JAN.
23.
2026

A három muskétás

Történetem ott kezdeném, hogy apám az egyetemi barátjával és szobatársával alapított építőipari vállalkozást. Barátok, társtulajdonosok és szomszédok is lettek. Apám, Ferenc és a barátja Dominico (igen, brazil származású bevándorló családból származik).
Együtt tartották az esküvőjüket is amikor apám elvette anyámat, Annát és Dom elvette Szilvit. A kerteket összenyitották, Magas kerítéssel és növényzettel határolták el magukat. Szilviéknek egy gyerekük született, egy kislány, Jázmin.
Apámék két gyereknek adtak életet, nekem Dominik és a húgomnak, aki másfél évvel később született Anna. Együtt nevelkedtünk, közös térben és szeretetben. Apuék építettek nekünk a kertbe (ami idővel...


Generációkon át 1. rész

Az élelmiszeripari elvégzése után eszem ágában nem volt továbbtanulni. Inkább elmentem dolgozni egy belvárosi hentesüzletbe, ahol nem csak a húsipart, de a kereskedelmet is kitanulhattam. Arany életem volt. A lányok – ahogy hívtam a három nővéremet – már csak látogatóba jártak haza, így fiúként, legkisebb gyerekként, én voltam anya kis kedvence, akit kényeztethetett.

Egy január végi vasárnapi ebédnél, míg a csirkenyak leszopogatásával foglalkoztam, s a háttérben halkan ment a “Jó ebédhez szól a nóta”, anyám beszélgetés gyanánt odavetette apámnak:
– Hallottad, hogy a pecsenyés Zolit megütötte a guta?
– Hm, mit? – kérdezett vissza Apám teli szájjal a tányérjából fel sem...


JAN.
22.
2026

Érett, nagy mellű nők megismerése 3. rész

– Figyelj, fiam. Kérésem lenne... nem hazudok. Kati, tudod, anyád „elhízott” barinője, köztünk kezd kialakulni valami – mondta apa, és most végre egy pillanatra a szemembe nézett. – Tudod, Kati más. Prűd, visszafogott, érzékeny...
– Apa, ne ezt... – kapkodtam a levegő után. – Már így is eléggé gáz, zavarodott vagyok azok miatt, amik...
– Oké, oké – vágott közbe. – Nos, a kérésem az lenne, hogy... Kati még nem akar ide költözni és kéne valaki, aki takarítana is... – köhécselt egyet, majd erőt vetett magán. – és hát... én nem akarok már belebonyolódni olyan dolgokba. Tehát jobb lenne, ha szombaton délelőtt Bözsi néninek, ő a Józsi kollégám keresztanyja, megmutatnád a házat. Nagyon...


Egy születésnap, ami mindent megváltoztatott

Ötven éves vagyok ma. Kimondani is furcsa, mintha valaki másról beszélnék. A tükörben azonban ugyanaz a szem néz vissza rám, amely huszonöt éven át egy férjre, egy otthonra, egy közös jövőre nézett. Aztán két évvel ezelőtt az a szem tanúja volt, ahogy az a jövő porrá omlik, mert a férj, Péter, úgy döntött, egy fiatalabb, jobb módú nő jobban illik az álmaihoz. Nem búsultam. Inkább felmértem a romokat. És ahogy néztem, rájöttem a romok között ékkövek hevertek, amiket én raktam oda.
Mert a negyed százados együttélésünk nem csak egy csalódás hátrahagyott ösvénye volt. Hanem egy élet, amit – bár más számára – én is építettem. És tudatosan, szorgosan, néha zsugoriság gyanánt „megspóroltam”...


JAN.
21.
2026

Így alakult

Három éves voltam, amikor az apám hazaállított félrelépéséből megszületett lányával, – a féltestvéremmel, Biankával – aki nekünk mindig csak Bia volt. Anya nem forszírozta nyíltan, hogy hozta össze apám, – az okát soha nem tudhatom már meg, – de mindig is sajátjaként szerette. Pár évig tökéletes volt a világunk, egy családdá olvadtunk össze, igaz testvérek lettünk. De az öröm sajnos pár év múlva félbeszakadt. Tizenegy éves voltam, Bia nyolc, amikor anya kórházba került. Leoperálták a bal mellét a rák miatt, de késő volt, áttétek keletkeztek.
Egy teljes év szenvedés következett, amit sosem mutatott felénk. Tizenkét évesen fel kellett nőnöm, apa két kislánnyal nem tudott mit kezdeni. Csak...


Szemtől-szemben

Eleanor érezte hogy a vér hevesen áramlik az ereiben.
A szive egyre gyorsabban vert, miközben a délelőtti, nyári hőségben az erkélyén állt.
Alig akarta elhinni, hogy ezt teszi.
Fogalma sem volt vajon mennyi idő telt el, de nagyon hosszúnak érződött.
Izzadság kezdett el végigfolyni a karján és a mellkasán.
Mozdulatlanul nézett át a keskeny sikátoron amely a lakóházakat egymástól elválasztotta.

A vele szemben lévő erkélyen egy másik nő állt ugyanabban a testhelyzetben.
Már jó ideje meredtek egymásra, mosolytalan, bocsánat kérés nélküli kihívó tekintettel.
Eleanor nem tudta megmagyarázni a saját viselkedését, de egyszerüen nem tudta magát rávenni, hogy...


Hazafelé

Tenyere a térdemre simult, majd lassan elindult fölfelé a combom belseje felé. Hidegek voltak az ujjai, de lángra gyújtották a bőröm mindenhol. A szívem egy helyett két ütemet vert egyszerre, furcsa bizsergés járt át. Tovább kúszott a keze, lassan simogatott, tűzforróra hevítette a testem.

– Ezt a forróságot máshol is szeretném érezni... – morogta pajkos félmosollyal. Veszélyes villanás a szemében: készül valamire.
Közben nem tétlenkedett. Az ujjai rátaláltak a gyönyör kapujára, módszeresen, lassan ingerelve a bugyi vékony anyagán keresztül. Átadtam magam az érzésnek, lejjebb csúsztam az ülésben, jobban hozzám férjen, de nem ment bele a játékba, nem engedte, hogy én irányítsak....


JAN.
20.
2026

Adriánál

Adriánnál

Négy éve kezdődött, huszonegy éves voltam, amikor targoncásként dolgoztam és a poros, dübörgő raktárvilágomba belépett Kinga. Tizennyolc éves, olyan szende és visszahúzódó volt, mintha nem is a mi korunkból jött volna. Minden mozdulatában volt valami merevség, egy láthatatlan, érinthetetlen páncél. Az idősebb kollégák már az első napon összesúgtak mögötte.
– Na, ezt a szűz Máriát, majd valakinek szét kell törni... – de én nem ezt láttam. Engem az fogott meg benne, amit mások merevségnek vélték. Az a sérülékeny méltóság, a tekintetéből sugárzó csendesség, mintha egy titkot őrizne.
Nehéz volt hozzá férkőzni. Munka után próbáltam megszólítani, témát találni.  Mintha...