A+ A-

Piri nena

avagy
Ki az igazi kurva?

Anyám meghatározása szerint minden olyan nő kurva, aki csak fűvel meg fával nem . . . És ilyen az ő drágalátos huga, a Piri nena, aki nem is édes- , hanem csak féltestvére, mivel az anyjuk ugyan közös, de az apjuk nem. Anyám az idősebb, a huga csak jóval később született, amikor a nagyi másodszor is férjhez ment, tehát úgy tíz évvel lehet öregebb mint én.
Gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy szépen megvoltunk mi hatan egy födél alatt, úgymint Piri nena a szüleivel, meg én is az én szüleimmel. Nagyapáméknak volt egy sokszobás házuk s ott éltünk valamennyien, a nagyi főzött mindannyiunkra. Piri nena akkor még csak olyan kisnagylány volt, nem is valami szép, mert az arcát sűrű szeplők borították. De idővel kivakarodott és igen formás nővé fejlődött, aminek az lett a vége, hogy kikezdett apámmal - vagy apám kezdett ki ővele? - , amiből jókora ribillió lett, s mi kénytelenek voltunk egy másik városba költözni. Anyám kijelentette, hogy nem hajlandó egy levegőt szívni azzal a ringyóval. Piri nena nemsokára ugyancsak elkerült hazulról s az édesanyja se tudott róla sokáig semmit. Eltűnt, mint akit a föld nyelt el, s bizony mindannyian - még a nővére is - aggódtunk miatta.
Egy nap aztán anyám azzal toppant haza, hogy képzeljük, kivel futott össze az utcán? A hugával. Szegény eléggé rossz állapotban van, sok mindenen esett keresztül amióta megszökött hazulról, de most már kezd rendeződni a sorsa: van lakása - egyik "barátja" engedte át neki - , s most éppen festetés előtt áll - egy rakáson az összes bútora - s egy-két éjszakát nyilván szállodában kell töltenie, amig rendbe nem hozzák a lakást. Mondtam neki - így anyám - , hogy már miért menne szállodába, amikor arra az időre nálunk is elalhat. Anyám teljesen fel volt villanyozódva, hogy viszontláthatta a hugát, s nyomban megtelefonálta az örömhírt öreganyámnak. Mindenki nagyon boldog volt, s úgy tűnt, anyám már teljesen elfelejtette a huga iránt táplált egykori gyűlöletét.
Két nap múlva aztán megjelent nálunk Piri nena. Szerintem egyáltalán nem látszott rajta, hogy a sors megviselte volna: sovány volt, az igaz, de ahol kellett - mellben meg farban - nem hiányzott róla egy deka sem. A sminknek köszönhetően az arcáról is mind eltűntek a szeplők!
S itt lépek a képbe én, az akkor tizenhárom éves Öcsi, aki ugyan élénk érdeklődést mutatott a szebbik nem képviselői iránt, de a nemi élete csupán a gyakori maszturbálásban merült ki. (A családi hagyomány szerint amikor pici koromban nagyanyám először megpillantott meztelenül, így kiáltott fel: Ennek a gyereknek máris akkora a pikulája, mint a nagyapjáé! Mekkora lesz még, ha majd felnő?!- Ami a méretet illeti, valóban talán valamivel nagyobb az átlagosnál, de ami ennél fontosabb, ritkán kell neki könyörögni, hogy álljon már fel.) Apám reakciójára nem figyeltem, csak a magaméra: ahogy megpillantottam ezt a kikent-kifent nőt, az én férfiasságom nyomban ágaskodni kezdett, s valami azt súgta, hogy ebből még nagy baj lesz.
A baj akkor kezdődött, amikor lefekvésre került a sor. Hová is fektessük Piri nenát? Neki teljesen mindegy, mondta, ő ezen az egy-két éjszakán a padlón is el lesz. Na, még csak az kéne, hogy a padlón aludjon! Majd megoldjuk. De hogy? Végül is olyan döntés született, hogy a gyerekszobában vetnek neki ágyat, ahol az én ágyamon kívül volt egy kihúzható fotel, amit anyámék akkor használtak, amikor beteg voltam s olyankor volt hová leheveredniük. Jellemző, hogy engem mennyire nem vettek ember számba: én csak egy gyerek voltam, aki semmiképp sem jelenthetett veszélyt a nenára.
Hogy-hogy az ellenkezőjére egyikük sem gondolt?
Én már ágyban voltam, amikor a nena bejött a fürdőszobából. Hálóingjén keresztül jól kidomborodtak az idomai, aminek hatására az én férfiasságom ismét talpra pattant. A villanyt eloltotta s ő is lefeküdt. De én gondolatban továbbra is magam előtt láttam a nagynénémet, s egyszeribe megértettem apámat, aki annak idején nem tudott ellentállni az ördög csábításának. Ennek a nőnek már az illata is elég ahhoz, hogy egy férfi elveszítse az eszét. Így ábrándoztam, miközben elkezdtem simogatni a farkamat. Egyszer csak arra riadtam fel, hogy Piri nena fölém hajol s halkan megkérdezi:
- Mi baj van Öcsi, rosszul érzed magad? Miért nyögsz?
- Én nyögök? Nem, nincs semmi bajom, csak . . .
- Csak mi? - kérdezte a nena még közelebb hajolva hozzám. - Csak nem ezzel van valami baj? - s már le is rántotta rólam a takarót. S én ott feküdtem kitakarva, félig meztelenül, keményen ágaskodó kukrival a markomban. Azt hittem, hogy menten meghalok a szégyentől.
- Így már értem . . . - mosolyodott el Piri nena - De mutasd csak! Hiszen ez egy remek példány! Kis fiúnak nagy kukija! Bravó!
Az utcáról szűrődött be annyi világosság, hogy fel lehetett ismerni a tárgyakat.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.03 pont (62 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Ulysses 2015. 08. 11. kedd 18:24
Tetszik ez a humoros, szókimondó stílus. Akkor sem unalmas, ha már ezerszer megírták mások valamelyik jelenetet.
#7 Andreas6 2015. 03. 22. vasárnap 17:25
Gratulálok, ez nagyon jó lett!
#6 listike 2014. 02. 17. hétfő 07:13
Nagyon jú.
#5 A57L 2013. 09. 5. csütörtök 04:49
Elmegy.
#4 papi 2013. 04. 18. csütörtök 08:46
Ez nagyon jó
#3 cervelo 2012. 07. 25. szerda 08:38
Jó.
#2 tiborg 2011. 11. 13. vasárnap 05:47
kituno sztori, lehetett volna reszletesebb....
#1 Törté-Net 2010. 07. 15. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?