DEC.
31.
2025

A nővérem videói 5. rész

– Ne nézz ilyen elkeseredetten, Ronnie – mondta a nővérem és hátulról átölelt, miközben kibámultam a nappali ablakán. – Mindketten tudtuk, hogy eljön ez a nap.
– Tudom – válaszoltam halkan, és a kezeimet az övére tettem. – Csak nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar.
– Egyikünk sem gondolta. – Maryanne az állát a vállamra támasztotta, és éreztem a leheletét a nyakamon. – Mark ugyanúgy meglepődött, mint bárki más, amikor a csapatkivonás része lett.
– Ne érts félre – Felé fordultam. – Nagyon örülök neki, hogy Mark hazajön – mondtam, a szemébe nézve. – Csak ne várj örömet azért, mert véget ér az együtt töltött időnk. Ez volt életem legszebb nyara.
Egy kósza tincset söpörtem el...


Szadista

Harmincnyolc éves vagyok, és Juditot – a keresztlányomat, – már nyolc éve nevelem, mióta a szülei, – a nővérem és a férje – egy közúti szerencsétlenségben meghaltak. Tíz éves volt akkor, és ő is a kocsiban ült. Néha azt hiszem, túl korán nőttünk fel mindketten.
A gyász olyan, mint egy régi seb: néha tíz év után is felnyílik. Előfordul, hogy éjjel besurran a szobámba és sírva borul rám, van, hogy én találom meg az ágyánál, remegve a rémálmaitól. Ilyenkor megsimogatom a haját, és mellé bújok, míg újra meg nem nyugszik. Néha csak úgy spontán alszunk együtt, egy dumcsizás után. Nem anya-lánya kapcsolat ez, inkább két túlélőé, két barátnőé, akik egymás kötélékévé váltak. Az élet minket is...


DEC.
30.
2025

25. érettségi találkozó

Egész héten bujkált bennem az izgalom a pénteken délután kezdődő osztályfőnöki óra miatt. Ékes Éva volt oszifőnk többször is finoman szemrehányást tett a szervezés folyamán, hogy hiába lakunk minden huszonöt-harminc kilométeres körzeten belül, alig látjuk egymást. Így hát még izgatottabban vártam, mint máskor. Huszonöt éves jubileum, ráadásul az előzőt kihagytam egy külföldi kiküldetés miatt.
Hogy igazán emlékezetes legyen ez a negyed évszázad, péntek éjjelre lefoglaltuk a volt iskolánk frissen felújított kollégiumi szárnyát. Mi leszünk az elsők, akik birtokba vehetjük a régi koleszunkban.
Nagy volt az öröm, a rácsodálkozás. A bohó, szilaj diákokból érett, középkorú emberek lettünk,...


Domina a szomszédban 2. rész

Brian a számítógépe fölé hajolt, ujjai valósággal repültek a billentyűzeten, miközben egy új ügyfél számára programozott. Szemei a szemüveg mögül meredten szegeződtek a képernyőre, keményen koncentrált, hogy egyetlen részletet se hagyjon ki. Az órák gyorsan teltek, és a férfi érezte, hogy egészen leterheli az egész napos bezártság.
– Elég volt – morogta Brian halkan. Hátratolta székét az asztaltól, és kinyújtózott, érezve az izmai feszültségét. Kinézett az ablakon, és ismét végigmérte a szomszédos épületet, amelynek szürke látványához a hónapok óta tartó otthoni munkavégzés során már hozzászokott.
De ma, ahogy szeme a téglafalon vándorolt, észrevette, hogy a vele szemben lévő lakás...


DEC.
29.
2025

Vígasztalódás vagy újjászületés

Krisztusi koromban, 33 évesen, az ördögi hetes házassági évfordulónkkor jött rá a feleségem, mégsem én vagyok az igazi. Valahol ez már régebbről benne volt a levegőben. Ő kezdte a kikacsingatást más férfiak felé, én meg nem akartam adósa lenni senkinek. Jobban szerettem a letisztult, érettebb, kissé molett nőket, akiken volt mit fogni. A válófélben lévő feleségem gizda, csont-bőr, alig melles, és a vasággyal együtt mérve alulról nyalogatta a negyven kilót a mérleg nyelve. Az arcán a megnyúlt vonások lóarcúvá, markánssá tették. Kihívás volt nekem akkor is, mint most más férfiaknak. Ágyban... nos, kezdetekkor egy vérmes menyecske volt, aki úgy kicsavart fél éjszaka alatt, hogy hálni járt belém...


Tibor atya 3. rész

-... nem nem ő nem a lenyugvó nap aminek ugyan van még ereje... óóó igen ő egy csiszolatlan gyémánt.
– Gondolom már csiszolod? – kérdezte Rita
– Igen, csiszoltam, de én már nem bírom fizikailag... neked kén... – ekkor megszólalt a plébánia vonalas telefonja. Gyorsan kimentem.
Itt mindenki bűnös volt, aki valaha is itt járt? A prépost ajtaja nemcsak nekem volt zárva. Vagyis csak nekem. Ezek szerint ő is... Rita... ő is az ölébe befeküdt... vagy talán a prépost feküdt az ölébe. És Marika... Istenem, Marika csiszolgatott. Természetesen. Ő mindent csiszol, ami kemény és értékesnek tűnik. Csiszolja, míg olyan éles nem lesz, hogy vele magát is megvágja. De már nem bírja fizikailag....


DEC.
28.
2025

Angyali történet 16. rész - Muriel - 5. fejezet - Manzanares, Ineséknél

Ahogy megbeszéltük első látogatásuk után rendszeresen tartottuk a kapcsolatot Inesékkel. Többnyire én hívtam Inest. Eleinte ódzkodott a meghívástól. Sejtettem, hogy azért, mert a mi lakásunk elég elegánsnak tűnt nekik, az övék pedig sokkal szerényebb, egy szolgálati lakás a parkban nem lehet egy kastély. Mindenképpen ottalvósra gondoltunk, mert ivászat után nem autózunk és nem tudtuk, ezt náluk hogyan lehet megoldani. Kölcsönösen megnyugtattuk egymást, hogy mi nem igényeljük a luxust, és ha összehúzzuk magunkat, akkor ők meg tudják oldani az ottalvást. Végül is találtunk egy hétvégét, amikor ők nem dolgoznak és nálunk sem lesz olyan munka, amelynél mindenképpen ott kell lennünk. Megadták a...


Könyvelő lány elcsábítva 9. rész

A kellemes reggel után mindketten vidáman ültek a vezetőfülkében. Zoli bekapcsolta a rádiót, keresett olasz állomásokat, majd az igazi itáliai slágereket játszónál megállt, kicsit feljebb húzta a hangerőt. A dallamos zene elbűvölte őket. Ági nem nagyon, de ő kitűnően ismerte ezeket a dalokat, amikor egyedül utazott, Olaszországban gyakran hallgatta ezt az állomást, ha nem is tudta kívülről az olasz szöveget, néha azért tudott egy-egy részt együtt dudorászni az énekessel.

Ági befészkelte magát az ülésbe, sok érdekeset az autópályán nem lehetett látni, így a fiút nézte. Élvezte, ahogy jókedvében próbált énekelgetni, nem volt kiváló énekhangja, de egészen elviselhető. Már nem látszott...