A+ A-

Angyali történet 7. rész - Az ünnep 1. fejezet

Máig is ha a Hazatérés ünnepre gondolok, Miurita élvezettől nedves puncusa és Judy bájosan mosolygó sötétbarna szeme jelenik meg előttem.
De kezdjük az elején.
Miu császárnőként vonult be a közösségi házba. Engem, mint valami karkötőt visel a karján a sóvár tekintetek közepette. Másik oldalamon Judy erősen magához húz, kerek melleit érzem a karomon. Mögöttünk lép be a következő trió, amelyben kedvesem és Sophie fogja közre ugyanilyen szorosan Nuri-t.
Az előtérben kettesben maradunk Judy-val, Miu-t elragadja a üdvözlő kezek áradata.
- Most figyelsz rám? - kérdi Judy.
- Igen.
- Vigyázz Miu-val. Mindenkit elbűvöl, mindenkit az ujja köré csavar. És csak később veszed észre, ha bajba kerülsz. Inkább vigyázz a barátnődre, ő neked a biztos pont, Miu csak egy futó epizód.
- Csak nem vagy féltékeny a barátnődre? - kérdem kajánul.
- Most ne hülyéskedj. Miu a legjobb barátnőm, én igazán ismerem. Nekem is egy-két évbe telt, mire reálisan tudtam értékelni. Most is kedvelem, de már nem vagyok teljesen elvarázsolva tőle, mint oly sokan mások. Tudatában van vonzerejének és mint egy zenész a zongorán, úgy játszik mások lelkének érzelmi húrjain. Így tudott Josi-ból, a férjéből is hirtelen vezetőt faragni. Mára te vagy a kiválasztottja. Ne értsd félre, nem féltékenység - pedig nagyon megkedveltelek - csak nem szeretném, ha a jövődet elrontanád miatta.
Bambán nézhettem rá, mert felnevetett:
- Látom, neked kár beszélni. Akkor legalább érezd jól magad. - és egy hirtelen mozdulattal átkarolta tarkómat, magához húzott és megcsókolt. A csókja édes volt, szenvedélyes és közben oly lágyan simult a karomba, mintha elolvadt volna. Míg nyelveink egymást kényeztették, egy pillanatra olyan furcsa érzésem támadt, mintha összeölelkezve az Alpok ormai felett szállva a havas tájon szilveszteri tűzijáték rakéták sziporkáznának alattunk.
- Még találkozunk, csak rövid időre adlak kölcsön. - és huncut mosollyal kisiklik karomból és átenged a mellettünk álló nőnek. Pár pillanatba beletelik, mire felismerem, hogy Maria áll mellettem. A hajón stewardessi szerepében darabosnak látszó nő most rövid szoknyájában és feszes, melleit erősen kihangsúlyozó fehér trikójában kifejezetten vonzó látványt nyújt.
- Most is szívesen megkínállak valami innivalóban, de ahhoz be kell mennünk. - és választ sem várva húz magával az előtérből a nagyterembe.
A teremben megint eláll a lélegzetem. (Még jó, hogy Miu azt mondta, hogy ne csodálkozzak semmin!) Egy európai vagy amerikai sportcsarnokban nem számítana nagynak egy ekkora egybefüggő tér, de itt a szigeteken még nem láttam ekkorát. Talán 100-150 ember lehetett benne (legalább 80%-a nő) és szinte üresnek látszott az oszlopokkal tagolt hatalmas terem. Az oszlopokat gallérként vették körül a tálalóasztalok, amelyeken tányérok, poharak, apró szendvicsek és párával borított üvegek álltak. Az egyik fal előtt egy magas dobogón két nő táncolt a hangszórókból lágyan szóló zene ritmusára.
- Ugye, most is kiszolgálhatlak?
Maria egy fogpiszkálószerű pálcikára tűzött kagyló-ananász együttest emel a szám elé és várja, hogy bekapjam. Megetet néhány ilyen darabbal, ő is bekap vagy kettőt.
- Most is rumos kókusztejet innál vagy inkább valami mást kóstolnál meg? Itt egész különleges italokat is találsz. Segítek eligazodni, ha gondolod. - és körbemutat a gyöngyöző üvegeken, amelyekben helyi bortól ír whiskeyn át az egzotikus színű gyümölcslevekig óriási a választék. A nők többsége kevés röviditalból és sok gyümölcsléből mixel magának italokat. Azt látom, hogy a kevés férfit mind a nők szolgálják ki. Megint zavarba jövök a nagy választék láttán.
- Ha rám bízod magad, - megkönnyebbülten bólintok - akkor keverek neked valamit.
És már pörögnek is ujjai között az üvegek. Gin, gyümölcslevek és a jegesvödör fordulnak meg kezei között és elcsodálkozom, hogy még beszédmodora is választékosabb, mint a hajón volt. A keverés eredménye lenyűgözően finom és hűsítő. Megpróbálkozunk még néhány más keverékkel, mind ízletes, kezdünk egy kicsit becsípni.
Nem tudom véletlen vagy szándékos volt, amikor a jegesvödröt melléhez szorította, de az biztos, hogy a végeredmény - a nedves fehér trikón átütő, ágaskodó mellbimbója - nagyon lekötötte a figyelmemet.
- Ha zavar, letörölheted. - és csuklómat megfogva végigsimítja kezemmel a nedves mellét. Jólesik a nagy kerek mellek érintése és pár pillanatig rajta nyugtatom kezem.
Kagylókürt mély búgása hallatszik a dobogó felöl. A terem zsivaja elhalkul, mindenki a dobogó felé fordul. Az idősebbik táncos, egy negyvenes éveiben járó eléggé nagydarab nő kezében egy papírlap. Amikor a kürt hangja elhal, felolvassa a lapról V. George Tupou király üdvözlő levelét, amelynek lényege, hogy köszönti az általa nagyra becsült sziget kedves lakosságát a sziget legnagyobb hagyományos ünnepe alkalmából és sajnálkozik, hogy más elfoglaltsága miatt idén nem tudott eljönni, de jövőre biztosan részt fog venni a Hazatérés ünnepen.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.19 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Andreas6 2015. 01. 12. hétfő 22:12
Hogy én az ilyesmiből mindig kimaradok...
#3 papi 2014. 09. 11. csütörtök 13:26
Nagyon tetszik
#2 A57L 2013. 09. 29. vasárnap 06:37
Nagyon jó
#1 Törté-Net 2007. 08. 28. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?