A+ A-

Angyali történet 6. rész - Az ünnep előtt

Kora hajnalban érkezet a Devil of seven seas az öblünkbe. Elegáns külseje, áramvonalas teste már érzékeltette, hogy a Nordic Shipment társaság az egyik leggyorsabb és legelegánsabb hajóját küldte. Ügyes hajósra vallott, ahogy a sekély vízben megközelítette a partot. Akár be is sétálhattunk volna a vízben a leeresztett létrájáig (persze a végén majd derékig ért volna a víz), de pillanatok alatt kint volt értünk a csónak. Egy gyerekképű legényke evezett ki vele, nemigen lehetett 18-nál több, de húsz éves még biztos nem.
Becuccoltunk. A hajólétránál várt minket a hajó vezetője (mondhatnám kapitánya, ha háromfős személyzetnél kijár ez a cím), egy 30 körüli széles vállú tongai. A barna bőr errefelé igazán nem kirívó, inkább úgy jellemezném, hogy meglátszik rajta a tengeri élet.
Thomas - így hívták a kapitányt - a korlátnál köszöntött minket, csomagjainkat letette a kabinba, minket pedig hellyel kínált a katamarán hátsó fedélzetén. Az első mondat után tongai nyelvről angolra váltott, így legalább nem kellett a tegezés-magázás bonyodalmaival foglalkoznunk. Addigra Nuri, a hajósinas már fel is húzta a csónakot, Thomas a hajókormányhoz lépett és máris gyors ütemben távolodott a part és a házunk.
Ekkor került elő Maria, a személyzet harmadik tagja, aki - mint később megtudtuk - Thomas felesége és jelentős szerepe volt abban, hogy ezt a csodálatos hajót kaptuk. Mint kedvesem már elmondta, nem nagyon hívnak vendéget Pangai-n a halászati szezon végét jelző Hazatérés ünnepre, de Maria Pangai szigetén született és nőtt fel, így joggal vett részt az ünnepen. És férjes asszonyként a férjét is magával vihette. Azt még nem tudtuk Nuri mit fog kezdeni.
Maria az italok és ételek varázslója volt. Reggeli nélkül indultunk otthonról, mert a Nordic Shipment étkezést ígért a szállításhoz. Be is tartották. Maria a rumból és trópusi gyümölcsökből készült aperitif után saját készítésű rák-polip-kagyló salátával és rendkívül ízletes toroa sülttel vendégelt meg minket. A toroa, vagy más néven a piros lábú booby a Tonga szigetek egyik igen kedvelt madara, sirályhoz hasonló testtel, de húsa sokkal puhább és ízletesebb. A reggelit ausztrál száraz fehérborral öblítettük le.
A reggeli befejeztével Maria leszedte az asztalt, csak a bort hagyta rajta.
- Mit szolgálhatok még? - kérdezte tört angolsággal, de elbűvölő mosollyal. Most néztem csak meg alaposabban. Nem volt magas, mint az itteni nők általában, inkább tömzsinek mondható, de rövid szoknyája és lenge blúza formás testet sejttetett És állandóan mosolygott.
- Ülj ide hozzánk, ha végeztél. - invitálja kedvesem.
- Nem szokás. - próbálja elhárítani.
- De, gyere csak. Látom a mosogatást már Nuri csinálja. Szeretnék kérdezni néhány dolgot.
Erre nem mondhat nemet. Ledöccen az egyik üres székre, de kicsit távolabb húzódik az asztaltól.
- Sokszor voltál már ilyen ünnepen? Milyen volt? Mesélj. - érdeklődik kedvesem angyalian ártatlan tekintetével, de én látom rajta a rejtett izgalmat.
- Csak kétszer. Amíg kislány voltam nem mehettem. Barátnőimmel mindig próbáltunk leselkedni, de nem lehetett. Azután csak fantáziálgattunk és otthon próbáltuk eljátszani, amit elképzeltünk. Azután amikor elmúltam 17 (náluk ez a korhatár) végre elmehettem. Kicsit csalódtam, hogy nem történt ott semmi különös, csak az, amit egyébként is elképzeltünk.
- És az végül is mi?
Innen kezdve elég nehéz volt kihúzni belőle a szavakat. A pirulva (ez náluk inkább szürkés bőrszínt jelent) elmondott szavakból alig lehetett rekonstruálni a történéseket. Elmondása szerint a barátnőivel alaposan kielégítették egymást, mint azt egyébként e nélkül is megtették már. A kevés fiúra rá sem mertek nézni. Azután amikor megjöttek a férfiak a halászatból elkezdődött az igazi orgia. Majdnem minden szabad volt de igazán szeretkezni mindenkinek csak a házastársával szabad. A hajadonok csak kézzel, esetleg szájjal járulhattak hozzá a férfiasság felkorbácsolásához, a férfiak a kielégülést már a feleségüknél találták meg. A lányok pedig magukat vagy egymást elégíthették ki, hogy ne szoruljon beléjük a feszültség.
Következő év novemberére pedig már férjhez ment és elköltözött férje után Vava'u szigetére. (Az ünnep mindig novemberben van, mielőtt megkezdődik az esős, hurrikános nyári időszak.) Ezután csak egyszer látogattak haza az eltelt mintegy tíz év alatt az ünnepre, de arról csak annyit sikerült megtudnunk, hogy akkor már jobban élvezte a szertartást.
- Gyere, igyál egy pohár bort velünk. - próbálkozott további szóra bírni a kedvesem.
- Nem lehet, nem szokás. Dolgozok.
Végül egy fél korty bort sikerült belediktálni, de további információt már nem tudtunk kihúzni belőle.
Végül szürkülő arcszínnel elnézést kért, felpattant, és pár perc múlva egy nagy tál gyümölccsel tért vissza. Ettünk belőle egy keveset, majd körbenéztünk a hajón. Rendkívüli hajó volt, a korszerű navigáció minden eszközével felszerelve.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.68 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 Andreas6 2016. 05. 4. szerda 14:23
Hangulatos, élvezetes mese.
#2 A57L 2013. 09. 29. vasárnap 06:36
Elmegy.
#1 Törté-Net 2007. 07. 23. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?