Kaland a Halászbástyán

Egy ideje már nem volt barátnőm, és regisztráltam egy társkereső oldalra. Meg is ismerkedtem egy lánnyal. Krisztának hívták. Nem volt róla kép feltöltve az oldalra, ezért nem tudtam, hogy néz ki. Nem is tudom miért mentem bele a találkozásba, így ismeretlenül, de belementem. Talán a kíváncsiság hajtott. Mondjuk a beszélgetéseink alapján egy jó fej, kedves csajszinak tűnt. Gondoltam egy próbát megér.
Arra gondoltam, adjunk a romantikának, és találkozzunk, valami szép helyen. Az idő jó, ne a városi zajban, szmogban randizzunk. Megkérdeztem a lányt, hogy mit szól hozzá, és hova menjünk. Végül is megbeszéltük, hogy a Halászbástya lesz az első találka színhelye. Örültem neki, mert rég voltam már fent, pedig régen nagyon szerettem oda járni. Volt hogy órákig el tudtam ott lenni, és csak bámultam le a kilátóteraszról. Főleg az esti órákban szerettem ott lenni, mikor kigyúltak a város fényei. Olyankor onnan fentről minden olyan békésnek tűnt, a Duna, a Parlament, és minden ami látszott a városból, gyönyörűen kivilágítva az éjszaka sötétjében.
Dél körül indutam el otthonról. Ragyogó nap sütés, igazi júliusi idő. Úgy gondoltam bringával megyek. A hátizsákomba bele dobtam a kedvenc fekete baseball sapkámat. Úgy beszéltük meg, hogy rajtam az lesz, rajta pedig piros. Így fogjuk egymást megismerni. Remélem nem lesz sok baseball sapis ember kint, mert akkor egy kicsit nehezebb lesz a dolog.
Felkaptam a bukósisakom, és már tekertem is. Bő fél óra alatt oda is értem. Még bőven a megbeszélt időpont előtt. Gondoltam előbb még bóklászok egy kicsit, meg figyelek, hátha meglátom Krisztát, és valami rondaság. Na, akkor a sapka a táskámban marad.
A találkát pontosan a déli bástyaudvarban a Szent István szobornál beszéltük meg, így hát arra vettem az irányt.
Csak lézengtem, hátha Kriszta már itt van. Egyszer csak a szemem sarkából észrevettem egy lányt a kis bokros parkban. A bokrok között állt egy fának dőlve. Először azt hittem, rosszul látok, úgy tűnt a csaj a mini szoknyája alatt nyúlkál. Megnéztem jobban. Nem láttam rosszul. A lány ott állt, és masztizott. Nem hittem a szememnek.
– Ezt azért meg lesem – gondoltam magamban, majd közelebb léptem, hogy jobban lássam a műsort.