű munka az sem, de őszinte elismerésünk a saját fantáziából dolgozó íróknak. 🙂)
Olvasói szempontól viszont nem jelent különbséget (hacsak valaki nem olvasta angol eredetiben, hisz számára az "duplikáció"), de tény, hogy a folytatás kérdése ilyenkor nem a fordítón múlik.
A részünkről (olvasóként is) felettébb izgatottan várjuk a további hasonlóan jól kiválasztott és lefordított történeteket (is)! 🙂
Köszönettel:
Törté-Net Szerkesztőség
A fordítás tényével önmagában nincs gond (sőt, kifejezetten üdvözlendő, hogy az angolul kevésbé jól értőkhöz is eljut egy-egy igazán remek történet, ill. magának a fordításnak a minősége is színvonalas), de a szerző rendszeresen "elfelejti" megemlíteni, hogy nem saját szerzeményeket tölt fel, ami szerintem minimum véleményes (a FAQ-ban szerepel, hogy erre azért illene utalni, azért ez valahol mégis csak idegen tollakkal történő ékeskedés).
Az eredeti sztorit itt találod: https://www.literotica.com/s/webcam-sister
Köszönöm, fenotrin! Max pont!