A+ A-

Szájból szájba

Hát igen, ezekért a pillanatokért érdemes élni. Mondhat bárki bármit, de annál, minthogy beleélvezel egy falloszodat egészében bekapó nő szájába, nem sok csodálatosabb dolog van a világon. Talán csak egy valami...
Osztálykirándulást tartottunk Budapesten. Nem repdestem az örömtől. Az persze jó volt, hogy szabadabban lehetett dumálni az csajokkal. Nem mintha lehetett volna bármi is köztem s valamelyik osztálytársnőm között. Tizenhat éves voltam, és még szűz. A lányokkal bulizni amúgy is jobb volt hétvégenként valamelyik diszkóban. Nem mintha akkor is történhetett volna bármi. Pedig volt két-három csinos lány köztük. Panna, a kemény, sportos kiscsaj, kerek izmos formáival. A nyúlánkabb Ildi, vállig érő barna hajjal, alma melleivel. Vagy a vörös Tilda, óriási hajzuhatagával, királynői tartásával. Magányos őszi estéken gyakran vertem ki, némely merészebb parti fotójukat nézegetve Facebookon. Akkoriban mondjuk még az ajtófélfára is felizgultam... Ebben az osztálykirándulásban még egy jó dolog volt, nevezetesen, hogy velünk jött egy gyakorló tanár is. Judit néni, akivel addig alig volt pár óránk. Judit "néni" max 24 lehetett, igazi teltkarcsú szépség, lebomló szőkésbarna hajjal, olyasmi alkat, mint Szabó Zsófi, vagy mint amilyen Liptai Claudia lehetett fiatal korában. Én magamban Szöszkének hívtam. Kémiát tanított nekünk. Én a biológiát vagy a franciát szívesebben vettem volna tőle...
Augusztus 20-a volt, s az ofőnk ötlete volt, hogy ekkor jöjjünk fel Pestre. Osztályfőnökünk, Ida néni, negyven fölött járt már, s úgy nézett ki, mint egy szikkadt veréb. És eléggé szigorú is volt. Ebben élhette ki magát. De emellett szerencsére szórakozott is volt a lelkem, ezért ki lehetett játszani a figyelmét s a memóriáját. És mindig huszadikán jöttünk és mindig Pestre. Matek-infó tanár volt, tehát a szokások rabja. Bár Fecó szerint inkább azért jöttünk mindig ekkor, mert Ida nénnye a tűzijátékra izgult fel. Fecó volt az osztály macsója, mindenféle sportot űzött, a Téefre akart tovább menni. Állandóan arról mesélt, hogy mindegyik jó csajt meghágta már a suliból, s hogy melyiket hogyan.
- Csak a megfelelő alkalmat kell kivárni, kihasználni, s hajrá - mondogatta.
Ő könnyen beszél, ha nekem is olyan testem lenne, mint neki, az én hajrámat is szívesen fogadnák a lányok. És nem kezdenék tartani a két lépés távolságot, már egy ártatlan kar érintés után is. Ami persze sosem volt ártatlan, mire odáig merészkedtem, addigra én már fejben szanaszét dugtam az adott csajszit.
Ida nénnye azért hozta most magával Judit nénit, mert ő budapesti volt. Ami azért meg is látszott Szöszkén, elég szabadosan öltözködött, s meglehetősen laza is volt. Fecó azt tervezte, hogy este becserkészi a tanárnőt is. Én röhögve biztattam, de közben dúlt bennem a féltékenység, hogy ez a strici megcsinálja. A pia suttyomban már a buszon is járt körbe-körbe, ki mit hozott. S Judit néni is benne volt a játékban, ő is meghúzta néha a rumos kólát. Ilyenkor Feri mindig szemezni kezdett vele. A tanárnő persze úgy csinált, mintha végig Ildivel beszélgetne, de én azért láttam, hogy pár másodpercig állja Fecó tekintetét. A rohadék stricije, tuti megcsinálja.
A városnézés során megtekintettük a Hősök terét a Gábriel szoborral, ami szerintem egy fallikus szimbólum, és az Alagutat a Nulla kilométerkővel, ami pedig egy vaginális szimbólum. Aztán estére felértünk a Várba, ahol a huszadikai ünnepségek mellett még valami Mesterségek Izéje is volt, szóval az ódon falak tömve voltak zsibárusokkal, sátrakkal, ideiglenes épületekkel. És emberrel. Rengeteg emberrel. Nem sokáig lehetett egybe tartani az osztályt. Végül abban maradtunk Ida nénnyével, hogy kisebb csoportokra szakadva mindenki keres magának egy helyet, ahonnan lát is valamit a tűzijátékból. Aztán legkésőbb 23:00-kor találkozunk a Batthyány téren, a metró lejáróban. Hisz nagyok vagyunk már...
Én egy flakonnyi Fantába vegyített Martinival - rázva, nem keverve - igyekeztem lépést tartani az osztályom azon csoportjával, amelyikben Feri is volt. Minden mozdulatán láttam, hogy Szöszke csoportjához próbál igazodni, csak a tanárnőt tartotta szemmel. Én meg őt. Egész addig, míg véletlenül bele nem kerültem egy vadul fotózgató ember csapatba, ahonnan csak nagy erőfeszítések árán tudtam kikeveredni magam. Mondjuk ebbe a bennem lévő alkoholszint is bele játszott, ami jócskán meghaladta a 0,5 ezreléket.
"Hülye turisták" - gondoltam magamban, s a táskám mélyére süllyesztettem a fényképezőm, hogy biztonságban legyen.
És már sehol se láttam Ferit. Pedig a csoportja még megvolt. De ami még jobban felbosszantott, hogy a tanárnőéket meg egyáltalán nem láttam sehol. Elkezdtem mindenfelé vadul kutatni őket, de eredménytelenül. "Na, ezt cseszhetem. Pontosabban Fecó cseszheti..." - gondoltam magamban elkeseredetten, s az utolsó cseppet is kiittam a palackból. Pár méterre tőlem megláttam egy szemetest, gondos célzás után belehajítottam a flakont.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.88 pont (57 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 listike 2014. 01. 9. csütörtök 06:54
Egy fantáziának jó.
#6 papi 2013. 12. 18. szerda 08:01
Nem rossz
#5 Pavlov 2010. 11. 29. hétfő 21:21
Részletes elemzésem: http://pavlovurasag.blogspot.com/2010/11/torte-nethu-palyazati- -eredmenyenek.html
#4 Remete D. László 2010. 11. 27. szombat 08:59
Némi időzavar az elején:
„Akkoriban a Facebookon” Úgy írsz, mintha most már nem tinédzser lennél, hanem higgadt férfiember, aki már nem veri ki. A Facebook még nincs kétéves. Gyorsan érő fajta lehetsz.
Itt is megtaláljuk a teljesen érdektelen leltárt, kinek mennyi a melltartómérete, a haja hossza, a lába… stb. Ezeket bele kell szőni a történetbe (ha egyáltalán szükség van rá), és nem műszaki segédkönyv módjára felsorolni!
Azt nem értem, hogy egy matek-info tanár miért rabja a szokásoknak. Igaz, a szexre koncentrálunk, de ilyent leírni töltelékszövegként felesleges, ettől kiakad az olvasó.

Szerinted Judit néni azért öltözött szabadosan, mert budapesti volt? Nahát!
#3 Pavlov 2010. 11. 26. péntek 21:39
Ez az egyik kedvencem a pályázatról. Tele van az ifjonti lelkesedéssel, látszik, hogy még első történet, de olyan jól ki van találva, meg van írva, érzékletes, kellemes... Én a képzeletbeli listámon ennek adnám a második helyet.
#2 tiborg 2010. 11. 23. kedd 01:37
Sablon kis fuszerrel...
#1 Törté-Net 2010. 11. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?