Feloldozás

Szavazás átlaga: 5.42 pont (38 szavazat)
Megjelenés: 2010. november 10.
Hossz: 63 456 karakter
Elolvasva: 2 777 alkalommal
Ez a történet a "1. Törté-Net verseny - Segítsük a magyar turizmust!" verseny résztvevője!
A nézőtér lassan végleg elcsendesedett, ahogy a karmester az égnek emelte pálcáját, és kezdetét vette az első felvonás. A fények egy része kihunyt, csak a zenekarra esett teljes megvilágítás. A páholyban, ahol mi ültünk, egészen sötét lett, ezáltal szinte megszűntünk külső szemlélők lenni, elménket kitöltötte a feszült várakozás és az első, halk hangokra irányuló figyelem. Eleinte csak néhány hangszer szólalt meg, azok is csak óvatosan, félénken, hogy az erős hanghatásokhoz szokott, modern ember fülének a kényelmesnél jobban kellett koncentrálnia. Ám némi felvezetés után, ahogy egyre több zenész csatlakozott a darab sodrásához, a hangerő is erősödött, míg nem az egész teret kitöltötte, és ugyanúgy lüktetett a zene, mintha kihangosítást alkalmaznának. A ritmus nagyon lassan, hullámozva emelkedett, kisebb szünetekkel, halk epizódokkal szabdalva fokozódott az élmény intenzitása, és engem a kezdeti fenntartások ellenére csakhamar teljesen magával ragadott.
Nem értek a klasszikus zenéhez, ez nyilvánvaló, és bár Mendelsshon neve még nekem is ismerősen cseng, valamint a hegedű hangját alapvetően kedvelem, megvolt a magam előítélete, ami a hangversenyeket illeti. A legálszentebb sznobizmus részének tartottam, e téren ugyancsak műveletlen, kedvtelésből öltönyt viselő, gazdag emberek kétes értékű önámításának, akik azt hiszik, hogy ha végigizzadják ezt a három órát, attól valami misztikus módon többek lesznek. Mivel még soha nem tapasztaltam meg azelőtt ezt a szférát, hihetetlennek tűnt, hogy valaki valóban és őszintén örömét leli benne. De nem kellett hozzá sok idő, és ez a véleményem gyökeresen megváltozott.
Alíz tudta, hogy mire hozzon el. A darab csodálatos volt, lelkem legmélyéig megérintett és felizgatott, a szívem némely résznél hevesen kalapált, mintha kergetnének, az ajkamat pedig nyitva felejtettem. Persze, szubjektív élmény, biztosan mindenkiben más játszódik le a zene hatására, hiszen ez csak katalizátor, ami fellobbantja az érzelmeket. Hogy rám ekkora – az átlagosnál valószínűleg nagyobb – hatással volt, annak egyébként is csapongó hangulatom, összetett személyiségem lehet az oka. Én gyakorlatilag szárnyakat kaptam a hegedűjátéktól, együtt úsztam a zongora földöntúli dallamával, és párás szemekkel meredtem magam elé az összjáték harsogása alatt.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 29 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 5.42 pont (38 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. november 4. 11:58
#9
Érdekes egy ember érzés világa.
1
Titti
2023. január 8. 06:11
#8
„Ha lenne ilyen mű, az sem tudna egy kezdőt három órán keresztül lenyűgözni, egy kezdő legfeljebb percekre, negyedórákra képes egy idegen műfajra figyelni."
Ez viszont nem igaz, akárki is az aki ilyet ír. 
Nem a tiszteletlenség szól belőlem, de ez eléggé gyerekes. Vagy önmagát nem ismeri, vagy az embereket.
1
Ez egy válasz Remete D. László 2010. november 27. 08:57-kor írt üzenetére.
Titti
2023. január 8. 06:07
#7
Szerintem viszont ez tökéletes. „Az első héten nem találkoztunk többet.”
Mikor eddig értem az olvasásban arra jutottam, hogy még egy dolgot megerősített bennem ez a sztori. Nevezetesen azt, hogy a legtöbb férfi nem fekszik le idegen nőkkel és a legtöbb nő sem idegen férfiakkal. Aki mégis meg meri ezt tenni – az ok most mindegy – azt pedig éppen emiatt – a mássága miatt – lenézik. Aggatnak rájuk különböző jelzőket, kurva, stb, de a tényleges ok a másság.
Azt tudtam, érzem néha ma is, hogy a férfiak a nőket, a nők meg a férfiakat meg sem próbálják megérteni. Ráfogják pl, hogy „nők” és ezzel el is van intézve. Pedig itt is, sok problémától kímélték volna meg a másikat és talán önmagukat is, ha megpróbálják és sikerül.
Ja és a kommunikáció hiány… A nő nem meri magát kifejezni nyíltan, pedig a stílusból kiderül, hogy tudná. Bámulatosan jól alkalmaz ugyanis éppen a kellő helyeken idegen szavakat. Általában taszít, ha valaki nem a megfelelő helyen használ olyan idegen szót, amit magyarral is helyettesíthetne akár, de kitűnni vágyás, vagy ki tudja mi okból mégis azt választja. Na, itt ezt nem éreztem. Pedig megpróbáltam hibát találni benne, de nem sikerült.
Kicsit zavart is, hogy a csudába lehet ez ennyire hibátlan. Rossz vagyok? Lehet. Általában nem szokásom ugyanis hibát sem keresni. Kivéve, ha erre kérnek.
Egy–egy elírást én nem tartok hibának. Sem központozási dolgot.
Szimpatikus az író. Ha ismerhetném, örülnék, ha barátként fogadna el.
1
cscsu50
2019. december 2. 14:26
#6
Hosszú lére eresztett kevés lényeg
1
Andreas6
2017. november 18. 06:45
#5
Mendelssohn (Nem Mendelsshon!) írt ugyan hat operát, de - legalábbis nálunk - nem játsszák egyiket sem. Ha már ismeretlen területre tévedsz, legalább nézz körül, hogy ne írj hülyeséget. Amúgy túl hosszú, én meguntam olvasás közben.
1
a
A57L
2013. november 5. 04:31
#4
Nem rossz.
1
Badsign
2010. december 6. 09:48
#3
Ez tényleg nem a legjobban sikerült, amit eddig írtam. De tanultam belőle, gyakorlásnak jó volt.
1
Remete D. László
2010. november 27. 08:57
#2
Hatvanötezer karakter rengeteg. Ahhoz mindenképpen, hogy csak féloldalnyi bekezdésekből álló leírással legyen tele az írás. Ha a szemnek tagolhatatlan, akkor az embernek alig lesz türelme végigolvasni, különösen, ha nem túl érdekfeszítő a történet. Szóval valamiben másnak kell lennie, mint a többi hasonló témájú leírás! (Nem a hosszában)
Nekem külön elvette a kedvemet az elején álló zenei vonatkozás. Melyik Mendelssohn művet hallgattátok három órán keresztül, ahol elsötétül a nézőtér? Ha lenne ilyen mű, az sem tudna egy kezdőt három órán keresztül lenyűgözni, egy kezdő legfeljebb percekre, negyedórákra képes egy idegen műfajra figyelni.
1
T
Törté-Net
2010. november 10. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1