A+ A-

Cathy kalandjai 1. rész

Fordítás
Eredeti történet

* Ez az én első történetem ebben a műfajban, ezért előre is bocsánatot kérek a kis hibákért. A konstruktív észrevételeket örömmel fogadom. Íme, a történet első része, remélhetőleg hamarosan érkeznek a továbbiak, aminek a beírásához egy kicsit több idő kell nekem, mielőtt az akcióhoz érünk. * (Az eredeti mű szerzőjének a megjegyzése.)
Cathy kipillantott a repülőgép ablakából a mellette elhúzó felhőkre. Néhány perc múlva landolnak Charlotte-ban, Észak-Karolinában, és végre megkezdődik a szabadsága. Tulajdonképpen ez nem igazi szabadság volt, mert Cathy a következő hetekben házvezető-bébiszitter keverékeként fog működni. Ám mindkét gyerek, akikre vigyáznia kell, már 18 éves, tehát ez nem egy hatalmas feladat. Meg ő már jól ismerte Joannát és Stant korábbról. Mivel Cathy – igazából Katharina, csak senki sem nevezte így – öt évvel korábban már dolgozott au-pairként Stevensonéknál. Akkoriban az ikrek egészen kedves gyerekek voltak, olykor kicsit szemtelenek, de nem rendkívüli módon. Szép időszak volt, és mindenki szomorkodott, mikor Cathy visszament Németországba folytatni a tanulmányait. Ám a kapcsolatot nem szakították meg ez alatt sem.
Ennél fogva gondolt Mr. És Mrs. Stevenson Cathyra, mikor egy hosszabb külföldi tartózkodást terveztek, és kerestek valakit, aki a házra és a gyerekekre felügyel. Cathy örömmel fogadta az ajánlatot, mert éppen befejezte a tanulmányait és egy kis szabadságot akart, mielőtt belevág a munkás életbe.
Miután a vámellenőrzést letudta, Cathy megállt két kofferével a terminál érkezési oldalán. Feszülten pillantott körbe. Vajon ki jön érte? Mr. Stevenson alakját kereste, de semmi nyomát nem látta. Helyette egy fiatal, magasnövésű férfit vett szemügyre. Aki egy pillanatig vonakodni tűnt, majd a lányhoz lépett.
– Cathy?
– Igen, én vagyok. Nahát Stan, nem ismertelek meg! – megölelte a fiút, aztán egy lépést tett hátra. – Megnőttél. Nem csoda, hogy nem jöttem rá, te vagy az.
– Gyere, add a csomagjaidat! Az autó kint áll.
A kifelé vezető út alatt tovább társalogtak angolul, és Stan az után érdeklődött, milyen volt az utazás.
– Egészen rendben ment, a film a repülőn unalmas volt, de végülis nem ezért utazik az ember. – kuncogott. – A vám is egyszerű… – Cathy hirtelen elnémult.
– Ez a te autód? – mutatott a tűzpiros Corvettre, ami előtt megálltak.
Ezúttal Stan kuncogott.
– Hát, az enyém. Ez úgymond egy megelőlegezett ballagási ajándék. De apa összevonta a születésnapommal, mert tudta, hogy semmi problémám nem lesz a vizsgákkal. Joannának kicsit többet kellett várnia, de pár napja neki is áll valami az ajtaja előtt.
Cathy kíváncsian szemlélte a járművet, mialatt Stan bajlódva dugta be a két koffert a kis csomagtartóba. De valahogy mégis sikerült, és elindultak. Kezdetben társalogtak még, míg aztán Cathy fáradt lett. Ugyan kora este volt csak, de ő öt órával előbb járt, és az utazás is megerőltető volt. Ezért hátradőlt, szemére húzta a napszemüvegét és lehunyta szemeit.
Stan nem bánkódott emiatt, mert most végre alkalma volt Cathyt alaposan megszemlélni anélkül, hogy zavarná.
Cathy talán a szeméig érhetett, tehát mintegy öt láb hét hüvelyk magas volt, vagyis úgy egy méter hetven, ahogyan az európaiak számolják. A lány vörös haja nagyjából a melléig ért, ami szépen kirajzolódott a nyári blúz alatt. Az viszonylag laza szabású volt, de jól sejtette a görbületeket. Stan C-kosarasnak saccolta. Talán 75 C-s? Nem volt benne egészen biztos, a bizonyosságra másnap reggelig kellett várnia. Mert arra fogadni mert volna, hogy napozásnál bikiniben láthatja Cathyt. Mivel öt évvel korábban ugyanígy tett, mikor még ő nem sokat törődött ezzel. Lesz alkalma megcsodálni a lány fenekét is. Amire korábban egy rövid pillantást vethetett, amint Cathy beszállt, de amit láthatott, az sokat ígérő volt.
A fenébe, előre kell figyelnie, elvégre ő vezette a kocsit. És némileg túl gyorsan. Vonakodva fordította el tekintetét a mellette ülő csinos vöröshajúról, és ismét teljesen az útra koncentrált.
Így nem vette észre, hogy a mustrálás nem volt Cathy ellenére. És nem látta a lány ajkain játszó ravasz mosolyt sem, amint elaludt.
A vacsora jó volt. Mr Stevenson grillezett, utána a nappaliban ültek le, és egy üveg bor mellett beszélgettek. Stan és Joanna valamikor elosontak, valószínűleg tévét nézni, vagy internetezni.
Ezt kihasználta Mr. Stevenson arra, hogy néhány szervezési dolgot letisztázzon Cathyval.
– Tehát, tulajdonképpen mindketten meglehetősen önállóak. Számunkra ez arról szól, hogy ne legyenek vad partik, mialatt mi távol vagyunk. A baráti körünkben adódott már pár eset. Egy kis ünnepléssel nincs probléma, de valóban csak szolid keretek között. Ha elveszne a kontroll, ne habozz bevonni a rendőrséget. De biztos vagyok benne, hogy te mindkettőjüket kézben tartod.
Mrs. Stevenson helyeslően bólintott.
– Emellett összeállítottunk egy listát a feladatokról, amiket el kell intézni. Egyszerűen csak figyelj rá, hogy ők mindet rendesen megcsinálják. Juanita szerdánként és péntekenként jön takarítani, és a medence végett minden két hétben jön valaki a takarítócégtől.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.37 pont (68 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 sipospista 2017. 03. 13. hétfő 13:23
Jo féle....
#12 veteran 2015. 07. 30. csütörtök 16:26
Nagyon jó
#11 cscsu50 2015. 07. 29. szerda 23:26
jó munka
#10 Ulysses 2015. 07. 29. szerda 22:11
Nos, igen, csak akkor már a fordító stílusa elfedi a szerzőét. Hm, talán majd a következőnél. A folytatását még én sem olvastam egyébként, annyira nem fogott meg a történet.
#9 cvirag 2015. 07. 29. szerda 21:36
Ulysses, mivel ez a műfaj viszonylag szabad, bátran nyúlj bele, hiszen nem egy bonyolult mondandóval megalkotott klasszikus művet kell hűen visszaadnod.
Élvezeti értékben mérjük a kategóriát, ami megengedi a kisebb csúsztatást is, ha az érthetőség szükségessé teszi.
#8 pussydokie 2015. 07. 29. szerda 21:00
kérjük a folytatást!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
#7 Ulysses 2015. 07. 29. szerda 18:21
Andreas, sajnos én sem tudok angolul. Ezt a sztorit németről fordítottam.
Azt viszont elfogadom, hogy sokat kell még gyakorolnom. Ha jobban "magyarítom", akkor biztosan tetszetősebb lenne, csak nehéz eldönteni, mennyire szabad belenyúlnom az eredeti fogalmazásba.
#6 sunyilo 2015. 07. 29. szerda 13:26
Andreas6 te milyen nyelvet ismersz? Magyart középfokon? Szakérteni bezzeg felsőfokon tudsz, szerinted. Pedig ez nem szakértés, ez fikázás. A történet és a fordítás is valóban lehetne jobb is, de így sem rossz...
#5 deajk2008 2015. 07. 29. szerda 09:21
szép lett a mű és a fordítás is tetszett...folytasd
#4 papi 2015. 07. 29. szerda 07:30
Egész jó
#3 Andreas6 2015. 07. 29. szerda 06:28
Sajnos, nem tudok angolul, így nem tudom megállapítani, hogy az eredeti fogalmazás ilyen gyenge, vagy a fordítás sikerült rosszul. Sokat kell még gyakorolnod. A történet különben nem is rossz.
#2 feherfabia 2015. 07. 29. szerda 06:07
Nagyon jó!
#1 Törté-Net 2015. 07. 29. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?