MÁJ.
6.
2026

Csak egy éjszaka

„Egy anyának és 18 éves fiának meg kell osztania az ágyat, egy váratlan megállás során egy úton. A fiúnak gondjai vannak az alvással, és az anya a sajátjába veszi a dolgokat... nos, tudod. ”
Cindy és a fia, Michael beléptek a hotelszobába, az ajtó bezárult mögöttük. Az út hosszú volt, és az útépítés miatti váratlan kitérő miatt ide kerültek éjszakára. Michael bedobta a táskáját, kinyújtotta a karját, miközben körül pillantott. Cindy az ágy felé mozdult, a szeme elkerekedett, amikor meglátta – csak egy nagyméretű ágy van a szobában, fehér lapokkal.
– Ó, nem – mondta Cindy, a kezét a szája elé téve. – Csak egy ágy van. Biztos összekeverték a szobát.
Michael a válla fölött...


Eltartás 3. rész

Nem akartam hallgatózni. Esküszöm, nem akartam.

Lementem volna az alagsorba, de a lépcsőn eszembe jutott, hogy a gyógyszeres doboz a nappaliban maradt. Katalin kérte, hogy adjam be Jani bácsinak estefelé a vérnyomáscsökkentőt. Visszafordultam.

A folyosóról már hallottam a hangokat. Jani bácsi szobájából jöttek.   Csendesen, lopva akartam bemenni a nappaliba – de ahogy a résnyire nyitott ajtóhoz értem, megtorpantam.

Karcsi bent volt. Jani bácsi beszélt. A hangja olyan volt, amilyet még soha nem hallottam. Nem a beteg ember fáradt, nyögdelő hangja. Hanem egy erős, akaratos, szinte parancsoló férfi hangja. A halál küszöbéről.

Ott álltam a résnél. Nem bírtam...


MÁJ.
5.
2026

Elengedés után a boldogság 4. rész

A szobában csend volt. A kis Rita már aludt a szomszédban, a ház többi része is elcsendesedett. Zsófi a mellkasomon feküdt, a feje a vállamon, a keze a szívem fölött. Azt hittem, már alszik. A lélegzete egyenletes volt, a teste ellazult.

De nem aludt.

– Nem alszol? – kérdeztem halkan.
– Nem.

A hangja más volt. Nem a szokásos esti fáradtság. Valami mélyebb. Valami, amit eddig tartogatott.

– Mi az? – kérdeztem.

Zsófi sokáig nem válaszolt. A levegőben ott lógott a kimondatlan szó. Aztán, csendben, alig hallhatóan, megszólalt.

– Ritával délután elszundítottam... Rita jelent meg az álmomban.

A testem megfeszült alatta. Nem...


Egymásba rohanva 3. rész

Ott az ajtó, Colleen. Nyújtsd ki a kezed, nyisd ki, lépj bele az áramlatba, és nézd meg, hová visz.
Egy utolsó pillantás a tükörbe, kiveszem a kitűzőt a dobozából, szárnyat bontok, és megteszem az első lépést az életem hátralévő része felé. Na, hogy állok eddig, Mr. Yeats?
***

– Csukd be a szemed, Collie! – Parancsolja a húgom a folyosó végéről, én pedig engedelmeskedem. – Becsukta, anya?
– Be – morgom. – Az ég szerelmére, mi ez a nagy titkolózás? Bálba viszlek, nem az oltár elé!
– Colleen, viselkedj! – Mondja anya, de a hangján hallani, hogy túl izgatott ahhoz, hogy igazán fegyelmezzen. – Sokat dolgozott rajta.
– Én is, mégsem...
– Pszt – sziszegi apa....


MÁJ.
4.
2026

Családi Isten-tisztelet

Ez egy anya és egy fiú története, de egy történet a történetben is és ez is egy anyáról és egy fiúról szól. Az évek során megpróbáltam megérteni és összeegyeztetni a hitemet a történtekkel. Tudom, hogy a társadalom egésze és a keresztények kifejezetten több indokot találnak arra, hogy becsméreljenek minket és a tetteinket, de végül is csak szeretet volt megosztva és nem látom, hogy valódi rossz történt volna. A végén ott volt az igazság, a szeretet és a hit és ezek együtt alkotnak valami varázslatosat és különlegeset... vagy hangosan ki merem mondani, ezt  – - mi teremtettünk valami szentet.
Sok helyen elkezdhetném a mesémet – - ahogy már mondtam, ez egy történet a történetben. Azt...


Édes hármas 3. rész

Hiába volt már gyógyszer, hiába voltam védett a nem kívánt terhességtől... én nem voltam készen rá. Beszélgetni sokat beszélgettünk, főleg Zolival a suliban, de a szó és tett az nálam külön oldalon volt még mindig.

Elképzeltük a hármast. Sokat. Hármasban. Meg bennem a fasz, na meg a dilemma. Zoli vékony farka lehet jobb lenne, de Tibi már volt nővel, nem bénázik. A döntésem végül Tibi lett. Zoli megkönnyebbült – ő jobban félt, mint én. Még egy dolog volt: hogy Tibi határozottságából adódó rámenőssége nehogy durva legyen számomra. Megígérte, hogy nem és figyel.

Már csak a nyugodt alkalom kellett. Persze ilyenkor, mikor annyira akarja az ember, soha nem jön.

Aztán...


MÁJ.
3.
2026

Egyenlőség 1. rész

Huszonhét évesen egy tervező irodában dolgozom. Szabad kezet kapok a tervezésbe, de precizitást várnak el az építésfelügyeletnél. A szigor nem büntetés, nem harag – előrelátás és felelősség. Ha kell, egy egész heti munkát is vissza kell bontatni. A kevés megmaradt időmben maszekot is vállalhatok családi házak, kisebb vállalkozások bővítéséhez, felújításához.
Nem tartoztam a csórók közé, de nem is panaszkodtam. Nagyszüleim kulákok voltak. Szüleim megörökölték az erdőket, a szántókat, a szőlészetet a pincével, és apám által kibővített szőlőfeldolgozót. Egy idő után apa öregnek érezte magát. A szántókat eladta, és az úgynevezett vidéki panelekbe vett lakásokat a pénzből. Előrelátó volt –...


Eltartás 2. rész

Arcunk szinte összeér,   de nem és nem is mozdulunk. Mennyi idő telt el? Fél perc? Egy perc? Több perc? A monitoron János bácsi egyenletes szuszogása, néha egy horkantás egy álom végeztével. Csak Katalin leheletét éreztem az arcomban. Halvány acetilén. Cukor.

Meg kell nézni – ez volt az első gondolatom. Az ápolói agyam automatikusan elindult. A cukorbetegség jele. Az acetilénszag. De aztán a második gondolatom már nem az ápolói agyamé volt.

Mit veszítek?

Azt, ami eddig volt. A lakást. A pénzt. A Mazdát. A biztonságot. Katalin jóindulatát. Ha ezt elcseszem, lehet, hogy holnap már pakolhatok. Pali úgysem jön haza – ha hazajön is, ki tudja, meddig marad. Az albérletet...