A+ A-

Románc a Budai Várban

Carlos, a spanyol cserediák, már két hete tartózkodott a magyar fővárosban, amikor megismerte Ágnest, a gyönyörű magyar lányt. Az egyetemen találkoztak először, évnyitókor. Carlosnak már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt Ágnes. De melyik férfinek ne lett volna, hiszen Ági meseszép volt félhosszú, szőke hajával, tengerkék szemeivel, tökéletes alakjával és formás melleivel. Bőre egészen halvány volt, arca kissé sápadt, de egészségtől ragyogó.
Mint kiderült, a két fiatal egy szakra járt, így gyakran találkoztak.
Egy órai feladatból kifolyólag párokat kellett alkotniuk és el kellett látogatniuk egy általuk választott magyar nevezetességhez. Carlos végül Ágnest választotta, mert ő évek óta Budapesten élt - úgy döntöttek, hogy a Budai Várat látogatják meg, hiszen az tökéletes téma egy esszé megírásához. Carlos még soha életében nem járt ott, így nem tudta, mire számítson, ugyanakkor izgatottan várta a kirándulást, mivel Ágival mehetett.
Egy kellemes őszi napon végül a megbeszélt helyen találkoztak. Carlos, szokásához híven, egyszerűen, kényelmesen öltözött, de Ágnes ruházata meglepően kihívó volt. A fiú már az első pillanatban pofátlanul végigmérte a lányt és elismerő pillantásokat vetett felé. Mondhatjuk, tetszését nem rejtette véka alá; Carlitos ereiben igazi, tüzes spanyol vér folyt, míg Ágnes pont az ellenkezője volt. Arcáról sugárzott a báj, a tisztaság, ám szavaiban mégis ott lapult a kacérság, mozdulataiban pedig kéj és bujaság keveredett.
Carlos nem tudta, mire vélni az eddig szépnek, de mégis átlagosnak vélt diáklány megjelenését. Ott állt előtte egy falatnyi felsőben, mely az alatta duzzadó melleket pimaszul sejtette, egy combokat alig takaró szoknyában, áttetszően vékony harisnyában és a klasszikus női darabban, magas sarkú cipőben.
Ágnes egyébként cseppet sem lepődött meg a fiú reakcióján, kissé úgy tűnt, mintha várta volna, mintha pont ez a fajta figyelemfelkeltés lett volna a célja.
Carlosnak kapóra jött, hogy nem beszéli a nyelvet, így a szavakat sem kellett keresnie, amivel kifejezné érzéseit. Próbált ugyan célozgatni, hogy könnyedén meg lehet fázni így ősz tájékán, de Ági csak mosolygott. Egy pillanatra megállt és mélyen Carlos szemébe nézve így szólt:
- Carlitos, tudom, nem érted, hova ez a szerelés, és hogy egyáltalán miért szólok hozzád magyarul, de el kell, hogy mondjam, ez a nap nem olyan, mint a többi, ez a nap más és biztosíthatlak róla, hogy erre mindig emlékezni fogsz.
Carlos persze mit sem értett e rövid monológból, s hiába is kérdezte, mit akart Ágnes mondani, az nem volt hajlandó lefordítani neki.
Mikor végre elértek a Várnegyedhez, Carlos felfigyelt egy ékes templomra és érdeklődni kezdett. Ági elmondta neki, hogy épp a Mátyás-templomot látják, majd történeteket mesélt Mátyásról, az igazságosról. Carlost láthatóan érdekelték a hallott anekdoták és megjegyezte, hogy kifejezetten tetszik neki, hogy gótikus stílusban épült. Elmondta, hogy hazájában, Barcelonában is akadnak ilyen stílusú épületek. Ági megörült az egyetértésnek, a lelkesedésnek és elmosolyodott. Carlos felfigyelt a lány fogszabályzójára; kifejezetten édesnek tartotta ezt a mosolyt, úgy érezte, szívesen megérintené azokat a finom ajkakat. Voltak percek, amikor nem is igazán társa mondandójára figyelt, csupán a gondolattal játszott el; mi lenne, ha...
Útjuk aztán végigvezetett a középkori stílusú negyeden. Carlos hol a múlt századok házait, hol az őt kalauzoló lányt figyelte. Közben egész kellemesen elbeszélgettek egyébként - Nem gondolta volna, hogy ennyi minden rejtőzik Ágiban, aki meseszép volt és mindemellett kitűnő társaság is, ugyanakkor valamiféle titokzatosság lebegte körül.
Végül megpillantották a Budai Várat: gyönyörű épület a maga romantikus mivoltában. Ott állt a Duna parton, mint egy hatalmas erőd, mely lenyűgözte őket; amint közelebb értek, Carlos felfigyelt rá, hogy mennyi külföldi van még rajta kívül.
- Nos, akkor kerüljünk beljebb szerintem - invitálta Ágnes a fiút.
Sok időbe telt, mire mindent megnéztek, de megérte ennyit gyalogolni. A lassan folyó Duna álomszép volt a magasból, a túloldalról jól látszott a Parlament és Pest megannyi szeglete.
Kicsit megpihentek, és elfogyasztottak egy-egy kávét is, némi aprósütemény kíséretében.
Nem maradt más hátra, mint a várbörtön megtekintése. Kapuja és a fölötte lengedező zászlók jól idézték a múlt hangulatát. Mikor beléptek megannyi lépcsőfokot kellett megtenniük még, hogy leérjenek a börtön szívébe. Meglepetten állapították meg, hogy rajtuk kívül aligha akad még ott látogató.
A börtön falai hideget árasztottak, de biztonságot is. Ágnes megkérte Carlost, hogy pihenjenek meg valahol, mert a sok gyaloglástól és a nem éppen erre kialakított cipőtől nagyon fáj a lába. Így is tettek, kerestek egy félreeső zugot és leültek. Megbeszélték, mit láttak eddig, megfogalmazódott bennük néhány alapötlet az esszével kapcsolatban. Nos, Carlosnak más is eszébe jutott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.94 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2014. 12. 23. kedd 08:49
Közepes.
#3 Remete D. László 2010. 11. 27. szombat 09:05
A két hétre érkezett külföldi fiú egyáltalán nem tud magyarul, de közösen ír esszét egy magyar lánnyal, aki a történet elején (miért azt nem tudom) magyarul szónokol a fickónak, aztán a továbbiakban egészen jól elbeszélgetnek egymással. Tán spanyolul vagy eszperantóul – ilyen kicsiségekkel nem kell törődni, amikor a történet egyébként sem túlzottan érdekes. A szex leírása sem túl eredeti, bár meg kell adni, azért a nyelvhelyesség terén nem a rosszabbak közé tartozik a novella.
#2 Ania 2010. 11. 24. szerda 15:38
Irodalmi igénnyel írt gusztusos történet.
#1 Törté-Net 2010. 11. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?