A+ A-

Régi nyarak-régi szerelmek 1. rész

Előjáték
Kilenc éves múltam, amikor a felvidékre kerültem apám egykori mestereinek családjaihoz. Hol ide, hol oda, mert a mesterek többen voltak. Egyik faluban is egy, másikban is, mert annak idején apámat, mint szorgalmas, jól dolgozó inast nagy munkák idényében egymásnak minden további nélkül átadták. Ezek a családok kedvesek számomra máig is, gyerekkorom sok színes emléke ring ott az egyre mélyülő időben. Hegyeket jártam, csúzlival verebekre vadásztunk, libát legeltettünk a hegyoldal alatti dombok learatott mezőin, a tarlón, miközben hallatlanul izgalmas témák kerültek terítékre a srácok közt, hiszen délutánonként órákon átment a traccsparti, hogy a lányoknál se ment volna különben. Sok izgató történet van az emlékezet tárolójában abból az időből, gyakran szinte önállóéletet kezdenek élni, és kikívánkoznak, mint katonák a laktanyából, ha már nagyon rég vannak bezárva.
Legjobban nem abban a faluban éreztem magam, ahol apám törzshelye volt, hanem a szomszédban, pár kilométerre innen, és az első év után következő nyáron ide kaptam meghívást, később pedig alig vártam a nyarat, hogy mehessek, és ilyenkor hetekre elnyelt engem a vidék.
Gyuri bácsi családja három főből állt. A lányuk, egyetlen gyerekük akkor volt tizenhat éves, amikor én tizenkettő. Ő tizennyolc évesen, alighogy elvégezte a gimnáziumot, pár hónapra rá férjhez ment, anyámmal voltunk is a lakodalmán. Anikó szép lány volt, de nőként sokáig nem néztem rá, nekem olyan volt, mint egy felnőtt, amikor én még csak gyerekként rohangáltam a haverokkal, sokat piszkált és cukkolt engem, mivel amúgy kedveltük egymást, de ez nem ért el valami magas hőfokot. Két külön világban éltünk, és ez a világ csak a reggeli ébresztésnél, és az ebédnél érintkezett, de ott se mindig. Pedig amúgy ő is gyerek volt, meg én is.
Tíz éves voltam, amikor először voltam náluk nyáron, de azt a nyarat nem lehet leírni. Ez a világ itt nekem szabadság volt és Kaland. Egyetlen nagy, több epizódra osztható, éveken át ismétlődő kaland. Ám a kaland jellege évente változott. Amikorra tizenkét éves lettem, Anikónak fékezhetetlen jókedve lett, robbanékony temperamentuma. Maga volt az ördög. Sikere volt a falubeli legények közt, de egyre azt mondta, neki nem tetszik egy sem, egyik kiállhatatlanabb, mint a másik. Én a haverokkal rohangáltam egész nap a hegyekben,
A lány nem sokat érdekelt, hiába cukkolt, mire észrevette magát, már nem is voltam ott, este pedig hallgathattam, hogy ők már nem is látják a vendéget, amint bekapkodom az ételt, már ott se vagyok, mintha a föld nyelt volna el.
Hát ez igaz volt, egész életemben mindenhol észrevétlenül fel tudtam szívódni, ha akartam, ezt volt mindig a specialitásom.
Kinn a dombok közt állandóan a lányokról ment a duma. Volt köztünk egy fiú, akit a többiek csak " bakkecskének" hívtak, tizenkét évéhez képest akkora farka volt, hogy az botrány. Enyhén lefelé görbült, vastag volt, mint lapátnyél, kicsit riasztó, nagy, szilvaszerű makkal a végén.
Ezeknek kutya vére van - mondta az anyja-az efféléktől csak rosszat tanulsz te Tóni, anyád meg majd kikaparja a szemem, hogy nem vigyáztam rád.
Anikó aztán elmondta, amit úgyis tudtam, hogy Kecskének az apja részeges, erőszakos ember, az anyja semminő asszony, a nővére meg egy fertelmes kis kurva, ahány katona az őrsön, már "mind megbúbolta", mert minden héten másikkal mászkál kint a hegyen.
Így aztán azzal foglalkoztunk, hogy Józsi, az én kedves haverom, egy istenien vásott, csúnya szájú, de nagyon életre való kölyök, elmondott nekem mindent, amit Juliról ő tudhatott. Az apjától, aki bányász volt, és volt titokban egy messzelátója, elcsórta a titokzatos szerkentyűt, s öt-hat hasonló rongy kis féreggel, mint mi, kifeküdtünk a hegyoldalba, és az erdőszélről "kukkeroztuk", ahogy megy kifelé a határra a váltás, és ahogy hozzácsapódik a sátorlapos katonához "bakkecskének" a nővére csekélyke kis tizenhat évével. Az a tény, hogy "baszni mennek", és hogy a kanyar után a katona mindjárt "el is kapja a csajt", roppant fülledt levegőt szült köreinkben. Úgy képzeltük, hogy Juli ilyenkor anyaszült meztelen lefekszik a fűbe a hátára, a combjait szétnyitja, és megmutatja a katonának, amit mi szeretnénk látni. Ezután a megfúrás képei következtek, Láttuk, ahogy szétrakott lábai között a katona ütemesen nyomja neki, miközben mind a ketten levegő után kapkodnak. Napokig csámcsogtunk a témán, keményedett a farkunk, pár óra fülledt csevegés után a tölgyfába is belevertük volna, csak elsüthessük valahol, de ezt otthon kellett lebonyolítani este. Komoly latolgatás kezdődött, hogy ha ez a Juli ilyen hatalmas kurva, akkor talán minket, kis nyamvadtakat is felkarolhatna, és gondjaiba vehetne. Elképzeltük, hogy neki semmibe se kerül, nem egy bonyolult csaj. Micsoda paradicsomba szabadulhatnánk be, ha el lehetne érni nála valamit, de a Kecske azt mondta, a nővére katonán alul nem adja, mert nagyon szereti a faszt, és persze a minél nagyobbakat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.99 pont (98 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#18 Ulysses 2015. 04. 6. hétfő 21:58
Mondom én, hogy profi ez a "vadász", én sajnos nem ismerem egy lentebbi hozzászóló által említett Nyírőt, nekem Rideg Sándor stílusát juttatta eszembe. Engem megvett kilóra. Naphosszat olvasnám. Egy baj van vele: végleg elveszi a kedvemet attól, hogy valaha írással próbálkozzak. Ilyen jól soha az életben nem fogok írni.
#17 tiborg 2014. 11. 11. kedd 07:11
Ujra elolvastam, es talan jobban elveztem, mint 4 eve.nNsagyon kevesen vagytok akik tudnak fogalmazni,szot fuzni es nincsenek hadilabon a grammatikaval.....Koszi szepen!!
#16 A57L 2014. 01. 31. péntek 05:38
Nem rossz.
#15 genius33 2013. 04. 18. csütörtök 07:36
Nagyon realista smile
#14 papika 2012. 08. 25. szombat 18:39
Elég életszerű.
#13 Rinaldo 2012. 08. 24. péntek 13:49
Elég hülye gyerek,hogy nem vette a lapot,hogy a csaj baszni akar.
#12 cervelo 2012. 08. 24. péntek 10:28
Alakul.Hol a folytatás?
#11 tiborg 2010. 03. 16. kedd 07:13
Szorakoztato,izesn megirt tortenet. Ha "tisztaba teszed" ez mar szepirodalom.Picit Nyiro/Tamasi ize van. Ez tobbet erdemel, mint 8.6,olvasoid fafejuek.
#10 Pontifex 2009. 09. 17. csütörtök 19:24
Sihupapa!Itt a következő!Látod hányadik helyre van lepontozva!Pedig ha a minőséget nézzük (tegyem hozzá Vadász többi írását!)egy "Netenapa művel",egy napon nem is esik jól elolvasni!
#9 pisti47 2009. 07. 30. csütörtök 10:28
Én sem most olvastam először, de megérte. Ismét jókat nevettem.
#8 Pontifex 2009. 07. 29. szerda 22:30
Nem most olvastam először,de csak most szólok hozzá.
Te is annak a kategóriának vagy részese,amit már-már "irodalomnak" nevezek.No ez az etalon!Kár,hogy nem lehet erre mérőszámot alkotni,mert ha lehetne,azt mondanám:ami ennél több mint 20%-kal gyengébb,azt ki kell selejtezni! Igaz,akkor nem sok írás maradna.No,de hiába,nics ilyen mérőszám - sajnos.
#7 sihupapa 2008. 12. 3. szerda 22:26
bajnok vagy folytasd.
#6 valaki 2008. 11. 28. péntek 17:53
Nagyon teszett, várom a következő részt!
Gratula!
#5 Ati 2008. 11. 26. szerda 16:42
Ezt tanultad vagy igy születtél,hogy ilyen történetet tudsz írni .Gratulálok folytasd minél hamarabb!!!!!!
#4 Remete D. László 2008. 11. 26. szerda 09:57
Már találkoztam a történeteiddel régebben is Nagy Mesélő.Akkor is tetszettek, ezt is jónak tartom, megy is érte a tizes
Üdv. Remete.
#3 Olvasó 2008. 11. 26. szerda 09:46
Nagyon jó!:) Ne fogd vissza magad,jöhet a következő is!
#2 pisti47 2008. 11. 26. szerda 05:43
Újabb tehetség, végre. Szorgalmasan írogass légyszi. A többi is 10 pontos lesz, az biztos.
#1 Törté-Net 2008. 11. 26. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?