ÁPR.
10.
2026

Unokanővérkém 2. rész

Tán másfél hét telt el az ominózus eset után. Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondoltam rá a seggbe baszás óta. De nem is arra gondoltam, kivel történt – inkább a különbségen járt az agyam. Vaginális és anál. Két világ.

A hüvely puha, rugalmas, nedves – szinte hívogat. Ahogy körülölel, ahogy tapad, ahogy a saját ritmusára lüktet. A nő arca ilyenkor előtted van, látod, ahogy élvezi, ahogy a szeme elkerekedik, ahogy a szája szólít. A nedvesség természetes, a behatolás sima, az egész egy összeolvadás, egy tánc.

Az anál más. Szorosabb. Sokkal. A behatolás nem megy magától, készülni kell rá, lassan, óvatosan. A gyűrű ellenáll, aztán egyszer csak enged – és amikor átlépsz rajta,...


Beavatás 1. rész

Kedd este van. Ma lettem 18 éves. Délután apám – akit Ferencnek hívnak – felbontott egy pezsgőt, és mivel nagykorú lettem, egymással koccintva megittuk az egész üveggel. Felköszöntött és egy új Casio órát kaptam szülinapomra. Azt mondta, hogy szombatra ne csináljak programot, akkor kapom az ajándékom másik felét. 10 éves koromban súlyos betegségben meghalt az anyum, így azóta ő nevel egyedül. Sokat dolgozik, hogy jól élhessünk, de azért mindig volt ideje törődni velem is, bár a serdülésről, a felnőtté válásról, az élet egyéb dolgairól nem nagyon beszélgettünk. Nem is értem, hogy most 52 évesen miért nem keresett eddig egy másik nőt magának. Egyébként Gábornak hívnak, sportos, izmos...


Közös öregség 3. rész

A reggeli napfény már magasan járt, amikor kinyitottuk a fürdőszoba ajtaját. A víz elzúgott, a gőz lassan felszállt a csempékről, és mi ketten ott álltunk a szoba közepén, meztelenül, a bőrünkön még a víz és a szappan illata. A törölközőket nem vettük el. Egyikünk sem nyúlt értük. Csak álltunk egymással szemben, a napfényben, a testünkön az élet nyomaival, és a tekintetünk összekapcsolódott.

Nem szóltunk. Nem kellett.

Judit volt az, aki először megmozdult. A keze a kezem után nyúlt, és amikor összeértünk, az ízületes ujjai lassan, egyesével fonódtak az enyémbe. Nem szorított, csak tartott. Mintha attól félt volna, hogy ha erősebben fog, azzal elijeszt. De nem ijesztett el....


ÁPR.
9.
2026

Zsuzsika, az unokatestvérem 3. rész

Aznap este már csak néhány csókot tudtunk váltani és jött a lefekvés ideje. Másnap reggel, anya elment Zsuzsikával a helyi középiskolába és beíratta. Mondjuk ez nem volt túlságosan nehéz, tekintettel arra, hogy Ő volt az igazgató. Zsuzsika itt is magán tanuló lett és nem kellett bejárnia, csak félévente vizsgázni és a végén persze érettségizni. Suli után elmentek a könyvtárba és oda is beiratkozott. Zsuzsika kapott kulcsot a házhoz és hazament, anya meg vissza a suliba.   Én közben suliba mentem és folytatódtak a” hétköznapok”. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak és hazamehessek a szerelmemhez. Zsuzsika már várt! Egy szál fürdőköntös volt rajta, amikor beléptem. Rám nézett, és amikor az...


A Paradicsom gondnoka 1. rész

Mondhatni, elegem volt Londonból.
Egy évtized legnagyobb részében egy íróasztal mögött ültem, és valójában az elmúlt néhány évben a munkámat alvajárás közben végeztem. Kevés volt a pénz, a bérelt lakásom egy szeméttelep volt ami alig érte meg a felét annak a vagyonnak amit havonta fizetek érte, szerelmi életem pedig az utolsó dodó madáréhoz hasonlított.
Változtatni kellett.
Remény nélkül kezdtem átböngészni az álláshirdetéseket. Úgy tűnt, hogy az egyetlen tisztességesen fizető állás amelyre alkalmas vagyok, annyira hasonlított a már meglévőhöz, hogy egyáltalán nem volt értelme váltani. Hamar felhagytam a megszokott toborzási weboldalakkal, és messzebbre vetem ki a hálót; újságok,...


Sötét középkor

A vártorony legfelső szobájában a levegő nehéz volt a fenyőparázs illatától és a kinti vihar távoli morajlásától. Számunkra ez a szoba volt az egyetlen hely a királyságban, ahol a rangunk nem fal volt, hanem csak egy levetett köpeny.
Az ujjaim lassan, szinte félve bontották ki Anna fűzőjének selyemszalagjait. Minden egyes mozdulat egy vallomás volt, egy lázadás a sors ellen, amely mindkettőnket idegen férfiak hitveséül szánt. Amikor a nehéz, aranyhímzéses bársonyruha a földre csúszott, a szerelmem megborzongott, de nem a hidegtől. A kandalló narancssárga fénye táncot járt az arcán, és olyan áhítattal néztem őt, mintha egy oltár előtt álltam volna.
– Itt senki sem láthat minket Itt...


ÁPR.
8.
2026

Így feküdtem le a kolléganőmmel

Gábor vagyok, 28 éves és egy belvárosi kisebb cégnél dolgozok csoportvezetőként. Az állományunk kb. 20 dolgozóból áll különböző pozíciókban, rajtam és Vivien kolléganőmön kívül mindenki az idősebb, családos korosztályba tartozik. Vivivel ugyanaz a pozíciónk, két külön csoportot irányítunk és mivel erősen eredmény centrikus a cégünk, így van egy kisebb fajta rivalizálás kettőnk közt. Korábban voltak is nézeteltérések, azóta igazából csak megtűrjük egymást, de próbálunk ebből semmit nem kimutatni. Ami tény, hogy Vivi egy csinos, magára adó lány, tőlem 2 évvel fiatalabb. Az arca átlagos, de melle nagyon csinos formás és sokszor hord kivágott felsőt.
Amikor a cégünkhöz került akkor rögtön...


A tanyasi élet szépségei 1. rész

Anyu mesélte mindig, hogy az én világra jövetelem a halál munkássága volt. Ilyen egyszerűen mondta ki, ahogy a tésztát gyúrta a konyhaasztalon, vagy amikor a petróleumlámpánál mesét olvasott. Én sokáig nem értettem, mit jelenthet ez. Csak azt tudtam, hogy a pocakban furcsa feszültséget érezhettem, mintha a világ odakint sosem lenne nyugodt.
Tízéves lehettem, amikor anyu letett mindent, és a szemembe nézett.
– Kis lányom, ezekkel a dolgokkal tisztában kell lenned – mondta, és mély levegőt vett.
Azután csak mondta, mondta, és én próbáltam összerakni a képet a szavaiból.
Van egy bátyám. Legalábbis papíron. Talán kétszer láttam életemben, és akkor is messziről, egy kapualjban,...