A+ A-

Angyali történet 13. rész - Judy története 3. fejezet - Az ifjúság

Ahogy az előző részben már említettem, az iskola befejezése után visszatértünk Lifukára. Nagy ovációval fogadtak minket, mert mindhárman kiváló eredménnyel végeztünk. Egy új világ várt ránk. Véget ért a könnyelmű ifjúkor és – bár még nem voltunk igazán felnőttek – innentől kezdve felelősséggel tartoztunk tetteinkért. Berty apja közben meghalt, anyja alig tudott megküzdeni az üzlettel, már nagyon várta a fia segítségét. Nekem a kis boltunkban sok feladatom volt édesanyám mellett. Amíg nem voltam otthon, alkalmi segítőkkel dolgozott, de a bérük meg az én tandíjam elvitte a haszon nagy részét. Josiéknak nem volt ilyen problémája, de apja nagyon szigorú volt és kemény munkára fogta.
A sok munka mellett azért maradt idő szórakozásra is. Mi továbbra is többnyire hármasban töltöttük szabadidőnket, a program leginkább a szex volt. Igyekeztem egyensúlyt tartani a két fiú között, bár a szívem egyre inkább Josihoz húzott. Kedvesebb volt, megértőbb és simulékonyabb. Persze Bertyvel sem volt semmi bajom, csak nem éreztem annyira nyíltszívűnek.
És eljött a hazatérésünk utáni első halászati szezon. Nekik is menni kellett és hetekig alig voltak otthon. Olyankor azért sort kerítettünk egy gyors dugásra, de – elég érthetően – fáradtak voltak és rövid volt az otthon tölthető idejük. Nem igazán elégített ki ez a néhány kapkodós alkalom. Alig vártam már a halászat végét és a Hazatérés ünnepét.
Miután már elmúltam 17, ezúttal először vehettem részt az ünnepen, de – mint általában a nagyon fiatal lányoknak – részt kellett vennem a vendégek kiszolgálásában. Erre édesanyám készített fel, de nem csak engem, hanem négyünket. Mi voltunk az „első bálozók”, édesanyám pedig boltosként a vendéglátás szervezője. Elmagyarázta, hogyan kell az elején felszolgálnunk, meddig tart a szolgálat, mikor kezdhetünk mi is önfeledten szórakozni, mi a program a halászok érkeztéig és utána és meddig szabad elmenni a szexben. Hogy majdnem mindent szabad, csak igazán kefélni nem, azt csak a hivatalosan is házasoknak szabad.
És azután eljött a Hazatérés ünnepének napja.
Bár addigra már nagyon felnőttnek gondoltam magam és a prüdéria is távol állt gondolkodásmódunktól, mégis nagyon furcsa érzés volt egy bugyiban és egy hevenyészet háncsszoknyában, fedetlen keblekkel sétálni a (még) felöltözött emberek között. Igaz, főleg nők voltak, csak néhány fiú, férfi, akik ilyen-olyan okból nem vettek részt a halászaton. Mint például Willy bácsi, a szabó, aki bicegése miatt inkább csak akadályozta volna a halászok munkáját.
Willy bácsival mindjárt az elején összefutottam. Úgy nézett végig, mintha még sohasem látott volna, akár még meztelenül is. Igaz, az régen volt. Hogy egy kicsit bújjak átható tekintete elől egy kicsit megemeltem a kezemben levő tálcát, hogy az eltakarja pucér melleimet. Ő szó nélkül kivette a kezemből és letette egy pultra.
- Hadd nézzelek! Gyönyörű nő lettél! Már kislánynak is szép voltál, de ez most… Most már más mellvonalat kéne csinálni a ruhádnak, a melled alatt kissé behúzva, hogy kiemelje a csodás formákat. – és hogy nyomatékot adjon szavainak már végig is simította mindkét mellemet. – Mikor jössz el újra hozzám?
A „NŐ” szóval azonnal levett a lábamról, legszívesebben már indultam is volna hozzá ruhapróbára.
- Még nem kerestem annyit Willy bácsi, hogy nálad csináltassak ruhát. Jó nekem a bolti is.
- Neked ingyen is megcsinálom. – évődött.
- Az nekem sokba lenne. De majd gondolkodom rajta.
Felemeltem a tálcát, egy szendvicset Willy bácsi kezébe nyomtam és továbbmentem, de a fejemben ott zsongott, hogy „gyönyörű nő lettél”. No, majd ha megjönnek a férfiak, próbára teszem a „gyönyörűségem”. Amíg a tálcát körbehordva ezen méláztam, egyszer csak egy simogatást éreztem a fenekemen. Megfordultam. Elly egyik repülőgép szerelője volt, aki azért lehetett otthon, mert egy kisebb repülő balesetben megsérült a balkeze és alig tudta használni. A jobbjával fogta a fenekem.
- Mit kapok tőled, kislány? – és mohó szemekkel nézte melleimet. A megfordulástól a keze a puncimra csúszott. Hátrébb léptem.
- Még hogy kislány!? – még a fülembe csengett az előző „NŐ” – Akkor keress magadnak felnőttebbet! – és ezzel otthagytam.
Vagy egy órát járkáltam így a tálcákkal, amikor összefutottam édesanyámmal. Már nem a raktárhelyiségben volt, hanem a nagyteremben. Természetesen Willy bácsival, akinek a keze már eltűnt édesanyám blúza alatt.
- Pakoljatok ki elég enni- meg innivalót a pultokra, azután ti is pihenhettek egy kicsit. Szólj a többieknek is, ha látod őket.
Kerestem a többi felszolgálót, volt, amelyik már csak a barátnőkkel heherészet meztelenül, volt, amelyik tálcákkal járta a termet. Gyorsan telepakoltuk a pultokat, ittunk egy koktélt és máris vendégnek éreztük magunkat. Addigra már elég vidám volt a hangulat, a társaság nagy részén már semmi ruha nem volt. Anyám éppen Willy bácsi farkát bányászta ki a nadrágjából és odahajolva mindjárt be is kapta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.92 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 zsuzsika 2016. 01. 18. hétfő 09:09
Tetszett.
#8 cscsu50 2015. 12. 20. vasárnap 13:38
jöhet a folytatás
#7 feherfabia 2015. 12. 18. péntek 05:37
Egész jó!
#6 deajk2008 2015. 12. 17. csütörtök 17:44
imádom a családon belüli történeteket jó lettt
#5 veteran 2015. 12. 17. csütörtök 11:42
Remek történet,tetszett.
#4 sunyilo 2015. 12. 17. csütörtök 11:05
Kifejezetten jó írás, csak a helyesírás-ellenőrzőt kellett volna ráengedni feltöltés előtt...
#3 papi 2015. 12. 17. csütörtök 08:04
Egész jó, tetszik
#2 A57L 2015. 12. 17. csütörtök 06:45
Hangulatos,szép történet.
#1 Törté-Net 2015. 12. 17. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?