NOV.
12.
2025

A 10-es apartmanház 4. rész

Előzmény

Eltelt pár év, Timi terhes az első gyermekünkkel.

Most van a huszonegyedik hetében, már kezd látszani rajta: gömbölyödött a hasa,  a mellei nagyobbak lettek, nagyon izgatóan néz ki.  Extra ként még a libidója is megnőtt. Szüleink és anyósom is tudták addigra, hogy nagyszülők lesznek. Ultrahangon is látták már az új jövevényt. Timi személyesen ment elmondani nekik, sajnos én nem tudtam akkor vele menni, az a fránya munka miatt. Pont előtte leptetek elő, bizonyítani kellet.

Anyósom, Anikó, megismerkedett egy Timivel, egykorú férfival, így az az érdekes szituáció alakult ki, hogy a nevelőapja annyi idős volt, mint ő maga. Gáborral sem kapott Timi apukát, bár...


Az utolsó pontonhíd

Kedves Olvasóm!

Elmondom életem történetét dióhéjban, hogy az, amiről valóban beszélni szeretnék, értelmezhető legyen számotokra. Apám egy szigorú, poroszos frontkatona volt, aki megjárta a háborút és abban erősödött bele. Héten voltunk testvérek, én a második legfiatalabb, akik közül ma már csak egy bátyám él. Apám és a harci történetei váltak a mintaképemmé. Porbafingó koromtól kezdve tudtam, hogy katona leszek. Így is orientálódtam az életben. Mivel mindig is szerettem a vizeket, úgy döntöttem, hogy utász leszek.
Főiskolán a második évtől már ezt tanultam. Az utászok nem álmodozók voltak. Semmi hősiesség, csak a munka. Az egységünk olyan férfiakból állt, akik értettek a...


NOV.
11.
2025

A talpra állás 1. rész

Réka vagyok, huszonöt éves, a pszichiátriai intézet piszoktól szürke falai között feküdtem már harmadik napja. És csak a plafont bámultam. Nem igazi zárt osztály volt az, félig önként vonultam be, vagyis, valahol félúton a kényszer és a saját döntés között.
A szobatársam egy furcsa, kinézetre jó negyvenes nő volt. Kocka típus. Rövid, fiús hajat viselt és mindig a kelleténél három számmal nagyobb fekete pólókat hordott. Egész nap a telefonját nyomkodta, mintha abban lenne a valóság, nem körülötte. Még nem is köszöntünk egymásnak, pedig már napok óta együtt aludtunk a négy fal között.  Egy pszihónk volt, egy negyven feletti karakán nő, így nem sokat voltunk közösen a szobában a vizsgálatok...


Az ingatlanügynök

Szandra vagyok 21 éves lány.
Mindig is érdekelt az ingatlan szakma, szerettem volna ingatlanokkal foglalkozni.
A középiskola elvégzése után dolgozni kezdtem, minden voltam ami lehetséges, közben elmentem egy ingatlan becsüs tanfolyamra, hogy közelebb kerüljek az álmomhoz.
Miután sikeresen elvégeztem, beadtam minden ingatlan irodába a fényképes önéletrajzomat nem sok sikerrel.
Izgatott várakozással teltek a napok, hetek mire megcsörrent a telefonom egy nő volt a vonal túlsó végén aki állás interjúra hívott az egyik nagy és neves ingatlanügynökséghez, a nevét nem szeretném elárulni érthető okok miatt.
Másnap be is mentem az irodájukba ahol többen is dolgoztak, leültem a...


NOV.
10.
2025

Karcsi

Nem szeretném húzni senki idejét.
Hédi vagyok, negyven éves, gyári munkás.
A műszak zaja még a fülemben zúg, mikor este hazaérek. A lakásban sörszag és csend fogad. A férjem, Zoli, 56 éves a kocsmában van, esetleg már általában alszik,   vagy legalábbis annak tűnik, a tévé előtt, üres üvegek közt.
Húsz éve szerettem bele. Akkor még jó vágású tűzoltó volt, széles vállal, erős karokkal és volt egy fél éves kisfia, Karcsika. Tudtam, hogy nekem születésem óta tudva  nem lehet gyerekem, mégis, amikor rám bízta a fiát, valahogy úgy éreztem, az élet mégis adott nekem egy esélyt. Anya lettem,   még ha csak mostoha is. Később haver, majd igazi barát.
Az évek teltek. A férjem egyre...


Búfelejtő 2. rész

Ország-világ előtt titkoltuk a kapcsolatunkat. Senkinek nem beszéltünk róla, még a legközelebbi rokonoknak sem, hiszen a tragédia után túl korainak, túl kényesnek tűnt volna. Julika lánya azonban... ő érezte, hogy valami megváltozott, de nem beszéltünk róla.
Az irodában forró, állott levegő terjengett. A klíma ugyan halkan zümmögött, de inkább csak zajt csinált, mintsem hűtött volna. Az asztalomnál ültem, mikor Julika beviharzott egy vaskos paksamétával a kezében.

– Nesze, Bébike... – csapta le elém a lezárt adásvételi szerződést, majd szinte teátrálisan mutogatott az asztallapra. Kerek szemekkel néztem rá, mire ő, mintha csak egy színházi darabban játszanánk, lassan formálva a...


NOV.
9.
2025

Doktornénik bűvöletében 3. rész

A rendelő folyosóján tompán visszhangzott a lépteim zaja. A neonlámpák néha pislákoltak, a linóleum padlón régi kávéfoltok és cipőnyomok árulkodtak az egész napos jövés-menésről. A falakon kifakult plakátok hirdették: „A munka becsület és dicsőség dolga! ”  „Adj vért, életet adsz! ”, de valahogy mégis mindenki fáradtnak tűnt, amikor délután hat után jöttem.
Veronika azt mondta, menjek be érte munka után, együtt megyünk haza. Az ajtón kis tábla: „Rendelő”. Kopogtam. Belülről halk zörgés, majd női hang:
– Igen? Tessék?
Az ajtó kinyílt, és nem Veronika állt ott.
Egy alacsony, teltkarcsú asszony nézett rám, olyan negyvenesnek gondoltam volna, de a szeme körül finom ráncok és az...