Ulysses hozzászólásai

Érdekes színfolt az írás ezen az oldalon. A szerző pedig jól bánik a szavakkal.

Azt hiszem olyasmit jelent, hogy egy "nyomtatásban" megjelent könyvből részlet, vagy annak az összefoglalója, ajánlása az ezzel felcímkézett írás. (Azért az idézőjel, mert ma már nem ritkaság az e-könyv.)

Egész jó a történet, bár valami melankolikus hangulat érződik rajta vég. Szexi figurák. Helyenként egészen ütős "beszólások". Sok a szóismétlés, helyenként idegenesen csengő szókapcsolatok, számomra kissé szűkszavúak a párbeszédek. Azt hiszem, nem lesz tiszta a lelkiismeretem, ha 10 pontot adok rá, de egye fene.

Ez valami freudi elszólás lehet, hogy Jázmint egy idő után Jácintnak nevezed?  (Az utóbbi az férfinév.)

Helyreigazítás!
Pontosítanom kell a kifogásolt nagybetűs "nevek" illetve szülői megszólításokkal kapcsolatos észrevételeimet. Nemrég olvastam egy könyvet (nyilván profi szerző, fordító és szöveggondozó által jegyzett írás). Az abban látott példa alapján bizony van helye a nagybetűs írásnak. A lényeg, hogy az általam kifogásolt "Anyám", "Apám" valóban helytelen, mert amikor a mesélő említi így őket, akkor ezeknek a szereplőknek a  kapcsolatán keresztül azonosítjuk a főhős anyját, apját. Viszont amikor a mesélő akár párbeszéd közben, akár az elbeszélő részben szólítja meg, vagy a megszólításnak megfelelő szóval azonosítja hozzátartozóját, akkor bizony helyes így "mondta Anyu." vagy "nyájaskodott Anyu" és a "– Jaj Mama, hagyjál! – fakadt ki a lány" szintén jó. Azt hiszem, az lehet a magyarázat, hogy maguk között a fiú  (lány) így szólítja az anyját. Olyasmi, akár egy becenév.

Amikor az ebéd után folytatja Irénke és Tamás a pakolást. Irénke akkor szegezi a kérdést a srácnak : Mit akarsz te fiú? Abban a bekezdésben a csókolózás és markolászás közben szerepel: "Hú, de kemények voltak, te jóságos ég! Irénke rezgő kocsonya volt ehhez képest. " Nyilván Irénke volt a kemény húsú, a korábban megtapasztalt Erzsike pedig a lazább állagú kocsonya. Azt hiszem, ez egyfajta átok rajtam. Ha száz oldalban csak egyetlen elütés, vagy elírás, vagy valami logikai ellentmondás van, akkor megakad rajta a szemem. Ne érezd magad rosszul, mert a boltban árult könyvekben ugyanígy megtalálom azt a pár(vagy egyetlen)  benne maradt nyomdahibát. (A sajátomban viszont simán átsiklok felette még a negyedik olvasás során is.)

Nézz már utána a központozás szabályainak! Vagy küldjek linket, esetleg bemásoljam egy mail-be?
Egyébként 3x10 pont.
Igen, egy helyen Irénkét írtál Erzsi néni helyett, de elég eltérő karakterek voltak a könnyű megkülönböztethetőséghez.

Feco ez megint jól sikerült. Tetszik a hangvétele, a balatoni mámoros hangulata.

Jó kis csavaros-kalandos sztori. Én biztosan legalább két részre vágtam volna.

Négy lesz az a három. Ági néni, a lánya Márti, az unokája Gabi. Majd Gabi lány.
Sebaj, itt a több az jó. Hihetetlen sztori, mégis hihető.
Sejtettem, hogy valamilyen módon valós alapokra épültek a karakterek!

A kör bezárult.  Jól számoltam, hogy négy generációt sikerült ágyba vinni egy családból?
Mondjuk az nagy mázli, ha Gabi sosem tudja meg a le- és felmenőkkel való viszonyt. Gondolom, érzéstelenítés nélküli kasztrálás lenne Tomi jutalma. 🙂
Nagyon tetszik, ahogy megrajzoltad a szereplőket. Nincsenek túlrészletezve, de képszerűek. Simán elhiszem, hogy valahol szembejöhetnek az utcán.

Hibás központozás: "– Sajnálom. – fejezte ki az öreg ...". Csak a mondat végére kell kitenni a pontot, a második gondolatjel előtt nem. Természetesen a felkiáltójelnél és a kérdőjelnél nincs ilyen probléma.
Az "Apám", az "Anyám" és a "Mama" nem nagybetű, mert gondolom, nem ez a családnevük. Az rendben van, hogy megtiszteled őket egy levél megszólításában, de itt ez helytelen. A "Vermut" is gyanús, de mondjuk, az ne legyen hiba, talán az márkanév.  Még volt pár vesszőhiba, de azok nem zavaróak, meg valahol láttam egy talán két elütést, ami szintén nem durva, mert egy ekkora szövegben könnyen megbújik.
Szóval nem vészes.

Először csak olyan 7-8 pontot akartam adni az olvasás közben látott hibák miatt. Aztán egyre jobban megragadott a mese. Tetszett, ahogy felnőtt a karakter. Tetszett, hogy hús-vér szereplőket találtál. Tetszett, hogy meg lehetett különböztetni őket, mert más volt a szóhasználatuk, mint a mesélőnek. Tetszett, ahogy megszólítod az olvasót.
10 pont és várom a folytatást. Talán a doktornő újra horogra akad...

Érdekes a sztori felépítése. Az elejét olyan gyengécskének, mesterkéltnek éreztem. Aztán jött a kulcsmondat: "Rakj meg, már nekem is kell!" Ettől kezdve élettel telt meg, valóság szaga lett az egész történetnek.
Ja, amúgy 10 pont.

Zseniális! Végig sem olvastam, már nyomtam rá egy 10-est.

Nem tudom. Gondolom, az eredeti szerzője nem fog reklamálni. Itt meg a feltöltőnek a beküldési űrlapon kellene jeleznie, hogy saját vagy fordítás. Azt hiszem, itt nem fenyeget semmivel a szabályzat, ha lemarad a forrás megjelölése. Inkább csak illendő lenne kiírni, vagy linkelni az eredetit. (Elég kevesen vannak itt, akik szeretnék elolvasni valamelyik fordítást eredetiben.)

Egész jó fordítás, de sok helyen érződik a google fordító magyartalansága.
A sztori maga szintén jó, hiteles szereplők, hihető cselekmény.
Lesz még folytatása?

Ez nem csak egy szopás-baszás! Van sztori, van feszültség meg egyedi hang (vagy nevezhetjük stílusnak). A karakterek közötti kapcsolat sejtet valami rázós folytatást. Mikor jön a következő rész? Ha azt a pár hibát nem hagyod benne, akkor 11 pont.

Érdekes hibridet csináltál az eredetiből. Nekem bejött a humoros hangulata.

Erika jellemzően minimális hibával írja a történeteit. Nekem az volt a furcsa, hogy ezeket az apróságokat gyakorlatilag csak az akciójelenetekben fedeztem fel. Ha ez a nagyszerű jelenet kimaradt volna, akkor csupán egy unalmas, hétköznapi, romantikusnak csak jóindulattal nevezhető sztorit kapunk. Szerintem ez az epizód azért nem egy 10-es kategória. A számomra idegen témaválasztás ellenére sokkal jobb írásnak tartom a szülinapos, "erőszakolós" történetét.

Csak tippelek: Mint a pornónál általában, a férfi fogyasztók aránya nagyobb ezen az oldalon. Ha megfigyeled, más sztorikra szintén igaz, a férfi hozzászólók vannak többségben.  A hozzászólások egy része pedig csak az érte kapható "T" pontokért születik.  (Itt egyébként érzésem szerint mindegyik kommentelő olvasta, majd véleményezte az írást.)
Az, hogy a sztori inkább nőknek szól, nem derül ki előzetesen, legfeljebb a végigolvasás után.

A sztori témája miatt nagyon nehéz számomra tárgyilagos értékelést írni. Majdnem annyira távol áll tőlem, mint a vérfertőző történetek.
Jól felépített írás. A karakterek nincsenek nagy mélységben kidolgozva, mégis elevenek. Már a bevezető bekezdésekkel megteremti a feszültséget. A cselekmény a történet gerince. Érzékletes a főszereplő kiszolgáltatottsága, kétségbeesése. Remek, érthető fogalmazás, gyakorlatilag hibátlan helyesírás. A szerző ügyesen adagolta azokat a részleteket, infókat, amiknek az utolsó sorok adtak értelmet.
(Ha valakinek ismerősnek tűnik a sztori, az gondoljon az elmúlt évben a hírekben többször felbukkanó Pelicot ügyre. Tudom, hogy ez itt egy fantázia, egy kitalált történet, de a valóságban ezért a cselekményért súlyos évekre hűvösre kerülhetnének az elkövetők, a férjjel együtt.) Persze itt más az alaphelyzet, hiszen a figyelmes férj csak a neje vágyálmait valósította meg. Nekem ennek ellenére sem lesz a kedvencem ez a téma. Egyébként valahol dicséret az író számára, hogy képes erős érzelmeket kiváltani az olvasóból. Vagy így, vagy úgy...

A szokásos szirupos, aranyos lolás  történet.  Lola magyarázata alapján tudom, miért érzem elkapkodottnak, hiányosnak a befejezését. Karácsony előtt nagyon jó választás ez a sztori. (Azért 10-et nem adnék rá, csak 9 és felet. 🙂 )

Esetleg egyszer próbáld meg egy sztoridat női regisztrációról beküldeni. Fogadok, két ponttal magasabb lesz az átlaga.

A 3. személyű mesélés a nehezebb. Bár neves írok is használnak időnként E.1-et. Így persze nem az egyik vagy másik nemű szereplő szemszögéből látjuk az eseményeket, hanem akár mindkettőéből. Persze itt inkább a lány szemszögét használja a szerző. Nincs semmi baj ezzel az E.sz 3.sz-ű meséléssel.
Az írás maga pedig nagyon jó, profi karakter rajzolás. Érdekes az "in medias res" történet mesélés. Azt hiszem, a lepontozás vagy az író személyének, vagy a témaválasztásának szól.
Hm, nem kompenzációként, nem a szőrős punci miatt, hanem mert tényleg színvonalas írás: 10 pont.

Magyarázzam, hogy ez miért 10 pontos sztori?

Én így hagynám a többi részt is, nem kell szerkeszteni, vagy kijavítgatni. Mert ezek a mesélő igazi szavai. Nézzetek a sorok mögé! Gondoljatok ennek a lánynak a sorsára. Tanuljatok belőle, hogy jobban tudjatok vigyázni gyermekeitekre, unokáitokra!
Ez lenne egy gyerek felnőtté válása?
Írd ki magadból! Nem értek a lélekgyógyászathoz, de tapasztalatból tudom, első lépés az öngyógyításban, ha meg tudod fogalmazni a veled történteket. (Még ha fáj is.)

Hú, "modellgyujto", ez nagyon jónak ígérkezik. Előstör át akartam lapozni az első bekezdéseket, aztán valami azt súgtam, adjak neki egy esélyt. Kezdésnek nagyon tetszik. Jól mutatod be a karaktereket, nincs leltárszerű felsorolás testméretekről. Mélysége van a szereplőknek.
Remélem, a folytatás még jobb lesz.

A hozzászólások kíváncsivá tettek, ezért elolvastam a sztorit. Érdekes, életszagú történet. Igen, ez a rideg valóságot meséli el. Jót tett a szerkesztő gondoskodása, össze sem lehet hasonlítani Álmoska korábbi írásaival.
A "fedélszékes" hasonlaton hosszasan töprengtem. Egyszerűen nem tudtam kitalálni, mivel lehetne helyettesíteni. Szerintem nagyon találó, ha belegondoltok. A fedélszék a háznak egy igen fontos része, de kívülről alig látszik. Akár egy szerető. A külső nézelődő csak a tető héjazatát látja, azaz a tábornok oldalán villogó feleséget.

Nem tudom, mennyire legyek kíméletes, mennyire viseled a kritikát?
Nagyon jó a történet nyelvezete, a helyesírásra panasz nem lehet.  A központozás csaknem hibátlan. Kellemes, álomszerű hangulat árad az írásból. Jó a helyszínválasztás, illik a romantikus címkéhez. A szereplők talán túlságosan hibátlanok, filmszerűek, de szerethetők. A sztori második fele jóval ügyesebb (mintha azt egy gyakorlottabb szerző írta volna), jobb a tempója, jobban magával ragad. A befejező jelenet nagyon ízlésesre sikerült, mégsem unalmas.
De 10 pontot csak a kezdő író biztatására adnék.
Ha kíváncsi vagy, miket tartok benne hibának, akkor részletezhetem, csak az sokkal hosszabb lenne, mint ez a pár elismerő mondat.

Az eredeti nagyon előkelő helyet foglal el a megjelenési oldalán, ezért választottam ki lefordításra.

Engem, mint olvasót, ott vesztett el, hogy a fekete miniruhás nőnek meséli a sztorit.
Tehát nem az átlag olvasónak. Mivel nem olvastam végig, így nem értékeltem vagy csillagoztam. A többi hozzászólás alapján kár érte. Ha lesz női nézőpont, talán visszatérek rá.

Az írótárs miért maradt inkognitóban? Szívbemarkoló, remek történet. (Éppen ezért megérdemelt volna még egy alapos átolvasást, hogy ne legyen benne ennyi elütés, jelen idő múlt idő keverése meg hasonló zavaros részletek.)
Nagyon tetszett a szereplők bemutatkozása, mert nem a leltárszerű felsorolás a külső és belső jegyekről. Nagyon tetszett a költői hangulat, pedig a lírát nem kedvelem.
Különös, pontosabban egyedi módon tálalta a szexjelenetet. Tökéletesen illett a sztoriba. Mit gondolsz, hány pontot adtam rá? 🙂

Nagyon eleven történetek, életből ellesett karakterek lehetnek.

A helyesírás valóban nem a legjobb, de az javítható, tanulható.
Én inkább a szereplők előéletét hiányoltam a történetből. Olyan, mintha egy részletet kiollóztak volna egy nagyobb írásból. Csak lebeg a semmiben. Pedig a párbeszéd elég életszerű. Maga a szituáció sem elképzelhetetlen, csak végig azt vártam, kicsit többet megtudhatunk a szereplőkről, a miértekről.

Hétköznapi történet, hétköznapi szereplők, nem hétköznapi módon megírva. Egy prózai költemény a fókuszba állított negyvenes nőről. Életszerű? Több annál, mert elhiteti, hogy bárkivel megeshetett volna ez a kaland. Ügyes a felvezetés, jól adagolt érzések. Nézzetek a tükörbe olvasótársaim, ilyenek vagyunk!
A maga egyszerűségében tökéletes sztori.

Helyenként költészet ez az írás. Bennfentesként mesél az alkotás folyamatáról, ahogy magával ragadja a szenvedély. Tetszik, hogy fokozatosan építi fel, meséli el a közeledést, a gátak, tiltások áthágását, átszakadását.
Amúgy írástechnikai szempontból egy állatorvosi üvegló, de az tanulható, hogy elkerülje a szóismétléseket, kirostálja a tucatnyi felesleges "is"-t, figyeljen az alanytévesztésekre, helyesen alkalmazza a központosítás szabályait. Viszont ilyen érzékletesen fogalmazni tehetség kell. Jó lett.

Egy férfi bemegy egy bárba egy házi aligátorral az oldalán. Felteszi az aligátort a pultra.
A meglepett vendégek felé fordul.
-- Fogadást kötök veletek. Kinyitom ennek az aligátornak a száját, és beleteszem a nemi szervemet. Aztán az aligátor egy percre becsukja a száját. Aztán kinyitja a száját, és én sértetlenül kiveszem a szerszámomat. Cserébe, hogy megnézitek ezt a látványosságot,mindannyian meghívtok egy italra.
A tömeg helyeslően mormolt. A férfi feláll a pultnál, lehúzza a nadrágját, és a nemi szervét az aligátor nyitott szájába helyezi. Az aligátor becsukja a száját, miközben a tömeg felnyög.
Egy perc múlva a férfi megragad egy sörösüveget, és erősen rácsap az aligátor fejére. Az aligátor kinyitja a száját, és a férfi, ahogy ígérte, sértetlenül kiveszi a nemi szervét.
A tömeg éljenez, és kihozzák az első ingyenitalát. A férfi ismét feláll, és
tesz egy újabb ajánlatot.
-- Fizetek bárkinek 100 dollárt, aki hajlandó kipróbálni.
Csend lesz a tömegben.
Egy idő után egy kéz emelkedik fel a bárpult hátuljából.
Majd egy nő félénken megszólal.
-- Én megpróbálom, de ígérd meg, hogy a végén nem ütsz fejbe a
sörösüveggel.
(angolról fordítva)

Rettentően irritál, amikor a személyes névmásokat mondat közben nagybetűvel írják. Ordas hiba!
A sztori ékes példája annak, hogy a legjobb történeteket maga az élet írja. A szerző (aki lejegyezte) remekül ragadta meg a témát, tökéletesen visszaadta a lassan kialakuló, de ellenállhatatlan vonzalmat. Nagyon jól ábrázolta a szereplőket, megbocsátható a rózsaszín szemüveg Cindy bemutatásánál. Jók a párbeszédek, a visszatérő, jellegzetes szófordulatok. Életszerűen meséli el a főhős kétségeit, tépelődését, bizonytalanságát, amit szerencsére leküzd. Mert egy ilyen nőért megéri túllépni a korlátainkon.
Tagadja, hogy ez szerelem lenne. Hm, akkor milyen a szerelem? Próbálja becsapni magát, hogy csak vonzalom, vágy, de lelke mélyén tudja, hogy ez bizony több annál. Azt hiszem, elég éretten, felnőtt módjára kezelték a helyzetet. Elfogadták az élet adta ajándékot. Lehet erkölcsösködni, hogy mennyire csúf dolog a megcsalás. Ám elég intelligens a két főszereplő ahhoz, hogy családjuk, környezetük életét ne döntsék romba, miközben néhány órára elmenekültek a "boldogság szigetükre".
Tökéletes a történet, 10 pontos, de ha még írsz ide sztorit, és nagybetűs névmásokat látok benne, azt kegyetlenül le fogom pontozni.

Ja, hogy az 1 csillagot adókat mi motiválja? Azt talán ők sem tudják megmagyarázni. Azt gondolom, az életedet (egészség, vagyoni helyzet, társadalmi megítélés) nem befolyásolja az, hogy az adott sztorid éppen 6,91 vagy 8,13 értékelést kap, ezért legyints rá... A trollok ellen a legjobb fegyver, ha keresztül nézünk rajtuk. (Nem levegőnek nézzük, mert az fontos az élethez. 🙂)
Ha ez neked még nem megy, akkor vigasztaljon az a tény, hogy a lepontozók szar sztorija azzal semmit sem javul, ha megpróbálják a tiédet lehúzni. Gyarlóság ember a neved... (Shakespeare után szabadon.)
Mivel barátságos hátbavágást jelölő emojit nem találtam, ezért tőlem kapsz egy 10-es értékelést.

Tizensok éve visszatérő kérdése ez a szerzőknek. Annak idején a szerkesztők magyarázták, hogy amíg kevés szavazás érkezik egy sztorira, addig nem sima számtani átlagot számol az algoritmus. Azt nem tudom, hogy ez milyen irányba viszi el az értékelést. Szerintem sokkal többet nyom a latban a megtekintések száma. A szöveges értékelést pedig nyugodtan számolhatod tízszeres szorzóval. Mostanra amúgy felkúszott 8 fölé az átlag. Ehhez egyébként elég, ha a 33 szavazóból hatan nyomnak egy csillagot a többiek meg maximumot. Ha a többség nem adja a meg a 10-et, akkor pedig ennél is kevesebb lehúzó elég egy ilyen átlaghoz.

Szerzőként (fordítóként) én is beleesek a hibába, hogy nem veszem észre, kellene még egy-két narráció. Mert az én fejemben világos a szereposztás, tudom előre, ki mit fog mondani. Az olvasónak viszont segítség, ha nem a bekezdés közepén derül ki: ezt Éva mondja, mert megszólítja Juditot. Mindegy, nem ilyenek miatt pontoznak le egy sztorit az olvasók.
A német mondat miatt ne kérj elnézést, mert a gugli fordítójából nekem sem sikerült kicsikarni a helyes választ. Nem tudom, hogy a magyarral vagy a némettel áll ennyire hadilábon. (Vagy mindkettővel.)
Ó, a képek passzoltak a szöveghez, az teljesen rendben volt!

Végig olvastam. Na jó, a vége felé pár bekezdést átugrottam. De én már csak ilyen maradok. Aláírom, nem volt ismétlés, sikerült új részleteket belefűzni. Az jár a fejemben, hogy filmen szívesen végignézném, de talán pár jelenetbe szintén belepörgetnék.
Viszont a történet szép kerek lett.
A párbeszédeknél helyenként hiányoltam a narrációt, bogozgatni kellett, ki beszél éppen. Egy helyen sikerült kiszúrnom egy összetett mondatban alanytévesztést, de nem volt értelemzavaró. Még egy apróság! Gondolom az egész társaság tegeződött (én biztosan nem önözném a csajokat, akiket a haverokkal partiban dugunk), ezért "Ihre" helyett "euere" kell a pohárköszöntő mondatba. (Vagy "unsere", ha a srácoknak is szól.)
A képek? Hm, ebben e részben az elsőn jót nevettem. Tudom, nem titkoltad, hogy MI segítségével készült. A Mellpi nevű karikatúra figura jutott eszembe a barnahajú csaj generált képe láttán. Amúgy egyetértek Nellyvel, képek nélkül ugyanilyen jó lett volna ez az epizód.

Talán. 😉

Az 5. rész ismerete nélkül írom... Ha önmagában néznénk ezt a 4. epizódot, akkor nehéz lenne kimagyarázni, hogy ez nem színtiszta pornó. Ha a sorozat egészét nézzük, akkor -hm, nem találom a megfelelő kifejezést - korrajz, ablak a 20-as, 30-as korosztály szexhez való viszonyulására, kis riport egy nyaralóhely világáról. Az első epizódban (kicsit a másodikban is) elég hihető magyarázatot ad a két főszereplő a várható cselekményekre, meglapozzák az egyre halmozódó élményeket, megérthetjük, mi hajtja őket az élvezetek habzsolásában.
Ha a pornó "Kovi" féle definícióját vesszük, akkor az ráillik a szexjelenetek egy részére. (Gyengébbek kedvéért a híres pornóproducer így fogalmazott: A pornó a szex eltúlzott ábrázolása.) Hm, viszont mit mondunk azokra, akik nem pénzért, vagy más anyagiakra váltható előnyökért művelik (a most még többségben lévők megítélése szerint) a szex eltúlzott formáit? Hanem a saját kedvükért, a saját vágyaikat élik meg ebben a formában.
Persze nem szabad elvárni, hogy ennek a leírása mindenkinél osztatlan sikert arat. Ezért kellene jobban figyelniük az olvasóknak, milyen címkéket kapott az adott történet.
Veteránnak joga van a saját véleményéhez, akár szűkszavú megfogalmazásban. Én íróként nem tulajdonítanék neki nagyobb jelentőséget, mint egy ismeretlen olvasó által ismeretlen okból adott 1-2 csillagos értékelésnek. Egyszerűen nem hasznos az ilyen hozzászólás, vagy értékelés. A haszontalon holmikkal mit szoktál kezdeni? Na ugye!

El kell ismernem, nagyon ügyesen oldottad meg a sok szereplő mozgatását. Nem gondoltam, hogy nevek, arcok nélkül követhető lesz ez a sokszereplős epizód, de rá kellett jönnöm, hogy ebben a terjedelemben ez teljesen korrekt megoldás. Néha rábízhatunk dolgokat az olvasó fantáziájára. Jó lett az akcióra való készülődés aránya. A saját tapasztalatom pedig alátámasztja, hogy ez a korosztály (nemzetiségtől függetlenül) egyfajta szórakozási módnak, sportnak tekinti a szexet. Nem akarnak mély érzelmekbe bonyolódni, csak élvezni a testi örömöket.
Hogy ez így így tiszta pornó? Hm, lehet. Aki átugrotta az epizódok elején a dőlt betűs részt, és valami romantikus lányregényt várt, az magára vessen.
Pár írástechnikai hiba (a párbeszédek központozásánál) benne maradt, de ezzel együtt jó a nyelvezete.
Ha nekem kellett volna az 5. részt megírni, bajban lennék, mert elképzelni sem tudom, mit lehetne hozzátenni ismétlés nélkül.

Nem hibátlan, de nagyon jól megrajzolt karakterek, feszes történet.

Egy pirospont Erikának, hogy kiszúrta a nézőpont váltást a részek között. Egy rövid sztorin belül alapvető hibának számít ez a dolog. Viszont itt teljesen korrekt megoldás, hiszen fejezetenként történt a váltás. Egy ideig törtem a fejemet, miért választotta Éva a többnézetű mesélést. Igen, így jóval egyszerűbb bemutatni a szereplők gondolatait, érzéseit, elmesélni, hogyan élik meg az eseményeket.
Engem még mindig zavar kicsit a szereplők nagyon egyforma beszédmódja, fogalmazása, de végre sikerült valahogy megmagyaráznom magamnak. Ebben a szerző leírásai segítettek: barátnők, nagyjából egykorúak, mindig összeöltöztek, mintha ikrek - vagy legalább testvérek lennének -, hasonló a motivációjuk. "Similis simili gaudet." Ha ennyit vannak együtt, nem véletlen, hogy átveszik egymás stílusát.
Az akció jelenetek igen részletesek, számomra túl tömény, akár a lányoknak az gyenge 40 fokos fűszeres likőr. De ez legyen az én bajom.
Egyedül a 4 újabb srác becsatlakozását éreztem kissé mesterkéltnek. Kicsit életszerűbb lett volna, ha vacsoránál, a poharazgatás közben "kéretőznek be"  a társaságba. Hm, nagyobb baj sose legyen egy sztoriban ennél, akkor mindegyikre 10-est nyomhatunk bátran.

Hm, már majdnem elfelejtettem ezt a sorozatot.

Még egy gondolat. Egyébként nem hibáztatom a "művüket" hevesen védelmező szerzőket. Megértem, hogy bizonyos értelemben "gyermekükként" tekintenek rá, ezért minden kritika (még a segítő szándékú is) mélyen érinti, bántja őket.
Azzal viszont vitába szállnék, hogy a téma illetve az oldal jellege miatt felesleges minőséget várni. Hiszen sok példa igazolja itt az oldalon, hogy amatőr írok is képesek színvonlas alkotásra. Ráadásul a szóvá tett hibák jelentős része elkerülhető lenne, ha a szerző hajlandó utána nézni a szabályoknak (ezzel megtiszteli az olvasóit).
Az igényességet nem várhatjuk el az olvasóktól. Azt viszont elvárnám, hogy engemet ne érjen szó az én igényességem miatt. Hiszen mindenki nyerne a jobban érthető, kevés hibával megjelenő írások révén, az olvasók és szerzők egyaránt.