A+ A-

Angyali történet 4. rész - A forróság

Most is nehezen ébredek, mint mindig. Nincs is értelme a gyors ébredésnek. Mielőtt kinyitnám a szemem, fülelek egy kicsit. Közelről hallom a gyerekek zsivaját, hallom a szél süvítését, többen beszélgetnek a közelben, ezek szerint még nincs vége a homokviharnak. És hallom az edények csörgését, lehet, hogy nemsokára kész lesz az ebéd.
Résnyire nyitom az egyik szemem, látom, hogy nőm az üstnél dolgozik. Hirtelen nem is jut eszembe a neve, talán Al Gjan lehet (nem jó, az férfi név) vagy An Gjal, de annak nincs semmi értelme. No mindegy, nem a jó memóriám miatt vagyok népszerű, hanem a tudásom miatt. Két évet az európaiak iskolájába jártam, ami tekintélyt ad itt a sivatagban. Ez akkor volt, mielőtt a Szent Iván éji balhé miatt kirúgtak volna az iskolából.
Igen, Szent Iván napja, ma is az van. Társaim nem is tudják, hogy most van az, amikor a Nap a legmagasabban jár és déltájban - mint most is - függőlegesen süt le ránk és a nagy felmelegedés könnyen kelt homokviharokat. Ma is én figyelmeztettem a csapatot a közeledő veszélyre. Pedig dél felé megyünk El Goleába és ilyenkor mindig északról jön a homokvihar. De én így is időben észrevettem a hátunk mögött, hogy a kék ég és a sivatag vöröses-sárgás homokja közötti éles választóvonal kezd homályossá válni, ami egészen biztosan a közeledő homokvihar jele. Időben megállítottam a csapatot és felállítattam velük a hosszú sátrat. Ez vagy 40 lépés hosszú és ilyenkor dél felé felnyitva kell felütni és jó erősen lerögzíteni az északi oldalon. De embereimet erre már jól megtanítottam. A szélárnyékban még főzni is lehet, az asszonyok többsége erre használja ki a kényszerű pihenőt, bár kissé kavarog a homok a sátornak ezen az oldalán is.
Ezt teszi, főz az én nőm is, alig karnyújtásnyira tőlem. Nézem a vastag ruha alól kinyúló karját, ahogy a kusz-kuszt kevergeti és térdelő helyzetében csábosan kikandikál bokája is a köpenyből. Legszívesebben most azonnal magamévá tenném, de nem lehet. Sok gyerek szaladgál körülöttünk és a homokvihar, amikor mindenhol száll a por, egyébként sem alkalmas. A homok nagyon dörzsöl. No, majd talán estére. Ha időben eláll a homokvihar és tovább tudunk indulni, akkor még ma elérhetjük El Goleát. Majd ott magamévá teszem.
Még szundítok egy kicsit...
Álmomban kellemes gondolataim voltak. Azt álmodtam, hogy az El Golea-i vasútvonalat meghosszabbították erre, északra és vonatra szállhattunk. Végignéztem, ahogy a tevéket felpakolják a tehervagonokba, a csapat beszáll a személyvagonokba, utána én is beszálltam nőmmel a szalonkocsiba. Plüss kerevet, süppedő szőnyeg, a vacsora után a felszolgálót elküldtük. A kocsiban zuhanyozó is volt. Micsoda kéj nappal árnyékban lenni, és hűs vízben zuhanyozni. Amikor alaposan kiélveztem a zuhanyt, a nőmet is elküldtem zuhanyozni, hogy lemossa magáról a homokot és a magamévá tehessem. Már éppen nekifogtunk volna, amikor felébredtem...
Az ebéd kész volt, megettük. A homokvihar már csillapodott, de a fogunk alatt is csikorogtak a homokszemek. Amíg nőm az edényeket pakolta én felügyeltem a csapatot, hogy rendesen készülődjenek.
Mikor elhelyezkedtünk a tevéken és indultunk, eszembe jutott, hogy nőm - hoppá beugrott: Angyal - legutóbb mintha melegebbet szeretett volna. Nem értem miért, hiszen ilyen rekkenő hőséget még én is ritkán éltem meg. Ilyenkor nem csak a tojás fő meg a homokban, de a fiatal birka húsa is megsül. Tevémet odairányítom az övé mellé és megkérdezem:
- Tényleg te kérted ezt a meleget?
- Igen, melegebbet kértem, de nem ennyire. És főleg nem ilyen szikkasztó száraz meleget, vízhiányt és homokvihart, amikor szemem-szám telemegy homokkal. Talán még a puncim is tele van vele. Nem is tudom, hogy és hol tudom majd kimosni belőle, hogy végre valami élvezetet szerezzünk egymásnak. Én valami kellemes melegre gondoltam és vízpartra, sok-sok vízre, ahol a naplementében a, házunk előtt ...
Többire nem emlékszem. Ennyi fecsegést nem tudok végighallgatni. A teve ringására újra elnyomott az álom.
----
A lágy ringás elálmosított. Felriadok, mert érzem, hogy most nem szabad elszundikálni. Veszélyes. A krokodilok és más víziállatok között nem szabad lankadnia a figyelemnek. A kis Rodi is csak egy pillanatra figyelt máshova, amikor egy krokodil leharapta a ballábát. Most ott ül a csónak végében és már csak evezésre használható. Most Mozú ül a helyén a csónak orrában és intésekkel irányítja Rodit, hogy merre mozdítsa a csónakot, hogy észrevétlenül közelíthessük meg a pihenő krokodilokat. Én a csónak közepében a köteleket készítem elő. Szépen kell feltekerni őket, hogy a kritikus pillanatban simán tekeredjen le, nehogy összecsomózódjon, mert bajba kerülhetünk. A lágyan ringó csónakban csak lassan mozdulhatunk, nehogy idő előtt felriasszuk a állatokat. A gomolygó párában rajzó moszkitókat sem tudjuk elkergetni magunkról, nehogy nagyot mozduljon a csónak. Engem most nem veszélyeztetnek, nemrég estem át egy malárián és ilyenkor néhány hónapig nem lehet újra elkapni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.82 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 kivancsigi 2015. 12. 18. péntek 15:15
Kedves deajk2008!
Ezt a részt már több mint 8 éve folytattam. Ha még nem olvastad, csak bíztatni tudlak, hogy tedd meg. Ezután már csak jobb részek következnek smile
#6 deajk2008 2015. 12. 18. péntek 10:34
tetszetős egy történet folytasd ...
#5 Andreas6 2015. 01. 12. hétfő 19:52
Fantáziatörténet, némi erotikával fűszerezve. Még lehet rajta javítani.
#4 A57L 2013. 09. 29. vasárnap 06:35
Elmegy.
#3 genius33 2012. 09. 15. szombat 12:35
Nem vészes smile
#2 Hirsch Tibor 2007. 06. 26. kedd 17:35
Olvastam már izgatóbbat is.
#1 Törté-Net 2007. 06. 25. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?