A+ A-

Vera 1. rész

Verának pontosabban Veronikának hívták azt a lányt, akiről ez a történet szól. Veronika volt a keresztlevelében szereplő név, de mindenki csak Verának szólította, mivel így akarta egészen kislány korától kezdve. Mert elég régi a mi kapcsolatunk. Már az óvodában egy csoportba jártunk, és ez az egy osztályba járás meg se állt volna egészen az érettségiig, ha nem szól közbe az élet.
Apám katonatiszti pályafutása miatt családunk néhányszor költözésre kényszerült. A ilyen lakóhelycsere persze felégetett mindent maga körül. Kapcsolatokat, barátságokat talán még szerelmeket is. De mi a Verával nem hagytuk magunkat! Az áltanos iskola vége felé jött a költözési parancs, de én ellenálltam. Még fél évig. Így a Verával fejezhettem be a nyolc osztályt. A gimnáziumba már az új lakhelyünkibe kellett jelentkeznem. Ekkor aztán csak kikönyörögtem, hogy Vera legyen nálunk legalább a nyári szünetekben. Az egymás utáni vakációkon aztán egyre több időt tölthettünk együtt, az első nyáron három héttel kezdve míg ez az időtartam fel nem kúszott a harmadik osztály befejezésére már két hónapra. Június utolsó hetétől kezdve augusztus végéig közössé vált a világ.
Egyet még itt, előre le kell szögeznem: nem lettünk szerelmesek egymásba. A hosszú együtt gyerekeskedés inkább valamiféle fivér-nővér testvérkapcsolattá nemesítette a barátságunkat. Talán ezért is volt a gyerekkoron átívelő barátságunk ilyen tartós. Olyanok voltunk mint egy ikerpár. Mármint kétpetéjű ikrek. Együtt lógtunk, haverkodtunk, buliztunk, cikiztük ki az éppen fel-felbukkanó srácokat vagy lányokat. Ennek persze meglett az eredménye: barátságunk eleve meddővé tett minden más kapcsolatot, de ezt akkor mi nem vettük észre abban a kamaszodásunkkal, nemi érésünkkel és erre való ráébredésünkkel fűszerezett világunkban.
Az egész képet még egy tény bonyolította igazán, ami a történetünk szempontjából alapvető fontosságú lett: egy kicsivel több mint egy évre a születésem után családunkba érkezett az öcsém, aki kezdetben egyáltalán nem befolyásolta Verával való viszonyomat. Ő élte a saját életét a saját csajozásaival és csalódásaival együtt, mi meg a magunkét. Ez így volt egészen addig a bizonyos nyárig.
Verához várakozó izgalommal mentem ki a vasútállomásra. Mikor megérkezett a vonata, remegő lélekkel lestem vajon milyenné virágzott az idén, mennyire bontakozott ki mostanra érő nőiessége. Úgy tizenegy éves lehetett, mikor elkezdtek csúcsosodni keblei, majd a következő évre megnyúlt az alakja, és érése következő lépéseként nem csak a melle domborodott tovább, hanem szélesedni kezdett csípője is. Tizenöt éves korára már szinte kész nő lett, kellően formás, de mégis karcsú alakjával. Mellei almányira gömbölyödtek, a vékony térdeit elfedő nyári kartonruháján már átütöttek a kidudorodó bimbók. Ekkorra hosszú hullámos szőkésbarna hajat növesztett, ami még csak fokozta a nagylányos hatást. Csak a szemeinek huncut és ártatlan csillogása őrzött meg valamit valódi életkorának bájából. Ez volt tavaly! Mi lesz az idén?
Amint megláttam, alig akartam ráismerni. Az egész lány valahogy megváltozott: teste már-már bujaságot sugárzott, amit ruhája még csak tovább fokozott: már nem egy egyszerű nyári ruhát viselt, hanem csupán a csípőjére tapasztott alig falatnyi farmernadrágot, amely szabadon hagyta klasszikus fotómodellnyi hosszúságú arányos, mégis inkább vékony combjait, kiemelte még vékonyabb csupasz derekát, a citromsárga pántnélküli top fűzőként feszült szép keblein. (A felsőrészt hátul tényleg zsinórok tartották a testén.) Haját pedig levágatta, és nyakát csupaszon hagyó fazonra rövidítette, belemelíroztatva egy hajának természetes színétől sötétebb árnyalatú és egy attól erősen elütő, világítóan lenszőke hosszú tincset is, ami belógott ovális arcába. Mindehhez a mélykék szemei bámulatos hatásúak voltak. Szóval az én Verámból egy szuperdögös csaj lett, aki után, előtt, mellett beizzott az egész férfiúi kelléktár. Be kellett látnom, hogy ezzel a Verával szemben már én sem vagyok fából. Attól a pillanattól kezdve, csak egy cél és szándék vezetett félredobva minden fivér-nővérről költött korábbi mesét: megízleni ennek a kivirágzott nőiességnek minden édes mézét, bódító illatát. (Magyarul hogyan lehet levenni a lábáról és megtenni vele az elkerülhetetlent.) Ez rendben is lett volna, ha nincs ott az öcsém is, aki szintén se vak, se nem szerzetes. Bár éppen futtatott egy ügyeletes fruskát, akinek törékeny szűziességét készült nagy igyekezettel éppen elvenni, de Vera varázsa alól ő sem tudta és nem is akarta kivonni magát, mivel még e fertőzés legyőzésére ellenszérumot egyetlen orvos sem tudott beadni senkinek. Így Vera-járvány kezdte felütni a fejét eddig békés városunkban. Mert ahogy kilépett az utcára, azonnal felizzott a levegő körülötte, és amerre csak ment egyre nyíltabban sóvárgó tekintetek (ha még csak tekintetek!) csapata követte őt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.9 pont (102 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 feherfabia 2015. 12. 12. szombat 06:33
Nagyon jó!
#12 Ulysses 2015. 07. 31. péntek 19:03
Jópofa szóvirágok, érdekes fordulatok, hosszasan, de nem unalmasan részletezett történet.Megnézem a folytatásait is...
#11 deajk2008 2015. 03. 16. hétfő 09:32
tetszett, jó lett 9p, folytasd....
#10 A57L 2013. 09. 1. vasárnap 05:08
Jó írás.
#9 papi 2013. 05. 23. csütörtök 05:32
Bevzetés, történet befejezés kellene, hogy legyen.
#8 sihupapa 2008. 10. 4. szombat 04:56
jó.
#7 915 2005. 08. 5. péntek 04:41
mi ebben a családi??? -1 pötty
#6 Nagy János 2005. 04. 8. péntek 17:34
Mi ebben a családi ?
#5 Pauba 2005. 04. 4. hétfő 22:45
Köszönöm az észrevételeket. A helyzet az, hogy a folytatás már készül, ez itt valóban csak a bevezetés. Mégis azért küldtem be, hogy megnézzem, hogyan tetszik eddig a sztori.
Szóval türelem...
#4 Süni 2005. 04. 4. hétfő 21:22
Jó az írói vénád, de fogadd meg Mz/X és Steve tanácsát.

#3 Steve 2005. 04. 4. hétfő 17:33
A bevezetés tényleg hosszú, a lényeg a végén öszecsapottan rövid volt!
De azért összességében, jó ötletekkel tűzdelt, nem rossz írás.
Írj más történetet is, mert alkalmasnak talállak erre!
#2 Mz/X 2005. 04. 4. hétfő 15:04
Kicsit sok bevezetés, és kevés "történés"..
8p
#1 Törté-Net 2005. 04. 3. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?