NOV.
19.
2025

Senior beauty

Sokszor szinte elfelejtettem hogy Erzsike ötven év feletti úri hölgy,   a nagymamám. Én változóan, környezet függően hívom  nagyinak, Erzsinek, Böbének. Gyerekkoromban anyám egyedül nevelt, rengeteget dolgozott, és amikor a magyar kolóniánkban valakinek vigyázni kellett rám, mindig Erzsikéhez az anyjához, a nagyihoz passzolt le. Ő volt az, aki elvitt az első baseballmeccsemre, aki megtanított tojást sütni, és aki először mondta rám tréfásan: „na, te kis Gáborkám, lesz belőled még valaki”.
Az évek múltak, anyám visszaköltözött Magyarországra, én meg itt maradtam tizenhét évesen gimnazistaként. Nagyi ötvenkilenc évesen, két éve özvegy lett, de nem az a típus, aki beletörődik az öregségbe....


Azok a boldog békeidők

A dobozok pakolgatásától felszálló portól pislogtam, könnyezett a szemem, amikor a kézírás megállított. A CD-re ugyanazzal a kék tollal írtak, amit édesanyám használt mindig is „Tata 100 éves”. A szívem egy kicsit gyorsabban kezdett verni. Ez a CD soha nem kerülhetett volna a selejtezendő dolgok közé!
Otthon, az esti csendben, amikor már mindenki elaludt, betettem a laptopba. Sok-sok hangfájl volt rajta. A „Lejátszás” megnyomása után a felvétel egy ismeretlen, mély hangú narrátorral kezdődött: „Dr. Kiss Béla a Semmelweis Egyetem professzora, és Nagy József úr, a századik születésnapja alkalmából... ”
Aztán, mintha csak a szobában lett volna, megszólalt ő. Dédi Tata. Azon az érces,...


Örök nyár 6. rész

Örök nyár 6. rész
Örök nyár 6. rész
Örök nyár 6. rész

NOV.
18.
2025

A szexragadozó

Arra ébredtem, hogy a fejemből – belülről kifelé – valakik légkalapáccsal akarnak kiszabadulni. Nem egy, hanem legalább egy tucat markos legény próbálta szétverni a koponyámat. Fájdalmat okozott már az is, ha csak arra gondoltam, hogy kinyitom a szememet. De valószínűleg megmozdulhattam, mert egy mély, rekedt, hang – először nem is tudtam eldönteni, hogy férfi, vagy női – üdvözölt.

– Felébredtél szépséges csődöröm?
– Hol vagyok? Ki vagy te? – Préseltem ki magamból kínok között a kérdést.
– Hát nem emlékszel? – Kérdezte a hang egy reszelős kuncogás kíséretében. – Pedig nagyon jó éjszakánk volt, igazán kitettél magadért!
A hangja kezdett ismerős lenni, és elkezdtek...


A talpra állás 2. rész

A következő négy nap pontosan úgy telt, ahogy Ela megjósolta. A gyógyszereket nem vettük be, de már nem a wc-be dobtuk őket, hanem egy kis zacskóba gyűjtöttük, mintha ezzel is bizonyítani akarnánk, hogy tudatosak vagyunk, kontroll alatt tartjuk magunkat. Nappal aludtunk, éjjel éltünk. A sötétben halk nevetések, suttogások, finom érintések váltották egymást. Csókok, simítások, ujjazások. Egy-egy mozdulatban ott volt a vágy, a gyógyulás és valami különös, ismeretlen béke. Kezdtük megtanulni egymást megérinteni, előbb tétován, majd egyre biztosabban. Ujjaink, ajkaink beszéltek helyettünk.
Egyik éjjel, mikor minden már szinte túl csendes volt, megkértem Elát, hogy lépjünk tovább, hogy...


Nancy kalandjai 5. rész

Nancy kalandjai 5. rész
Nancy kalandjai 5. rész
Nancy kalandjai 5. rész

NOV.
17.
2025

Márti 4. rész

Szeptember, lassú léptekkel beköszönt az ôsz és Márti azon merenget a reggeli kávéját kortyolgatva, hogy milyen csodás, tartalmas nyári élményei lettek idén és saját magát is meglepte hogy 60 évesen is mennyire kívánja még a teste a szexet, kényeztetést és fôleg az volt számára furcsa hogy Ô mennyire feloldódott és teljes mértékben adta át magát a két kômüves férfi kényeztetésének, akik rendesen megbaszták ôt pár hónappal ezelôtt. Azóta is elôfordult hogy kívánta a szexet és hogy kényeztetve legyen a teste, de mivel nem volt az a típusú Nô aki férfiakra vadászik, meg kellett elégednie a saját maga kényeztetésével ami azért nem volt ugyanolyan, de mégis segített csillapítani a feltörô...


Kísérlet 2. rész

A csendben merültünk álomba, testünk még mindig összefonódva, mint két gyökér. Tamás kicsit horkolt, de nem azzal a földrengést idéző, horrorisztikus fajtával, hanem egy olyan lágy, zümmögő mormolással, amely még a határon egyensúlyozott, hogy ne zavarjon, inkább csak jelezze a mély, békés álmokat. Hajnali ötkor éreztem, hogy megmozdult, és a telefonja fényét láttam a szemem sarkából, ahogy nézegette. Én is koránkelőnek tartottam magamat, de nem ennyire. Általában hat után keltem, de hát aznap szombat volt! És jó volt mellette ébredni. Olyan érzés volt, mint egy meleg takaró a lélekre. Annyira megnyugtató, hogy fel sem merült bennem az a gyors, gyanakvó leltározás a lakásban, amit egy...


NOV.
14.
2025

Kísérlet 1. rész

Andi vagyok. Harminckét éves. A születésnapomon elhatároztam, hogy kísérletet indítok magammal, magamról, magamért. Nem divatból, nem dacból, hanem mert elegem lett.
A döntésnek bőven van előzménye, és sajnos egyik sem túl hízelgő rám nézve. A kapcsolataim kudarcaiból egy egész disszertációt lehetne írni, a pénz szagától eltorzult férfiakról, a játszmákról, a némaságokról, a „majd hívlak”-okról.
Apám, a falu újkori ura, a TSZ elnökből lett polgármester, a „mindenkihez van egy jó szava” típus. A föld szaga a bőrébe ivódott, az elvei betonba ágyazódtak. „A pénzt vissza kell forgatni, kislányom, mert abból terem újra pénz! ” Ezt hallottam tőle, amióta csak az eszemet tudom. És hát...