A+ A-

Pál-völgyi mese

Történetem a "ifjúságom legszebb nyara" címet is kaphatta volna, de lássuk be eléggé elcsépelt lenne. A leírtak alapja valóság. Kételkedők, irígykedők járjanak utána!
Főiskolás voltam. A nyaram - mint sok más diáknak - munkával telt. A gyorsétterem, ahol dolgoztam a Pál-völgyi-cseppkőbarlang közvetlen szomszédságában volt. A helyet egyébként csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy valódi kis ékszerdoboz Budán, a Látó-hegy keleti oldalában. A sűrű erdőt itt egy fehér mészkősziklákkal körülvett, dús pázsitú völgy töri meg. Innen nyílik a barlang bejárata. A völgy szélén kiépített parkoló van, így autóval is könnyen megközelíthető. Augusztus vége volt. Aznap korán végeztem. A megállóban vártam a buszjáratot, mely sehogy sem akart megérkezni. Napos, kora őszi idő volt. A tökéletes csendet csak elvétve zavarta meg egy-egy autó. Igazi kirándulóidő... gondoltam. Nem is telt bele sok idő, és egy autóbusz állt meg a szemben lévő parkolóban. De jó nekik! Sóhajtottam. A buszról népes társaság szállt le. Rögtön láttam, hogy családokról van szó. Megakadt a szemem egy nőn, aki a többiektől kissé távolabb álldogált. Egy évfolyamtársamat véltem benne felismerni, így átsétáltam hozzá, hogy köszönhessek.
- Szia! - szólítottam meg kissé bágyadtan a nekem háttal álló hölgyet.
- Szia! Te ki vagy? - érdeklődőtt barátságosan. Amint megfordult rájöttem, hogy még sosem találkoztam vele.
- Jaj, ne haragudjon... csak... - kezdtem el szabadkozni fülig elvörösödve.
- Semmi baj! - mondta megnyugtatóan nevetve - Timi vagyok. Kérlek tegezz bátran! Nem vagyok olyan idős.
Valóban! Úgy harminc év körül lehetett. Egy fejjel alacsonyabb volt nálam, amitől még fiatalabbnak látszott. Formás alakja volt, bár fürésző szemeim akkor még csak keveset láthattak belőle, ugyanis már a barlangászáshoz volt öltözve. Melegítő együttest viselt, mely egy szürke alsó és egy rózsaszín felső részből állt. Rövid, már-már fiúsra vágott szőkésbarna haja remekül illett kislányos arcához. Élénkzöld szemeiben pedig szinte azonnal elvesztem. Megtudtam, hogy mindannyian egy Pest megyei faluból jöttek a falunapok keretében. - Kitűnő választás! - helyeseltem - Ide egyszer mindenkinek el kell jönnie.
- Te is a barlangot jöttél megnézni? - kérdezte.
- Igen! - feleltem azonnal, gondolkodás nélkül.
- Csak így egyedül? - hitetlenkedett.
Gyanakvó tekintete egy csapásra visszarántott a valóságba. - Mi lesz ebből? Mit akarok én ettől a hölgytől? - aggodalmaskodtam magamban. Hogy az élénkzöld szemek vagy a fáradtság miatt volt-e, azt máig sem tudom, de hagytam magam sodródni az árral.
- A barátaimmal néztem volna meg, de lekéstem a túra kezdetét. - füllentettem.
- Bejöhetsz velünk, legalább én sem fogok unatkozni! - ajánlotta fel együttérzően, már-már hívogató hangon. Mosolyának pedig nem lehetett nemet mondani. Elmesélte, hogy egy barátnőjével jött volna, de ő az utolsó pillanatban lebetegedett. A barlangba lépve hűvös levegő csapott meg. Néma hálát adtam a kapucnis pulóverért amit eső esetére tettem be a táskámba. Aznap reggel nem gondoltam volna, hogy ilyen jó hasznát veszem. Timi végig közvetlen, barátságos volt. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, mintha csak évek óta ismertük volna egymást.
A barlang mindkettőnknek örök élmény marad. A cseppkőrengetegben egy egész kis világ vár felfedezőire. A különleges sziklaalakzatokon növekvő cseppkövek némelyike mesefigurákra, állatokra emlékeztet, a lámpák fényében pedig apró kalcitkristályok fénylenek. A túra útvonala jól kiépített, bár néhol elég szűkös a hely. Ezt persze egy szép hölgy társaságában a legkevésbé sem bánja az ember. A létráknál udvariasan előre engedtem Timit. - Vigyázok rád, hogy le ne ess! - cukkoltam. Lovagiasságom már az első létrán megtérült. Hupsz! - mondta, és csúszást tettetve hozzám simult. - Az én hősöm! - súgta közben. Finom illatától melegség futott rajtam végig. Elszomorító volt a letört cseppkövek látványa. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a második világháború során óvóhelynek használták a barlangot, az itt állomásozó katonák pedig sok cseppkövet vittek el emlék gyanánt. A Szomorú-fűz nevű alakzat gombáit látva Timi is kísértésbe esett.
- Impozáns méretek! - mondta kéjes mosollyal.
- Hát ha még az enyémet látnád! - csaptam le a felkínálkozó lehetőségre. Ezt hallva látványosan végigmért, majd így kuncogva szólt:
- Hiszi a piszi! - nah püff neki, gondoltam magamban.
A barlangtúra után az augusztusi napfény szinte perzselőnek tűnt. Timi rögtön le is vette a rózsaszín melegítő felsőt. Alatta egy szűk fehér topot viselt, mely csak úgy vonzotta a férfiak tekintetét. - Hideg volt odabent. - jegyezte meg a melleire nézve. Hegyesedő bimbóira pillantva rajtam is azonnal feszülni kezdett a farmernadrág. A társaság, akikkel érkezett már az ebédhez gyülekezett a barlang kijárata előtti tisztáson.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.96 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2016. 04. 27. szerda 14:01
Egész jó!
#3 Remete D. László 2010. 11. 27. szombat 08:52
Ez is egy korrekt leírás egy jó kis szeretkezésről. Nincs elkapkodva a történet sem és az sem, amiről szól. Azt azért most már megemlítem (máshol már írtam) a „formás” nem dicsérő jelző, elvégre egy forma lehet csúnya is. A legelcsépeltebb jelzőket (kerek popsi, hosszú, feszes combok… stb.) el kellene felejteni. Túráztassátok már egy kicsit az agyatokat az olvasóért! Ha minden kötél szakad, a Windowsban is találtok szinonima szótárt.
#2 tiborg 2010. 11. 24. szerda 03:38
Ez mi????!!
#1 Törté-Net 2010. 11. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?