A+ A-

A Szerelem vaksötét

A Vaksötét szerelem tükörtörténete.
Ez egy igaz történet. Kedves Barátunk, Ismerősünk, ha véletlenül ránk ismernél, kérlek tartsd titokban!
Az az igazság, hogy ez egy közös döntés volt... Hosszú vívódás után döntöttünk úgy, hogy igen, ezt az élményt megírhatjuk, szexualitásunk első napjait megosztjuk másokkal. Részben mert büszkék vagyunk rá, részben mert kíváncsiak vagyunk másoknak mi a véleménye rólunk, és igazán izgalmas is így névtelenül kitárulkozni. Miután a férjem elkezdte leírni emlékeit és gondolatait, amik közül sok dolog nekem is újdonság volt, úgy döntöttem, hogy az én "szemszögemből" (mi másból?) is érdemes lenne elmesélni a történteket. Én egészen másként éltem át az eseményeket. Bár az élmény hasonló volt szerelmeméhez, a gondolataim sok helyen merőben, és viccesen eltértek az Övéhez képest. Sok helyen valószínűleg Ő is (mint én) meg fog döbbeni az eltérő gondolatvilágunk és érzéseink miatt.
Gondolom, aki olvasta férjem írását nem fog meglepődni, hogy mivel születésemtől fogva vak vagyok, történetemet Braille-billentyűzeten írom, és bár párom központozta a szöveget és kijavította a hibáimat, azért előfordulhat benne még néhány elütés és fogalmazási hiba.
Az én történetem a nyolcvanas évek végén, a 10. születésnapomon kezdődik... bizony, ugye mennyivel korábban? Bár Ádámot már korábban is "ismertem", ez csak annyiban merült ki, hogy időnként hallottam és megismertem a hangját. Úgy emlékszem már nagyon korán megtanultam és megszerettem ezt a finom hanglejtésű, barátságos és vonzó hangot, bár az is lehet, hogy ezt csak utólag képzelem így. Igazából 10 éves koromig a köszönésen kívül nem is nagyon szólított meg.
Tehát úgy kezdődött minden, hogy a 10. születésnapomra szüleim zsúrt rendeztek nekem. No ne képzeljen el senki igazi gyerekzsúrt. Nekem nem voltak barátaim, se igazi társaim, mivel akkoriban még magántanár járt hozzánk és próbált felkészíteni - szüleim szándéka szerint -, a fogyatékosok "tragikus" életére. Szóval ez a "zsúrmeghívás" a rokonaimnak és a szüleim ismerőseinek szólt. Természetesen itt voltak anyám barátnői és apám legfontosabb üzlettársai, barátai, és azok hozzátartozói. Köztük volt Ádám és az Ő szülei is. (Apukámnak és Ádám édesapjának akkoriban indult be első közös vállalkozása.)
- Szia Anna! - hallottam meg Ádám barátságos köszönését, amikor szüleivel beléptek az ajtón... Vajon miért kezdtem el mindig mosolyogni a hangjára? És miért éreztem enyhe bizsergést a gyomromban, a karomon és a hátamon?
- Szia! - mondtam, de olyan halkan, hogy féltem meg se hallotta.
A délután teljesen eseménytelenül és szokásosan unalmasan telt. A torta-gyertyák elfújásán kívül alig foglalkozott velem valaki. Volt pár gyerek is a társaságban, de talán a szüleik tartották távol tőlem őket, vagy a vakságom miatt maguktól se szívesen jöttek hozzám, nem is érdekeltek és nem is nagyon vettem észre őket. Nem úgy Ádám hangját. Nem tudom, hogy tudatosan, vagy a tudatalattim miatt, de szinte kerestem a hangját. Füleltem egész nap és olyan jó érzés volt időnként meghallani.
Késő délután táncolni kezdett a társaság. Én még csak nem is sejtettem mi is lehet az a "táncolás". Teljesen idegen volt nekem ez a kifejezés, bár a szót már hallottam, nem tudtam semmihez kötni. Egyszer csak odalépett valaki hozzám és megszólított:
- Annácska, ne üldögélj itt egyedül! Nem akarsz Ádámmal táncolni? - Ádám anyukájának a hangja volt az.
- Én... nem tudom... mi az... - dadogtam egy 10 éves kislány félénk hangján.
- Ó te szegényke, majd Ádámka megmutatja. - mondta, őszinte (le)sajnálattal a hangjában - Gyere ide kisfiam, mutasd meg Annácskának hogyan kell táncolni!
Közben kezemet megfogva felállított és a terem közepe felé húzott. Éreztem, hogy egy velem körülbelül egymagasságú (nekem szokatlanul alacsony) személy, oda áll elém és óvatosan megfogja a bal kezemet... jobb kezemet felemeli a vállára... és összerándultam, amikor baloldalt a derekamhoz ért...
"Mi történik itt?" - Gondoljatok bele, ha minden igaz, életemben most ért hozzám először valaki a másik nemből az apámon kívül....! Féltem, hogy mi fog történni. Annyira féltem, hogy azt hiszem még remegtem is.
Fogalmam se volt mit kellene csinálnom. A fejemet lehajtottam, pedig egész eddigi életemben azt szajkózták szüleim, hogy mindig felemelt fejjel és egyenes háttal járjak. (Igaz, így nem is lettem olyan tartású, mik vak társaim többsége) Szóval, fogtam a kezét és a vállát. Érintése olyan kellemes volt, hogy teljesen elámultam tőle. Nem tudtam elképzelni addig, hogy ilyen érzés létezik. Meleg és puha keze olyan könnyedén és természetesen illett az enyémbe, hogy utána még évekig kerestem és sóvárogtam utána.
- Próbálj a zene ritmusára lépkedni, úgy ahogy mozgatlak! - hallottam meg az általam ismert legkedvesebb hangot, olyan közelről, mint még soha. Beleborzongtam és természetesen önkéntelenül elmosolyogtam.
Hát nem lehettem valami ügyes, mert össze-vissza lépkedtem. És ez sokszor az Ő lábán volt. A szám túl hamar véget ért, és mi szinte azonnal szétváltunk. A nagy "táncolásban" azt se tudtam hol is vagyok a szobában.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.1 pont (123 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#38 papi 2016. 01. 20. szerda 09:40
Még mindig tetszik
#37 Ulysses 2015. 08. 1. szombat 20:46
Ezt a történetet sem lehet megunni. Nálam örök első helyezett.
#36 77Kilroy 2015. 02. 9. hétfő 12:25
Kedves Ulysses!

Ez egy igen intelligens és tényleg szép hozzászólás volt. Nagyon szépen Köszönjük!
Örülünk, hogy ennyire tetszett a történetünk. És az még jobb, hogy a megfelelő hatást értük el Nálad.

Sajnos már elvesztettük az ihletet a folytatáshoz... bár talán... majd még próbálkozunk wink

További Minden Jót!
Talpinae és 77Kilroy
#35 Ulysses 2015. 01. 20. kedd 15:46
Újraolvastam, már harmadszor. Kellene írnom valamit róla, valami szépet, de az egyszerű dicsérő szavakat kevésnek érzem. Köszönet a szép történetért, helyenként a meghatottságtól lett párás a szemem, más részeknél borzongás futott végig rajtam. Egyes jeleneteknél alig mertem lélegzetet venni. Nem emlékszem, hogy az itteni írások közül bármelyiknek lett volna ekkora hatása rám.
Nagyszerű élmény volt első kézből megismerni a "nem látó" emberek világának egy részletét. Szégyenlem magamat minden olyan korábbi gondolatomért, amely sajnálkozást tartalmazott valamilyen érzékelésben korlátozott ember felé. (Szerencsére nem sokszor fordult elő, és az érintettel ezt sohasem éreztettem.)
Antoine de Saint-Exupery sokszor idézett szavai jutnak eszembe most:
"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Ennek a csodaszép történetnek minden sora bizonyítja, hogy ez így van.
#34 ittujfiu 2014. 06. 16. hétfő 21:18
Köszönöm az élményt! Igazán érdekes és izgalmas történet. Remekül megírtad.
#33 Bob__ 2014. 06. 13. péntek 09:16
Érdekes volt egyszerre elolvasni a kettőt, és folyamatában látni két szemszögből a történetet.
#32 77Kilroy 2014. 05. 25. vasárnap 08:15
Köszi
A nevemre kattintva olvashatsz még pár eseményről ezen a szép napon. smile
#31 deajk2008 2014. 05. 24. szombat 09:30
ja és vadító volt a szexjelenet hiszen el tudtam képzelni, mintha én lettem volna a férfi...cool
#30 deajk2008 2014. 05. 24. szombat 09:28
a szex része is kiváló
#29 deajk2008 2014. 05. 24. szombat 09:27
folytasd
#28 deajk2008 2014. 05. 24. szombat 09:26
10p
#27 deajk2008 2014. 05. 24. szombat 09:26
nagyon jó
#26 zoltan611230 2014. 05. 13. kedd 13:08
nagyon jo.
#25 77Kilroy 2014. 05. 4. vasárnap 08:37
Köszi!
Hát igen, irányítani azt nagyon tudnak. wink Ha valamit a fejébe vesz, azt ösztönösen véghez is viszi. Az, hogy ezek az események (nagyjából) így történtek, ahogy leírtuk, az egyértelműen 80-90%-ban az Ő érdeme. 16 éves volt... én még biztos nem mentem volna magamtól ilyen messzire. És bár az történtek nem voltak azért ilyen "gyorsak", higgyétek el, hogy még így is volt lelkiismeretfurdalásosom számtalanszor!
#24 Alir 2014. 05. 3. szombat 13:20
Az egymás melletti kitartásotok rendkívül figyelemre méltó, a történetek meg szépen és jó ízléssel vannak megírva. Egyetlen apróság csak, hát igen: mindig a nő választ, na, hihetünk mi férfiak bármi mást... smile
#23 Rinaldo 2014. 04. 18. péntek 12:37
Szuper jó.
#22 A57L 2014. 04. 14. hétfő 05:39
Hosszú de nagyon jó.
#21 feherfabia 2014. 04. 13. vasárnap 06:43
gyönyörű!
#20 Sierra 2014. 04. 10. csütörtök 21:43
Mi idén leszünk 16 éve házasok smile Nem mindig könnyű...de szeretem smile
#19 77Kilroy 2014. 04. 10. csütörtök 21:20
Titok? Nem tudom van-e ilyen... Nekünk soha nem volt alternatívánk... mert egymás részei vagyunk... mintha mindig is így lett volna. Mindkettőnknek első volt a másik, (szinte) minden tekintetben. Szeretjük egymást 19 éve. (Jövőre lesz a 20.) Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak (és lesznek) hullámvölgyek a kapcsolatunkban. De eddig mindíg meg tudtuk újítani az érzést. Vagy egy romantikus utazással (kettesben), vagy egy házasság megújító eseménnyel (15. évfordulónkon), vagy most ezekkel az írásokkal. smile Ez nem titok. Sokan csodálkoznak, mert nem gyakori, hogy 37 évesen van egy közel 20 éves kapcsolatom...