Megcsalásom története 1. rész

Apám soha nem hitt bennem. Igazából a nővéremben sem. Szerinte mindketten ostobák voltunk. Gyerekkorunkban gyakran hallottuk tőle:

– Jó, ha egyáltalán végigjárjátok az iskolát, majd semmire sem viszitek az életben.

Nem voltunk életrevalók – legalábbis az ő szemében.

Anyám ezzel szemben csendesen biztatott. Soha nem vitatkozott apámmal nyíltan, de amikor magunkra maradtunk, mindig azt mondta:

– Többre vagytok képesek annál, mint amit mások gondolnak rólatok.

Tizenhárom éves koromig valóban nem sokat mutattam. A számítógép előtt ültem egész nap. Sápadt, túlsúlyos, ügyetlen. A fociban legfeljebb kapusnak állítottak – a testem legalább kitöltötte a kapu nagy részét.

Aztán valami megváltozott.

Elkezdtem futni. Edzeni. Egyre többet mozogtam, és ahogy fogytam, erősödtem is. Fiatal voltam, a testem gyorsan alkalmazkodott. Mire középiskolába kerültem, alig hasonlítottam arra a fiúra, aki korábban voltam. A lányok felfigyeltek rám.

A szüzességemet a gyakorlati helyemen veszítettem el. Programozónak tanultam, és ott ismerkedtem meg egy nálam tíz évvel idősebb nővel. Az első szerelem és az első együttlét emléke örökre velem maradt.

Meztelen volt. Én is.

A bőre a sötétben is világított – nem valódi fénnyel, csak úgy, ahogy a fiatal ember látja az első meztelen női testet maga mellett. Minden részletét láttam. A mellét, ahogy a lámpafény oldalról megcsillant rajta, a bimbót, ami keményen állt, de nem provokatívan, inkább csak természetesen, mert hideg volt a szoba. A hasát, ahol egy vékony, világos vonal húzódott, valami gyerekkori műtét emléke. A csípőjét, ahol a bőr áttetszőbb volt, mint máshol. A combját, összezárva, mintha védené még azt, ami már nyitott volt. A szeméremdombját, sötétebb, mint a bőre többi része, a szőre rövidre vágva, de nem teljesen.

Nem mozdultam. Nem tudtam. A heréim összehúzódtak az izgalomtól és a hidegtől egyszerre. A farkam már mereven állt, anélkül, hogy hozzáért volna bárki.

Ő mozdult először. A kezét a mellkasomra tette, nem sietve. Végighúzta az ujjait a kulcscsontomtól le egészen a köldökömig. Nem ott, ahol gondoltam, hogy fogta meg a merevségem. Inkább kerülgette azt a helyet, mintha nem is az lenne a fontos, hanem minden más. A körme rövid volt, ápolt, de nem lakkozott. A bőre érdes ahol a körömágya a volt.

– Feküdj le – mondta halkan.