A+ A-

Feloldozás

A nézőtér lassan végleg elcsendesedett, ahogy a karmester az égnek emelte pálcáját, és kezdetét vette az első felvonás. A fények egy része kihunyt, csak a zenekarra esett teljes megvilágítás. A páholyban, ahol mi ültünk, egészen sötét lett, ezáltal szinte megszűntünk külső szemlélők lenni, elménket kitöltötte a feszült várakozás és az első, halk hangokra irányuló figyelem. Eleinte csak néhány hangszer szólalt meg, azok is csak óvatosan, félénken, hogy az erős hanghatásokhoz szokott, modern ember fülének a kényelmesnél jobban kellett koncentrálnia. Ám némi felvezetés után, ahogy egyre több zenész csatlakozott a darab sodrásához, a hangerő is erősödött, míg nem az egész teret kitöltötte, és ugyanúgy lüktetett a zene, mintha kihangosítást alkalmaznának. A ritmus nagyon lassan, hullámozva emelkedett, kisebb szünetekkel, halk epizódokkal szabdalva fokozódott az élmény intenzitása, és engem a kezdeti fenntartások ellenére csakhamar teljesen magával ragadott.
Nem értek a klasszikus zenéhez, ez nyilvánvaló, és bár Mendelsshon neve még nekem is ismerősen cseng, valamint a hegedű hangját alapvetően kedvelem, megvolt a magam előítélete, ami a hangversenyeket illeti. A legálszentebb sznobizmus részének tartottam, e téren ugyancsak műveletlen, kedvtelésből öltönyt viselő, gazdag emberek kétes értékű önámításának, akik azt hiszik, hogy ha végigizzadják ezt a három órát, attól valami misztikus módon többek lesznek. Mivel még soha nem tapasztaltam meg azelőtt ezt a szférát, hihetetlennek tűnt, hogy valaki valóban és őszintén örömét leli benne. De nem kellett hozzá sok idő, és ez a véleményem gyökeresen megváltozott.
Alíz tudta, hogy mire hozzon el. A darab csodálatos volt, lelkem legmélyéig megérintett és felizgatott, a szívem némely résznél hevesen kalapált, mintha kergetnének, az ajkamat pedig nyitva felejtettem. Persze, szubjektív élmény, biztosan mindenkiben más játszódik le a zene hatására, hiszen ez csak katalizátor, ami fellobbantja az érzelmeket. Hogy rám ekkora - az átlagosnál valószínűleg nagyobb - hatással volt, annak egyébként is csapongó hangulatom, összetett személyiségem lehet az oka. Én gyakorlatilag szárnyakat kaptam a hegedűjátéktól, együtt úsztam a zongora földöntúli dallamával, és párás szemekkel meredtem magam elé az összjáték mámorító harsogása alatt.
Alíz láthatta elragadtatásomat, és mivel jól ismert, az én szenvedélyem feltüzelte őt is. Észrevétlenül közelebb húzódott, és feltűnés mentesen, a legtermészetesebb módon simított végig a szoknya alól kikandikáló, meztelen combomon. Először csak gyengéden, az ujja hegyével cirógatott, hogy én alig éreztem, és mikor nem tapasztalt ellenvetést, csak akkor mert egyértelműen hozzám érni.
Nem néztem rá, tudtam már régóta, hogy vonzódik hozzám, hogy szereti a fiatal lányokat és én pont az esete vagyok. Bár néhány nappal azelőtt még talán elutasítottam volna, lassan megérlelődött bennem a gondolat és a vágy; ráébredtem, hogy ő sem közömbös nekem, és talán nem csak a sok együtt töltött idő miatt, de egy mélyről fakadó vonzalomnak köszönhetően, kívántam már a közelségét.
Az ujjai gyengéden, majd egyre határozottabban markoltak belém, egyre magabiztosabban kalandozott puha bőrömön, és közben a válla is hozzám ért, ahogy közelebb hajolt.
Kétszemélyes, privát páholyban ültünk, így nem zavartunk ezzel senkit, és minket sem zavarhatott meg senki. Az esetleges fürkész tekintetek nem jutottak el hozzánk, legfeljebb a zenekar tagjai láthattak volna minket, de ők túl messze voltak ehhez, és egyébként sem a nézőket bámulták, hanem az előttük kiterített kottafüzetet. Így amikor megéreztem Alíz forró leheletét a nyakamon, teljesen nyugodtan adtam át magam a csókjának, amit rám lehelt; hagytam, hadd tegye, amit akar, csendben élveztem a zenét és a vágyai megnyilvánulását.
Ó, milyen gyengéden csinálta! Lassan, türelmesen ért hozzám, a vállamra hajtotta a fejét, a kezével simogatott, előbb a combomon, aztán mindenhol, ahol ért, míg nyelve végigsiklott izgalomtól deres nyakam vonalán. Hosszan, sokáig csókolgatott, önzetlenül, teljes odaadással, míg én az előadást figyeltem, egyre gyorsuló ütemű légzéssel. Csakhamar teljesen hozzám simult, és növekvő hévvel tapogatott végig, míg nem hirtelen a szemébe néztem; ekkor meglepődött, és láttam rajta, hogy azt hiszi, biztosan elutasítom. Érthetetlen, hogy ennek a szép nőnek hogy lehetett ilyen kevés önbizalma. Néhány másodpercig elmerengve néztem, aztán ahogy biztossá váltam elhatározásomban, lehunytam a szememet, és megcsókoltam. Némi tétovázás után viszonozta, félénken érintette meg ajkamat a nyelvével, készen arra, hogy bármikor visszakozzon. De akkor már én akartam jobban őt. A hajába túrtam, és a derekát átölelve közel húztam magamhoz. Jó volt érezni a testét, nem hittem volna azelőtt, hogy ez ennyire izgató lehet.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.13 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 11. 18. szombat 06:45
Mendelssohn (Nem Mendelsshon!) írt ugyan hat operát, de - legalábbis nálunk - nem játsszák egyiket sem. Ha már ismeretlen területre tévedsz, legalább nézz körül, hogy ne írj hülyeséget. Amúgy túl hosszú, én meguntam olvasás közben.
#4 A57L 2013. 11. 5. kedd 04:31
Nem rossz.
#3 Badsign 2010. 12. 6. hétfő 09:48
Ez tényleg nem a legjobban sikerült, amit eddig írtam. De tanultam belőle, gyakorlásnak jó volt.
#2 Remete D. László 2010. 11. 27. szombat 08:57
Hatvanötezer karakter rengeteg. Ahhoz mindenképpen, hogy csak féloldalnyi bekezdésekből álló leírással legyen tele az írás. Ha a szemnek tagolhatatlan, akkor az embernek alig lesz türelme végigolvasni, különösen, ha nem túl érdekfeszítő a történet. Szóval valamiben másnak kell lennie, mint a többi hasonló témájú leírás! (Nem a hosszában)
Nekem külön elvette a kedvemet az elején álló zenei vonatkozás. Melyik Mendelssohn művet hallgattátok három órán keresztül, ahol elsötétül a nézőtér? Ha lenne ilyen mű, az sem tudna egy kezdőt három órán keresztül lenyűgözni, egy kezdő legfeljebb percekre, negyedórákra képes egy idegen műfajra figyelni.
#1 Törté-Net 2010. 11. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?