A+ A-

A tanár úr felejthetetlen amerikai kalandja

Még ma is, ennyi év után, ha nem tudok elaludni, és valami szép emléket akarok felidézni, a Petrával töltött éjszakára gondolok. Fiatal tanárként, az 1980-as évek közepén, egy őszi félévet töltöttem egy amerikai kisváros főiskoláján.
A mai generáció figyelmét felhívnám az időpontra, és a korszak velejáróira: nem volt még mobiltelefon, internet, email, GPS, semmi, ami ma már természetes.
Bejártam órákra, nyelvi, kulturális anyagokat gyűjtöttem, mondhatni éltem a világomat. Szinte minden tökéletes lett volna, csakhogy. Csakhogy – feleségem itthon maradt, postai úton leveleztünk, biztosítottuk egymást, hogy mennyire hiányzunk egymásnak. De ez képmutatás volt, mert több, mint tízéves házasságunk már igencsak a kihűlés fázisában volt. És én ott voltam, körülvéve sok-sok gyönyörű, fiatal lánnyal, a szemem majd' kiesett néha, de vigyáznom kellett a látszatra, nehogy valaki valamit is észrevegyen – csak komolyság, tanár úr.
Én 35 éves voltam, a diákok 18-20 körül. És ebben a helyzetben nem is gondolhattam volna semmiféle közeledésre senki irányában. A tanár kolléganők meg vagy nem voltak vonzók, vagy a csinosabbja férjezettként megközelíthetetlen volt.
Sok Kleenexet elfogyasztottam törölközésre a rendszeres önkielégítések során. És közben lelki szemeimmel azt a sok gyönyörű, fiatal lányt láttam, akiket lopva bámultam a campuson a fűben üldögélve, csivitelve, vagy a sportpályán a cheerleader edzés közben rövid szoknyácskájukban, vagy éppen az uszodában, nedves fürdőruhában – majd szétrobbant néha a farkam, annyira kívántam valakit, hogy megossza velem a magányomat.
Telt, múlt az idő, szeptember, október. Nem volt más, csak a vágyakozás.
És ekkor jött a deus ex machina. Egy volt diákomról, aki már végzett, kiderült, hogy kint tanul tovább egy keleti parti nagy egyetemen. Telefonon beszéltünk, hívott látogassam meg, érdekes lehet körülnézni egy ilyen híres oktatási intézményben. A „bűnös” gondolat csak valahol az agyam mélyén született meg, elhessegettem, de nem zártam ki a lehetőséget.
November végén, a hálaadás ünnepén csütörtöktől vasárnapig szabad voltam. Ilyenkor Amerikában tanítási szünet van, mindenki utazik, megy haza, meglátogatni a szülői házat. Volt egy ócska bérelt autóm, és usgyi! Csütörtök reggel indultam, és mivel a távolság több, mint kétezer km volt, éjszakára meg kellett állnom egy motelben félúton. Pénteken, az érkezés napján végig zuhogott az eső, rosszak voltak a látási viszonyok, a szélvédő párás, akkor még a GPS-t nem találták fel, a nagyvárosban többször is eltévedtem, már a hajamat téptem idegességemben, mire végre megérkeztem az egyetemre. Volt tanítványom, nevezzük Petrának, miután a házi telefonon felhívtam, lejött elém a parkolóba. Annyira megörültem neki, részben, mert a zűrös út végére értem, és részben, mert végre ismerős arcot láttam, hogy szorosan megöleltem – persze szigorúan a barátság jeleként, de a szokásosnál kissé hosszabban és lelkesebben, de magamban tudtam, hogy mennyire élvezem, hogy végre egy valódi női testet ölelhetek magamhoz.
Duma, duma, vacsora a menzán, és én igencsak kíváncsi voltam, hogy hol fogok aludni. Kiderült, hogy kétágyas kollégiumi szobában lakik, a szobatársa szintén hazament a hétvégére ünnepelni, úgyhogy – kis mosoly – ha rendesen viselkedem, alhatok a másik ágyban – felnőtt emberek vagyunk, tudjuk, mit követel meg az illem.
Petra már korábban diplomázott itthon, lehetett akkor 26-27 éves. Hozzám képest még mindig fiatal volt, de már mégsem annyira, és főleg már nem álltunk tanár-diák viszonyban. Nálam kb. fél fejjel alacsonyabb, hullámos, félhosszú barna haj, filigrán termet, tenyérbe illő, kis mellek, feszes popsi – ajjaj! Úgy kívántam, majd' szétrobbantam belül.
Zuhanyozó a folyosón, diszkrét elfordulásos vetkőzés, pizsama, az ágyak a szoba ellentétes oldalán, még beszélgetés a sötétben, majd alvás. Hát azt nem mondom, hogy könnyen aludtam el, mert úgy állta a farkam, mint a cövek. Egy fiatal lány, kb. 3 méterre tőlem, ágyban, pizsamában... De nem mertem semmit kezdeményezni, mert féltem a visszautasítástól.
Na, az éjszaka valahogy eltelt, meg a másnap is, körülnéztünk, sétáltunk, múzeum, városnézés, stb. Én a felszínen nagyon tisztességes maradtam, de minden idegszálammal azt figyeltem, hogy vajon Petra agyában nem fordul-e meg valami „bűnös” gondolat. Nem láttam semmi konkrét jelet. Közvetlen volt, vidám, de semmi bizalmaskodás. Sajnos.
És jött az este. Zuhanyozó, diszkrét pizsamafelvétel – és – hoppá! Amikor már megfordulhattam, azt láttam, hogy fölül egy combközépig érő hosszú pólót visel, de alul a meztelen lábát láttam, tehát valami bugyi-szerű lehetett rajta. Leültünk az ágya szélére, és valami könyvet nézegettünk, arról beszélgettünk. Egyszer csak azt mondta, hogy elfáradt, ledől, de még beszéljünk a könyvről és a témáról, és dőljek le mellé.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.65 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Ulysses 2015. 07. 31. péntek 19:17
Kár, hogy ilyen rövid! Kicsit részletezve, színezve jobb értékelést kaptál volna.
#3 veteran 2015. 07. 30. csütörtök 10:27
Egynek jó
#2 listike 2015. 07. 22. szerda 06:41
Nem nagy durranás.
#1 Törté-Net 2015. 07. 22. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?