MÁJ.
23.
2026

A belgyógyász 4. rész

Másnap reggel Arjun már korán elutazott. Homlokon csókolt, azt mondta, szeret, és hogy egy hét múlva jön. A szekrényből kivett egy öltönyt, bepakolt a bőröndjébe, és közben azt figyelte, alszom-e. Nem aludtam. A testemen még ott volt a zuhany utáni frissesség hamis ígérete, de a combjaim között – ahol az ujjaimmal az éjjel magamnak adtam meg azt, amit tőle nem kaptam meg – még mindig lüktetett az emlék.
Amikor becsukódott mögötte az ajtó, küldtem egy sms-t Andrásnak.  Fejből írtam be a számát, mert az este átkereszteltem a telefonomban, és hirtelen nem találtam a fiktív nevek között.

– Elment. Egy hét múlva jön vissza.
András válasza három percen belül megérkezett.
...


A konyhafelújítás 2. rész

Hatodik fejezet
Maya aznap este nem hívta fel Ryant. Írt neki egy üzenetet, hogy nincs jól. Rövidre fogta, és lezárta a beszélgetést, mielőtt a férfi túl sokat kérdezhetett volna. Ryan természetesen nem firtatta, ritkán tette. Ettől pedig csak még rosszabbul érezte magát.
Céltalanul bolyongott a házban. Túl nagy volt a csend, túl nagy a nyugalom. Végül a szokásosnál korábban feküdt le, és a sötét plafont bámulta. Megpróbált úgy gondolni az egészre, ahogy kellett volna. Egy hiba volt, egy megingás. Semmi több. Csak egy egyszeri alkalom, ennyi volt az egész. A múlt egy darabja, valami olyan, amiről nem is tudta, hogy ki kell írnia magából.
De valahányszor megpróbálta végleges...


MÁJ.
22.
2026

Apák gyöngye

Gáborral eredetileg meccset nézni ültünk le, de egy ideig csendben nyomkodta a telefonját majd hirtelen küldött egy üzenetet: „Ezt látnod kell! Találtam egy helyi tehetséget. ”
Kuncogtam és belekortyoltam a sörömbe. Mindig vacak képeket talált, de azért rákattintottam a linkre. Betöltődött az ForFansOnly ismerős rózsaszínes felülete. Az előnézeti kép elmosódott volt, de a felhasználónév úgy ért mint egy ütés: SzolgaRéka19.
Kiszáradt a szám. Réka. Az én Rékám. A tizenkilenc éves lányom, aki első éves a főiskolán.
„Kizárt! ” – motyogtam, miközben a hüvelykujjamat a képernyő fölé vittem.
– Na mit szólsz? Dögös ugye?   – kérdezte Gábor vigyorogva a kanapé másik oldaláról, majd...


Mellékhatás 1. rész

Károlyt újra lenyűgözte, hogy az évek alatt mennyire megváltozott a kórház szaga. Amikor alig kilépve a kamaszkorból az anyját kísérte el a kórházba, akkor mindig felfordult a gyomra az erős fertőtlenítő szagától. De most csak egészen enyhén érezte a fertőtlenítőt a folyosókon. Ennek ellenére mégsem szívta tele tüdejét a kórházi levegővel, mikor belépett a liftbe. Felérve a legfelső emeletre, egy pillanatra megállt, és szokása szerint lenézett a csarnok földszintjén mozgó emberekre. Egészen más volt a földszinten mozgó tömeg, és a negyedik emelet kihaltsága. Nyugodt tempóban tért be a teljesen üres folyosóra. Amint Dr. Kotász rendelőjéhez ért, már nyílt is az ajtó, és a fiatal nővérke a...


A páfrányfenyők vigyázó árnyékában 2. rész

VII.
Megcsörrent a telefonom.
Elfordultam a laptopomtól, lenéztem rá és elmosolyodtam: Astrid írt nekem.
Mostanában folyamatosan irogattunk egymásnak és az üzenetei ragyogó kis esőcseppek voltak, amiket szeretettel hagytam az életembe hullani.
Elisabeth elvesztése, egyidejüleg a legtöbb barátom elvesztését is jelentette,... így Astrid kis „ajándékai“ számomra,  kifejezhetetlen értékekkel bírtak.
Ez, azonban, más volt: sem emojik nem voltak, sem szóviccek...
Csak egy egyszerű mondat:
“ Kérhetnék egy szívességet Tőled? “
Milyen furcsa. A telefonomért nyúltam:
“ Bármit, aminek nincs köze a spárgához... “ – válaszoltam.
“ Nem. Ezt most komolyan gondolom! “...


Zerrin

Zerrin
Zerrin
Zerrin

MÁJ.
21.
2026

Összetartás

Huszonegy vagyok, a bátyám huszonhárom, a húgunk pedig pár hét múlva lesz tizennyolc. Én Margó vagyok, anya után; a bátyám Tomi, apa nevét továbbvíve; a húgunk pedig Judit, anyai mamánkra emlékezve.

Egy tanyán éltünk – élünk. Judit mamáéké volt a kúria a körülölelő földekkel meg az erdővel. Apa a lovas művelést cserélte le gépekre: traktorra meg a hozzá való eszközökre. Anya meg a kúria körül sürgött-forgott: háztáji konyhakert, meg a magunk számára felcseperedő állatok – csirkék, kacsák, disznók.

Az országútig napi tíz perc séta, ott meg felvett a városi kisbusz, vitt suliba, aztán napköziből hozott haza. A nyár meg maga volt a paradicsom nekünk, gyerekeknek.

A...


Április bolondja 4-5. rész

4. rész – Munkarend és fegyelem
– Nézzük csak a naptáradat kicsim – mondta Alex, amikor belépett a dolgozószobámba.
Odajött hozzám, és a vállamra tette a kezét. Megnyitottam a naptáramat, ő pedig közelebb hajolt, és átnézte a napomat.

– Nincs ma túl sok megbeszélésed.
– Péntek van – suttogtam.
– És?
Élvezésének illata megcsapta az orromat, forró leheletétől bizsergett az arcom. Nehezen találtam a szavakat.

– Péntekenként általában kevesebb a meeting. Sokan szabadságon vannak, meg ilyesmi.
– Nos, akkor egyeztessünk időpontot, jó? – Mondta könnyedén. – Tízkor, fél kettőkor és fél háromkor is van szabad időpontod.
A kezem enyhén remegett,...


Édes élet

A gyanta már felmelegedett. Elindítom az egyik playlist-emet, és mire Blondie belekezd az éneklésbe, már be is dugtam a fülest. Leülök a földre – ott hever előttem minden, amire szükségem lehet: a forró patronos gyanta, a vékony gyantacsíkok, a hintőpor és az olaj.
Pár órája írt Ignacio, hogy estefelé átugrana hozzám. Idáig takarítottam, hiszen mégsem toppanhat be hozzám úgy, hogy elhanyagolom azt a lakást, amit ő vett nekem; most pedig kicsit rendbe szedem magamat is.
A zene hangosan dübörög a fülemben, miközben lehúzom a bugyimat. A parketta kicsit hideg a meztelen fenekemnek, kényelmetlenül felszisszenek. Szétteszem a lábaimat, és végre szemügyre veszem Miss Girlie Girl-t. A gyér...