Semmiség

A francba, csúszott ki a férfi száján, amikor ránézett az órájára, és látta, hogy öt perce van csak a vonat indulásáig. A pályaudvar kapujában ácsorgó turistákon áttörte magát, majd bérlete után kotorászott a táskájában, mert a peronkapukban az őrök ezúttal éberen vizslatták a felmutatott jegyeket. Az akadályokon átjutva már futni kezdett, hogy a legtávolabbi külső vágányon álló vonatot elérje. Lihegve esett be az utolsó kocsiba, a szerelvény árnyékos oldalán talált helyet. Lezökkent az ülésre, táskájából újságot húzott elő, hátradőlve olvasni kezdett. A vonat kis döccenéssel indult el, és egyre gyorsabban gurult kifelé az állomásról.

Térdén kis érintést érzett. Felnézett az újságból, a szemközti ülésen harmincasnak kinéző miniszoknyás nő kotorászott a táskájában, kiszedett belőle valamit, a mellette levő szatyorba süllyesztette, aztán a szatyorból könyvet vett elő, egy darabig lapozgatta, aztán belemélyedt az olvasásba.

A délelőtti vonaton kevesen utaztak, a kocsi végében levő két négyes ülést csak ők ketten foglalták el. Továbbra is úgy tett, mintha olvasna, de az újság fölött ki – kipillantott a nőre, akinek meztelen térde a vonat zöttyenéseitől továbbra is időnként hozzáért a lábához. A rövid barna frufru alatt keret nélküli szemüvegen keresztül hosszú szempillákkal keretezett zöldes szemek ütemes mozgással tapogatták a könyv sorait. Rápillantott a keménytáblás kötetre: Klinikai pszichológia. A könyv mögött türkiz színű, erősen kivágott póló, a pólóval harmonizáló nagy kövekből készült nyaklánc.

A nő megérezte, hogy nézik, felnézett a könyvéből, szeme egy pillanatra találkozott a férfi újság mögé visszacsúszó pillantásával. Térdük újra meg újra rövid időre összeért. A férfi egy picit lejjebb csúszott az ülésen, és az időnkénti összekoccanást tartós összeéréssé változtatta. A nő egy pillanatra elhúzódott, aztán hagyta, hogy a férfi lába érintse a térdét.

A férfi most az újság alatt nézett ki. Végigmustrálta a nő néhány pántból álló szandálba bújtatott lábát, napbarnított lábszárát és a combjából annyit, amennyit az elölgombolós miniszoknya látni engedett. A zárt combok nem engedték tovább pillantását, de szemét a köztük levő sötétségre szegezte.