Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Már hosszú évek óta nyaranta az egyik baráti házaspárral, Márkkal és Zsuzsával rendszeresen közös programot szervezünk. Az utolsó ilyen közös nyaralásunk alkalmával a házaspár egyik tagjával elég érdekes kis kalandba bonyolódtunk. Az elmúlt évben történetesen a lakhelyünkhöz közel eső tóra esett a választásunk. Sikerült kibérelni azt a vízparti házat, ahol nem is olyan régen Andival és Zita barátnőjével, egy igazán kellemes napot töltöttünk el hármasban.
Mint minden alkalommal most is az egyik közeli bevásárló centrum parkolójában jöttünk össze, hogy közösen bevásároljunk az előttünk álló hétre. Alaposan felpakolva érkeztünk ki a vízparti házhoz. Gyorsan birtokba vettük a kis lakot...
- Hol is hagytam abba tegnap?
- A Ninonnál tett látogatásod volt a vége.
- Igen, most már tudom, emlékszem.)
Tudod, ettől az időtől kezdve rendszeresen, csaknem minden nap meglátogattuk egymást. Időközben én is megrendeltem a szerszámot, hogy ha bármelyikünk megy látogatóba, mindig kéznél legyen, sőt személyes használatra is. Persze, mondanom sem kell, férjem mindebből semmit sem tudott. Örült annak, hogy a bájos szomszéddal ilyen szoros barátságot kötöttünk, és így nem vagyok csak az ő társaságára utalva. A heti egyszeri látogatásain kívül csak az étkezéseknél láttam. Ilyenkor figyelmesen érdeklődött hogylétem felől és Ninonról...
Egy szép napsütéses kora nyári délelőtt leindultam a lakásból a sarki boltba, bevásárolni a hétvégére. Csicseregtek a madarak, minden szép és vidám volt, és ettől az én kedvem is egész jó lett. A boltban, amikor beálltam a pénztár előtt álló sor végére, megpillantottam egy lányt krém-színű felsőben, éppen pakolt a táskába, amíg az anyukája fizetett. Jól végignéztem és ezt ő is észrevette, elmosolyodott, végigmért engem is. Ezután ők kimentek, én meg vártam a soromra, azt hittem ennyi is volt. De amikor végeztem, és indulok kifelé, látom, hogy az ajtóban áll, az anyukája valószínű visszaszaladt valamiért a boltba. Rákacsintok. Visszamosolyog...
2134-et írunk, az űr felfedezése már könnyen halad, a Szabad Űrkutató Társaság már megkezdte a kolonizáló csillaghajók építését. Idegen fajjal még nem sikerült kapcsolatot létesíteni, eddig...
Te, egy felderítő űrflotta kapitánya vagy, több környező galaxis felfedezése a te alakulatod nevét öregbíti. Most egy külső bolygó körüli pályán vagy parancsnoki hajóddal, Defender osztályú csillaghajóddal, az Explorer-el. a Következő utad egy a közelben nemrég felfedezett fekete lyuk megvizsgálása lesz. Holnap reggel indultok. Épp a kabinodban kuksolsz, és a jelentéseket olvasgatod, mikor megcsörren a kommunikátorod. Cathy, a gyönyörű, hosszú combú, szőke elsőtiszted keres. Régóta álmodsz róla, hogy hanyatt vágod...
Fanni jó barátom, ő a szomszéd faluban lakik. Egy borús nyári napon, amikor az idő fülledt volt és a levegő páratartalmától ragadt minden, átjött hozzám beszélgetni, mivel már régóta nem találkoztunk. Javasoltam neki, hogy menjünk el sétálni kicsit, abban bízva, hogy nem fog esni. - Rendben van, de ha elkap minket, akkor rajtad állok bosszút! - mondta nevetve. El is indultunk, kb. 10 perce róttuk az utcákat, mikor hirtelen, minden előjel nélkül(igaz, a felhők azok voltak) elkezdett szakadni az eső.
Rohantunk haza hozzánk, ahogy csak tudtunk. Mire beértünk a házba, már csuromvizesek voltunk. Mivel Fanninál nem volt más ruha, adtam neki egy hosszú pólót, ami leért majdnem a térdéig, illetve egy papucsot...
A báró nagyon büszke volt rám. Mióta együtt éltünk, valósággal megfiatalodott, de rendszeres életmódjából egy jottányit sem engedett, sőt, azt szerette volna, ha én is átveszem életrendszerét.
Gyönyörű hátaslovat kaptam tőle ajándékba, és nekem is lovagolnom kellett. Nem szívesen csináltam, mert csöppet sem lelkesedtem a sportért. Néhanapján mégis lóra ültem, mert nem akartam férjem kedvét szegni. Ettől függetlenül egyhangúan teltek a napok. Színt és változatosságot csak Ninonék jelentettek. A bájos asszonnyal olyan meleg barátságot kötöttünk, hogy már férjeinktől függetlenül is meg-meglátogattuk egymást...
Iszonyatosan fáj a fejem. Azt hiszem, Lucifer is több kímélettel főzi puhára a kárhozott lelkeket a pokol közepén. És ez még a kisebb baj. Az őrjítő fénysugarak se képesek megvilágítani a nagy kérdést: történetesen, hogy éppen hol is vagyok.
Á, jut eszembe, fázom is. Viszonylag gyorsan tudatosul bennem, hogy anyaszült meztelen vagyok. Azt hiszem, józanabb éjszakák után ilyenkor illene kimászni az ágyból, és illendő mennyiségű ruhát magamra erőszakolni.
Akkor próbálkozzunk. Egyik láb, másik láb. Megy ez, pláne, ha egy komód segítő kezet nyújt. A ruhám sehol, de az ajtó nyitva, nézzünk szét odakint. Csak ez a rohadt fény ne lenne ilyen erős. Az üdvözüléshez sose vezet egyenes út, villan be valami hatalmas bölcsesség...
Előszó
Egy ausztriai kisvárosban láttam meg a napvilágot 1962 őszén. Abban az évben, amikor Marilyn Monroe - t holtan találják kábítószer - túladagolás következtében, a Rolling Stones megalakul, s ekkor születik Tom Cruise és Demi Moore is. Családunk az átlagnál szerényebb körülmények közt élt, de nem nyomorogtunk. Apám francia, a háború alatt ismerkedett meg édesanyámmal. Vallásosak voltak, s engem is próbáltak úgy nevelni, de azok az idők nem voltak megfelelők, s a hitben engem leginkább a szolidaritás, a szegények megsegítése, az őszinteség fogott meg, s persze biztosította kislányként a nyugalmas, félelem nélküli éjszakákat. Szüleim nagyon sokat dolgoztak, s nyughatatlanságukat én is örököltem...
A kedd ugyanúgy kezdődött, mint általában. Felébredtem, nyújtóztam egyet, majd a hátamra fordultam. Fontolgattam, hogy átfordulok a másik oldalamra, és tovább alszom, de eszembe jutott, hogy a suli véget ért erre a nyárra. Hirtelen jókedvem lett. Ez azt jelenti, egész nap ülhetek a medencénél és lógathatom a lábam. - Azaz, várjunk csak! Anya mondott valamit a bevásárlásról. - Az még belefér. Felkeltem és végig mértem magamat a falitükörben. 16 éves korom ellenére már igen jól nézek ki. Lábaim hosszúak, szépek, simák, a bőrömet már megfogta a nap.
- Hű! Egész barna lehetek majd a nyár végére...
Amit most elmesélek nektek körülbelül hét éve történt velem. Suliba indultam, mikor az utcán találkoztam egy nagyon helyes sráccal. Azelőtt még soha sem láttam, de ahogy elment mellettem rögtön úgy éreztem, hogy mi még egyszer találkozni fogunk. Ez a tekintet! Sokáig kísértett az a türkiz szempár. Szinte megfagytam ettől a tekintettől. Az ajka babarózsaszín, teste izmos és egyenletesen barnult, a haja szinte világosszőke. Egyszerűen tökéletes! Szinte már mesébe illő. Mindig így képzeltem el a hercegemet, aki fehér lovon jőve rabolja el a szívem. Telt múlt az idő, de a hőn várt találkozás váratott magára. Nem láttam, nem hallottam felőle semmit. Elmúlt a tavasz, és beköszöntött a nyár. Imádom a nyarat és a bikinis szezont...
Megint a kedvenc helyére készült, tanulni. Utolsó éves egyetemista volt, rutinos vizsgázó, ezért néha nem a kollégium szürke falai között nyomta magába a legújabb paragrafusokat, hanem kiment a kisváros szélére, a folyópartra. Volt ott egy várrom, a tövébe réges - régen kitettek néhány padot, amelyek a folyóra néztek. Kevesen tudták ide az utat, ő is csak véletlenül találta meg. A folyó túlpartján már többen járkáltak, ott is volt néhány pad, ezeket általában szerelmespárok foglalták el, a néhány sétáló pedig diszkréten kikerülte őket.
Ide indult, kezében a könyvvel, egy pléddel, meg egy üveg ásványvízzel. A kora délutáni nap éppen odatűzött, így egy kis vállpántos felsőben és egy laza shortban indult el...
Amikor felébredtem, Sheri nézett engem, a karján pihentetve a fejét. Mosolyogtam és egy mozdulatot tettem, hogy megcsókoljam, de felemelte a kezét és leállított engem. Összeráncoltam kissé szemöldökömet.
- Nem szeretek fogmosás előtt csókolódzni - mondta és eltakarta a száját. Mosolyogtam és kibontakoztam az öleléséből.
A szemei követtek és úgy látszott, hogy tanácstalan volt, ahogy nézte hogyan mozgok az ágyban. Nem szóltam egy szót sem, helyette szétválasztottam a combjait és széthúztam szeméremajkait, és adtam neki egy hosszú csókot. Nevetve nyögött fel, összezárta a lábait a fejem körül, ami csapdába ejtett, de nem próbáltam meg küzdeni...
Elég régen történt, akkoriban még fiatal voltam és ártatlan. Minden évben a nyaranta vakációzók jöttek hozzánk szexi és érdekes nyelven beszéltek, és igen csak törték az angolt, de én ezt akkoriban nagyon murisnak találtam. Legtöbbször Svédek, Olaszok, Németek, Finnek, Norvégok és Franciák voltak - és szinte mindegyik kizárólag fiatal, és vonzó volt. Abból is a 80% - uk LÁNY volt! Iyenkor mindig a Mennyben mondom a Meeeeny - nyben éreztem magam.
Egy nap, kifeküdtem a partra a homokba, és hunyorogva néztem, hogy hogyan játszik a nap az árnyékával a homokban, hogyan forrósítja fel a levegőt. Mikor nem bírtam beugrottam a habokba és úszkáltam mint egy delfin...
Anita mindkét karját a nyakam köré fonta, és mélyen, alaposan megcsókolt, miközben Frank erős keze fel - le járt a hátamon, a gerincem mentén, mintha tudta volna, mennyire erogén zónám a hátam.
- Azt hiszem, nem bánom, hogy találkoztál Frankkel - állapította meg Anita tárgyilagosan.
Frank elnevette magát.
- Remélem, ez azt jelenti, hogy a jövőben gyakran fogjuk látni egymást, mi hárman.
- Úgy gondolom, igen - feleltem, miközben lejjebb csúsztam Anita karcsú testén, és a nyakát kezdtem elborítani leheletfinom, könnyű kis csókokkal...
