Csak egy éjszaka 2. rész

Anya és én egymás mellett álltunk a konyhában. A pattogatott kukorica a mikróban volt. Én a kólákat töltöttem. Anyát láthatóan bántotta, hogy úgy éreztem, nem beszélhetem meg vele a problémáimat.
– Csak kitaláltam, anya.
– Micsodát?
– Csak beszélgetni akartam Katrinával. Tudod, mennyire szeret másokon segíteni.
– Szóval kitaláltál egy problémát Sarah-val?
– Nem bánod? Azt gondolod, hogy túlságosan alattomos volt? – Anya el volt ragadtatva a cselszövésemtől!
– Mondott valamit Philipről? – Kérdezte.
– Egy kicsit. Lassan vezetem rá. De abból, amire eddig célzott, azt hiszem, kezdi felfogni, hogy Philip elvesztése talán a legjobb dolog volt, ami történhetett vele. És még nem ismerte be, de szerintem Philip talán nem is egy másik lány miatt hagyta el.
– Nem egy másik lányért?
– Azt hiszem, Annának talán mégiscsak igaza volt vele kapcsolatban.
Anya másodpercekig nem szólt semmit.
– Meleg? – Suttogta végül.
– Szerintem igen. És azt hiszem, ez volt az, ami igazán megfogta Katet. Úgy tűnik, azon a főiskolán hemzsegnek a melegek.
– Anna tuti nem oda megy a főiskolára – ígérte anya.
– Ma este még beszélgetek Katrinával. Szerintem csak egy vállra van szüksége, amin kisírhatja magát.
Anya azonnal megölelt.
– Jó fiú vagy! – Suttogta, miközben átölelt, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.
– Én is szeretlek, anya – válaszoltam.
Öt perccel később boldogan lefeküdt aludni. Tudtam, hogy apa hamarosan megkapja a jó hírt. Közben én, a tálcán egy nagy tál popcornnal és néhány itallal a kezemben, egyensúlyoztam fel a lépcsőn Katrina szobájába.
– Micsoda hazug vagy! – Mondta a nővérkém, amikor beléptem az ajtón.
Ő már lezuhanyozott. Hosszú, szőke haja, amely még nedves volt, kibontva omlott a hátára, és a vállán át a mellére. A levegőben parfümillat terjengett. Keresztbe tett lábbal ült az ágyán, a hálóingét szégyenlősen a lába közé húzta. Nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy vajon milyen bugyit visel, és hogy vajon használtam-e valaha is?
– De nem hagylak cserben a naplóm miatt – ígérte, amikor leültem mellé.
– Mondtam anyának, hogy most már jól vagy, hogy örülsz, hogy végre megszabadultál tőle. Hogy csak a sokk volt, amikor rájöttél, hogy lefeküdt a szobatársával. A fiú szobatársával.
– Jobb lett volna, ha nem mondod – dorgált a nővérem, de a hangjában nem volt igazi harag. Sőt, egy kis kaján vigyor ült az ajkán, miközben elkeseredetten rázta a fejét.