Az Örökség Napja

Amikor templomtornyokban városszerte elütötték az éjfélt, a Parlament főbejáratának lépcsőit őrző két bronzoroszlán megmoccant, szemeik kinyíltak és busa fejük lassan egymás felé fordult. Az éji órát jelző harangkondulás persze nem mindenhol hangzott el egyszerre, hanem egy kicsit összevissza, hol itt, hol ott csendült-kondult fel a főváros különböző pontjain, már ahogy a templomok toronyóráját kezelőjük éppen beállította. Persze, aki erre nem figyelt, az észre sem vehette ezt a nagy-nagy össze-visszaságot, mert az éjszakai város lármájába, zajába belesüppedtek az időpont kijelzései. Amint az utolsó templomtoronyban is elkondult az éjfél, a baloldali oroszlán lustán ásított egyet, metszőfogai fenyegetően megvillantak, jobboldali társa erre megrázta loncsos-borzas és megkérdezte:

"Akkor elmegyünk? "
Ez az oroszlán nem volt olyan szépen kidolgozott, mint társa. Pofája is inkább kissé mókásnak tűnt, semmint uralkodóinak és fennköltnek. Eredetije elpusztult a háborúban, ezért gyorsan öntöttek egyet, csak hogy legyen oroszlán a főkapu jobb oldalánál is. Sosem lett olyan szép, míves, mint baloldali társa, aki éppen ezért magasról le is nézte.

"Komenista oroszlánnal én nem közösködöm, " jegyezte meg foghegyről a másik, társa kevésbé nemes, "gyorstalpaló" múltjára utalva. "Ott van a parkban a vörös gróf, " ő passzol hozzád, jegyezte meg megvetően és puhán leugrott talapzatáról és elindult az orra után. Társa csalódottan megrázta a , majd átügetett a megvilágított téren, majd egy nagy ugrás után nyoma veszett a szomszéd park sötétjében.

Az előkelőbb oroszlán délnek indult, akár csak az előző évben, amikor meglátogatta társait a Lánchídnál. Nem jutott messzire, mert a bokrok között most észrevett egy lépcsőkön ülő bronzembert, bal kezében a kalapjával, amint szúrós szemekkel egyre csak nézett a Duna felé.

"Te mit csinálsz itt?, " kérdezte tőle.
"Várom, hogy elússzon előttem a dinnyehéj. " felelte a bronzember, aki nagy szigorúságából felpillantott és vastag bajsza fölött szemeit az oroszlánra függesztette.
"Hát te? "
"Van egy kis kimenőnk így az Örökség napján, éjfél után. " felelte. "Tavaly meglátogattam a rokonaimat a Lánchídnál, de nem tudtam velük szóba elegyedni, " válaszolta.
"Mi az? Nem tudtad? " derült fel hirtelen a bajszos bronzember addig szigorú arca.
"Mit? " értetlenkedett az oroszlán.