JÚN.
16.
2026

Szombat esti láz

Gondoltam, megosztok veletek egy sztorit pár héttel ezelőttről, amikor elmentünk a feleségemmel villantani. Nyilván a neveket megváltoztattam az inkognitó megőrzése miatt. Ez egy igaz történet, és nemrég történt meg velünk.
A feleségemmel remek hetünk volt, és szombat estére asztalt foglaltunk az egyik kedvenc éttermünkben. Húzós hét volt a melóban mögöttünk, és már nagyon vártuk a megérdemelt esti kimenőt. Kate elképesztően dögösen nézett ki, a sminkje hibátlan volt, a mosolyától elolvadtam, és a szemében meg ott volt az a tipikus „kefélj meg” nézés. Selymes szoknyát vett fel a combfix fölé – amiről jól tudja, hogy mindig csutkára felizgat – és egy elöl gombos blúzt. Arról is tudja,...


Mini 3. rész

Mariska néni hétfőn úgy jött be a szalonba, mintha húsvétkor szaladgálna a tojásokkal. Az arca piros volt a korai melegtől, a műanyag vödörben a felmosófej kilógott, majdnem felborította a kiállított MINI előtt a szalagkorlátot.
– Képzeld – kezdte, alig vette a levegőt –, már csak a héten vagyok. Aztán jöhetnek az unokák. Nálam alszanak.
Letette a vödröt. A kezén a gumikesztyű, a zöld fajta, a jobb mutatóujján egy lyuk.
– Hogy-hogy? – kérdeztem. A hangomban volt valami zavarodottság, nem is titkoltam.
– Találtak helyettem egy lányt – mosolygott. A fogsora hiányos, de ettől még igazi volt a mosoly. – Már csak néha jövök, ha segíteni kell neki.
– Annak nem örülök, hogy...


JÚN.
15.
2026

Megcsalásom története 2. rész

Anyám nem faggatott. Ő mindig is tudta, hogy a csend többet ér, mint ezer kérdés. Bejött a teával, megszorította a vállam, kiment. Ennyi. A nővérem – az más.

Katának hívják. Két évvel idősebb nálam. Gyerekkorunkban utáltuk egymást. Mostanra már csak a felnőtt változata maradt annak az utálatnak – türelmesebb, de élesebb. Mint egy jól élezett kés, amit nem kell megfogni, elég, ha ránéz az ember, de a bajba mindig is összezártunk.

Az első héten még csak nézett.

A másodikon már leselkedett.

A harmadikon becsörtetett a szobámba, reggel fél hétkor, amikor még a gép előtt ültem a tegnapi teával.

– Így nem megy tovább – mondta.
– Jó reggelt –...


Angyali történet 16. rész - Muriel - 7. fejezet - Manzanares, születésnap

13. Izabel születésnapja

Eljött az ideje, hogy Izabelt hazaengedjék a kórházból. Ez nem csak az egészségi állapotához volt kötve, hanem ahhoz is, hogy a háznak a régi szárnya, ahol ő lakik, teljesen készen legyen és a mi oldalunkból is elkészüljön annyi, hogy legalább részlegesen át tudjunk költözni.
Attól kezdve, hogy Izabel hazajött, két doktor felváltva látogatta. Soha nem jöttek együtt. Azt szerettem jobban, amikor Enrique volt nála. Az nem zavart, hogy olyankor a szeretkezés hangjai töltötték be a házat, bár jobban örültem volna, ha velem teszi, de már annak is örültem, hogy láthatom a dokit és beszélgethetek vele. Jól esett, hogy minden alkalommal nekem is kedveskedett...


Anya álmodik

Anya álmodik
Anya álmodik
Anya álmodik

JÚN.
14.
2026

Mini 2. rész

A biztonsági őr rámkiabált, hogy nem strihhelhetek itt. De mielőtt rendőrt hívott volna, megcsörrent a mobilja. Álla a földön pattogott a meglepetéstől.

– A főnökasszony várja – mondta. Intett a szalon bejárata felé.

Klári kedvesen fogadott. A kézfogása még mindig az a határozott.

– Ez meg mi? – nézett a két gurulós bőröndre.
– Hát... – kezdtem. – Még most érkeztem. Nem volt időm szállás után nézni. Gondoltam, majd...

Elhallgattam. Klári hallgatott. Hátranézett. A háta mögött persze nem volt semmi. Csak a tükörüveg.

– Gyere – mondta végül. – Tedd ide a recin belülre.

Félve léptem a csillogó, frissen mosott kövezeten. A bőröndök...


Menekülés a pornóba 3. rész

Már azt hittük, vége. Már azt hittük, kiégtünk. Már azt hittük, a ház, a kert, a csend – az a bizonyos csend – örökre körülvesz minket.

De a telefon – a telefon nem felejt.

– Erzsi, Zsuzsi vagyok. Tudom, tudom, mondtátok, hogy nem csináltok többet. De... hallgass meg.

Sanyi a konyhaasztalnál ült, a telefonon olvasgatott. Amikor meghallotta a hangot a kihangosítóból, felemelte a fejét. A szeme – a szeme már nem volt az a régi, félős, szégyenkező tekintet. Luca után, Bella után, Dénes után – a férjem más lett. Magabiztos. Erős. Mintha a forgatások – azok a bizonyos forgatások – nem vettek volna el belőle semmit, csak adtak.

– Az utolsó film producere –...


Rátalálás

Huszonhét éves vagyok. Szilárd. A kommunikáció szakot végeztem az ELTE-n, aztán kikerültem a reptérre. Azóta is ott vagyok. Ma már a földi check-in csoportját vezetem.

Ferihegyen mindenki siet. Aki nem siet, az elveszett, és azt hiszi, hogy siet. Ezt megtanulja az ember. Azt is megtanulja, hogy a papírokat, a súlyhatárokat, a sorban állás íratlan szabályait soha nem lehet véglegesen tudni. Mindig jön valaki, aki másképp érti.

Szeretem a nyüzsgést. Nem az izgalom miatt – az ember hamar hozzászokik mindenhez. Inkább azért, mert a zajban a csendek jobban érződnek. A pillanat, amikor az utolsó utas is elment a kapu felé, a pult előtt senki nem áll, és a képernyőn még ott a...


JÚN.
13.
2026

A szemérmetlen páros – Az utcán

Kis késéssel érkezem a házibuliba, vagyis inkább baráti összejövetelre. A francba, nem veszi fel a telefont! Nem tudom, hogy hányas kapucsengő, azt se, hogy hányadik emelet. Mikor végre bejutok, a szobába lépve, éppen csak ledobom a cuccaimat, kiszúrom az ágyat, amin az estét végig tervezem üldögélni, nyílik a teraszajtó és egy srác jön be rajta. Hirtelen mindketten a szoba közepén állunk, egymáshoz igen közel. Szemei sötét-gesztenyebarnák. Csak lazán annyit mond:
– Helóka!
Lelkének tükrei élénk tüzesek, mélybarnán igézők, izgatók, vágykeltők... Noémi! Mit csinálsz? Csak jól érezni jöttél magad, esetleg barátokat szerezni...
– Szia! – cincogom.
Nem ocsúdok fel a szemeiből,...