Angyali történet 16. rész - Muriel - 4. fejezet - Manzanares

Hector viszonylag gyorsan elkészült a Pierrenek megígért angyalos képpel. Én beleszerettem ebbe a képbe, az angyalszárnyak megdobogtatták a szívemet. Hector ígéretet tett, hogy majd ezt is megfesti nekem is. Pierre el volt ragadtatva a képtől és azt egyenesen Hectornak fizette ki. Evvel meg is volt a kezdőtőkénk a további élethez. Ekkor már nem volt kétségem, hogy az életemet Hectorral folytatom.
A sikeres napok után szomorúbb napok következtek. Hector elmesélte, hogy Isabella orvosa, Enrique felhívta, hogy az anyja megint kórházban van. Elmondta, hogy nincs komoly baj, csak gyenge a szíve és ő hiába inti, hogy nem lehet büntetlenül a két végén égetni a gyertyát. Ilyenkor a doki befekteti a kórházba és onnan kénytelen kevesebbet dolgozni. Mert az nagyon megterhelő, hogy ideje nagy részében a szerviz és a ház bővítését dirigálja, háztartást vezet, dolgozik az AdEM (Asociación de Empresarios de Manzanares, a manzanaresi vállalkozók szervezete) vezetőségében és a szexuális élete is nagyon intenzív. És nem hajlandó ezen változtatni. Ilyenkor a doki egy sor vizsgálatot végez vagy végeztet, mert másképp nem lehetne 2-3 hétig benntartani a kórházban. És hiába van a városnak éppen az AdEM kezelésében működő Egészségháza, ami szanatórium és kórház funkciókat is ellát, a szanatóriumba nem hajlandó befeküdni, pedig neki sokszor nem is az orvosi ellátásra, hanem inkább a pihenésre, az intenzív rohanásból való kikapcsolódásra lenne szüksége.
Hectornak ettől lelkiismeret furdalása lett, hogy mindezek mellett még rohangászik Párizsba is, hogy őt istápolgassa. Pedig neki kéne segíteni az anyját az otthoni munkákban. Attól kezdve folyton azt hallottam tőle, hogy ha hazamenne, átvehetné az építkezések és a műhely irányítását, esetleg az AdEM vezetésében végzett munkája egy részét is, ugyanis az apja, aki alapító alelnöke volt a szervezetnek, kérte azt, hogy őutána a felesége vagy a fia vegyen részt a szervezet irányításában. Láttam, hogy nagyon szenved, ezért én vetettem fel, hogy nem kéne-e hazamennie. Láthatóan őt is gyötörte már a gondolat, de említeni sem merte. Nem akart elszakadni se tőlem, se a munkájától. Én viszont nagyon sajnáltam Isabellát, inkább megoldást kerestem.