Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Könyvtárban dolgozom. Zárás elött mindig végigsétálok az asztalok között és begyűjtöm az ott maradt köteteket. Így történt ez azon a júniusi péntek estén is, amikor az egyik asztalon fekete börkötéses napló-szerűségre bukkantam. Valaki biztosan itt felejtette. Gyorsan belelapoztam, de sehol egy név, egy cím, egy telefonszám. Nem tehettem mást, becsúsztattam a naplót fekete válltáskámba. Majd hétfön kiírok egy üzenetet a pult fölé, hátha a gazdája még visszatér. Azért nem hagyhattam benn, mert a takarítószemélyzet idönként hajlamos sajátjának tulajdonítani a gazdátlan tárgyakat. Hazaérve a táskámat felakasztottam a fogasra és egészen vasárnap délutánig hozzá sem nyúltam...
Ez az eset nemrég történt velem egy kellemes nyári estén! Barátnömmel beszélgettünk minden féléröl,szexröl, suliról...stb. Szóba kerültek szexuális vágyaink ki mire izgul fel igazán, mit próbálna ki szívesen!
Egyszer csak megszólalt a telefonja, a barátnöje Kata hívta. Azt akarta megtudni nem - e érne rá találkozni vele!? Barátnöm megkérdezte, hogy nem baj - e ha én is ott lennék! Tetszet neki az ötlet így hát áthívtuk és egy óra múlva csöngetett is...
A nyári meleg, szeptemberben végig kitartott, sőt még október közepén is kabát nélkül jártunk iskolába. Egy napon, Zsuzsa már kora délután hazajött a munkából. Valami lecsúsztatni valója volt, és az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy szobáját kifesse.
Éppen verset tanultam a verandán, mikor megláttam, hogy integet felém.
- Van pár perced a számomra? - kérdezte.
- Természetesen. - feleltem.
Bár a nyár vége óta nem beszéltünk hosszabban, azért a kialakult barátságos hangnemet köszöntésekben, és apró kis mondatokban, melyek szomszédok között oly gyakoriak, megőriztük...
Tavaly decemberben történt. Két haverommal biliárdozni mentünk egy klubba. Egy külön kis teremet béreltünk, hogy végre kibeszélgethessük magunkat. Zoli, aki még általános iskolás haver volt, egy hete jött vissza Amerikából. Gergő nemrég vált el, pedig csak 2 évvel volt idősebb nálunk 23. Valójában nem akartunk csajokról beszélni. Sőt. Úgy beszéltük meg, hogy a találka lényege, hogy végre elfelejthessük csalódásainkat.
Vagy fél órája játszhattunk, és éppen nyerésre álltam, mikor kinyílt az ajtó. Én éppen a lövéshez készülődtem, nem néztem meg, ki jött be. Csak azt láttam, hogy Zoli és Gergő kissé meglepődtek. Gondoltam, biztosan egy régi haver talált ránk...
Ítéletidő tombolt odakint, miközben a kávéautomatából próbáltam egy kis frissítőt kiimádkozni az irodaház 8. emeleti lépcsőfordulóján. Már félhangosan szitkokat kezdtem szórni az átkozott gépre pénzem elnyelése miatt, amikor egy ismerős férfi hang megszólalt a hátam mögött:
- Jó estét! Valami baj van? Tudok segíteni? - nem is kellett megfordulnom, lelki szemeim előtt láttam az illető mosolyát az arcán, de meg akartam bizonyosodni róla, mielőtt megmondom neki, hogy kin mulasson ilyen jót.
Ahogy megfordultam hirtelen ráeszméltem, hogy ő a cégünkkel szomszédos vállaltnál dolgozik az irodaházban...
délelőtt 10 óra
Ma reggel kaptam egy smst. Feladó: Ő. "Találkozzunk ma este hatkor a pályaudvarnál, van egy meglepetésem."
Ma volt három éve, hogy először randevúztunk. Csodálatos este volt...
*Mémoire*
Mikor beléptem az étterembe, a vacsoratársam egy vörös rózsával várt a lefoglalt asztalunknál. Sármosan mosolygott. Első pillantásra nem a leghelyesebb férfi, de nekem pont az esetem. A borosta, és ahogy az öltöny feszül az izmaira...
Leültem, már jött is a pincér, felvenni a rendelést. Egy jó minőségű francia pezsgőt rendelt. Majd megkaptuk az előételt, a főételt, és a desszertet is. Lassan záróra volt, így mi elindultunk sétálni a városban. Hideg volt, megborzongtam...
Franz egyre a Reinthalerné után koslatott, kúrni szeretett volna vele. Figyeltem a nőt én is, csupán hogy a bátyámnak minden újabb hírt elmondhassak róla. Hogyan hetyerészik a ház kapujában mindenféle alakkal, tréfálkozik velük így - úgy, és nagyon el tudtam képzelni, hogy ezek is megjárták már őnagysága altáját. Még hogy őnagysága! Jó, ha úgy vesszük, kurvának nagy kurva lehetett. Egy biztos, a Horak úr nyilván megkefélte már. A sörösember. Nap mint nap jött a Horak úr kocsival, hordókkal, a söröslovak megálltak a házak elott, kocsmák elott, aztán kezdődött a lerakodás, felrakodás, és közibe nyilván befért valami más, úgy értem, a Reinthalerné "közibe" is. Házunk pincéjében volt ugyanis egy sörraktár...
A fenébe, elfelejtettem az újságot. Mindegy, akkor visszamegyek venni, a többi megvásárolt holminak meg jó helye van addig a csomagtartóban is. Nem vettem semmit, amit minél előbb hűtőbe kellene rakni, akár egész nap ott maradhat.
Újságvásárlás közben viszont megcsapta orromat a pékségből áradó illat. Muszáj benézni, venni valami finomságot. És jó friss, legjobb rögtön megenni. Persze valamit inni sem árt, szóval jöhet egy flaska ásványvíz is. Evés közben olvasom az újságot, aztán rágyújtok. Nincs semmi sürgős dolgom, ráérek.
- Bocsánat...
Tizenkét éves voltam, amikor a szüleim elváltak, én anyámmal maradtam. Mégis mi hagytuk ott az otthonunkat, és költöztünk albérletbe. Két évig albérletből albérletbe hánykolódtunk, az általános iskola utolsó két osztályát négy iskolában végeztem. Anyám ápolónőként dolgozott, bizony sokszor éjjel is. Aztán két év után váltott, és gondozó nő lett. Idős embereknek segített az otthonukban, vérnyomást mért, gyógyszert adagolt, és segített az ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Így ismerkedett meg egy idős hölggyel, Anna nénivel, akivel néhány hét után eltartási szerződést kötött. Reméltem, hogy most már megállapodunk, és vége a cigányéletnek...
Egy kellemes nyár végi péntek este volt, mikor egy fárasztó hét után otthon pihentem, nem terveztem semmit, úgy döntöttem könyv olvasással szakítom ki magam a hétköznapok, egyhangúságából. Elővettem egy regényt és olvasni kezdtem, már elragadott a könyv cselekménye, mikor csörgött a telefonom! Haverom Karesz volt! Kapd össze magad! Tuti bulit tudok neked - mondta! Egy kicsi kérettem magam, mert egy porcikám sem vágyott szórakozni, a fáradtságtól, de hagytam magam meggyőzni! Karaoke bárba hívott, ugyanis a barátnője elutazott a hétvégére, és szabad volt, ezért gyorsan összerántotta a baráti társaságot egy lazító estére. Számodra ott lesz Andi barátnője Renáta - kezdte Karesz a meggyőzést, hogy végképp ott legyek...
SZEPT.
12.
2008
Új képregény került fel a CartoonSex-re, és új film a Törté-Net TV-re, jó nézelődést ott is! :)
Ez a történet 3 éve esett meg velem az egyik nyaralásom alkalmával... Igazán furcsa, mivel sosem szerettem sehova sem elmászkálni itthonról főleg nyáron, maximum a városban a srácokkal meginni valamit, de inkább itthon punnyadtam. De ez a nyár máshogy sült el, legalábbis két hete az augusztusnak. Tudtomon kívül a nagyszüleim beírattak valami balatoni nyaralásba ahova egy csomó fiatal ismeretlen gyerek is hivatalos volt. Sokáig rinyáltam hogy ahh miért, semmi kedvem az egészhez. Senkit nem ismerek, utálom a Balatont stb... pedig egy kicsit igazából vágytam oda. De végül is rávettek, na mondom magamban mindegy, legalább ha nem lesz semmi érdekes akkor jól berúgok az esti partikon...
(A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 8. része)
Készült: 2004. 07. 01. - 2004. 08. 28.
1. A DOKTORBÁCSI
- Jól van... Kezdjük! Kamera indul! - mondta Róbert határozottan és ujja rásimult a felvevőgép egyik aprócska gombjára.
Elindultam előre, kecsesen ringó csípővel tipegve be a szobába tűsarkú szandálomban. Egyenesen a nagy franciaágyhoz sétáltam, melynek túloldalán állt a férfi karbatett kézzel, közvetlenül a kamerája mellett. Érdeklődve figyelte mesterkélt mozdulataimat, szerintem elégedetten a látvánnyal. Igyekeztem ugyanis minél csábosabban mosolyogni rá, és főként a gépe fekete lencséjébe, forrón remélve, hogy jól fogok szerepelni az első jelenetben...
(Remélem, senki nem fogja abbahagyni a történet negyedénél az olvasást csak azért, mert ismerős sorokat olvas. A történet alapja egy korábbi "alkotásom"; Örökre összetartozunk a címe... Remélem, azért tecceni fog (lehet, hogy jobban, mint az eredeti))
Mindig érdekes volt a viszonyom az álmokkal. Rengetegszer találtam magam olyan helyzetben, amit pillanatról pillanatra pontosan megálmodtam. Mintha deja vum lenne, de mégsem az... Néha évekkel korábbi álmaim "válnak valóra"...
Van jó pár olyan álmom, amit nem szeretnék a valóságban átélni, persze olyanok is akadnak, amiket szívesen látnék viszont.....
A hajnali nap első fénye elűzte az szoba árnyait, amikor a nehéz sötétítő félrehúzódott. Nagy, többszemélyes ágyat világított meg a halovány fény, benne öt fiatal, ébredező leánnyal, akik hunyorogva néztek a fénybe. Fejükre húzták a nagy takarót, hogy még egy kis szundikálásnyi időt nyerjenek.
Mind különösen szépek voltak, bőrük hibátlan, hajuk ápolt és gondos fonatokba rendezett. Egyikük sem láthatott húsz tavasznál többet. A legszélső oldalán feküdt, meg sem mozdult a fényre.
A szoba ezzel ellentétben, az ódonságot sugározta. Az ágy, a fésülködő asztalka, de még a mosdótál pereme is évszázados érzetet keltett. Enyhe dohszag és por illata érződött...
Franznak azonban el nem árultam volna, efféle beszélgetéseink során mindegyre csak vágyódva sóhajtoztam, de jó is lenne egy felnőtt farkát a kezem közé kapni, és igyekeztem a társalgást inkább a Reinthalernéra terelni. Mert a Franz folyton azon volt, hogy ez a nő felfigyeljen rá, szóval hogy rajta lehessen - vagy alatta - , arról álmodott, hogy a mosott ruhát egyszer ő is elsegíthesse neki a Gyönyörök Kapujáig. Amióta az Ekhard úr megdurungolt, csak még inkább ácsingóztam az érett férfiakra - vagy hát arra, hogy ők ácsingózzanak érettem. Csak éppenséggel ehhez kellett volna érettebbnek lennem. Miközben érett voltam én, tökre érett - és a szó legszorosabb értelmében mégse...
Az itt leírt történet néhány hónappal ezelőtt történt meg velünk.
Mi egy 33 és 37 éves pár vagyunk, egy gyerekkel. A feleségemmel 14 éve élünk boldog házasságban, neki én voltam az első férfi az életében.
Kimondottan szép arcú, barna rövid hajú, szülés után is csodálatos alakkal rendelkezik a kedvesem. Formás kerek popsija, szép kerek cicijei, hosszú gyönyörű lába van. Szeret szexisen öltözködni, én kimondottan kedvelem ha miniben van, és tűsarkú cipőben mert az remekül kihangsúlyozza lábait. Szégyenlősnek nem nevezhető, strandon sokszor monokinizik, és szereti a tangát. Kedveli, ha a férfiak megnézik, sőt csorgatják a nyálukat. Bevallom nekem is jólesik...
