Anya-fia

Az életem zavarosan indult.

Apám megcsinált, aztán lelépett, mintha sürgős dolga lenne a galaxis másik végén. Megijedt állítólag a felelősségtől. A gyerektartást addig utalgatta, amíg anya ki nem derítette, hogy a cége csak papíron létezik, bűnügyekből él és küldi a pénzt. Akkor aztán ő is eltűnt – a látóteréből, a rendőrség elől, meg úgy egyáltalán a világból. Körözik. Büszke vagyok rá. Ja, nem. Utálom.

Anya pincérnő volt egy szállodában. Azóta is az. Nagyi vigyázott rám, mert anya reggeltől estig talpon volt, hogy eltartson. A nagyszüleim házában kaptunk egy leválasztott lakrészt: két szoba, fürdő, kis előtér. A saját bejárónk a kert felől. Anya elintézte. Meg mindent.

17 éves lettem. A születésnapom után nem sokkal anya előkapott egy prospektust. Hajó. Valami amerikai cég. Azt mondta, egy év munka, annyi pénz, hogy utána be tudjak iratkozni az egyetemre.

– Csak egy év – mondta, mintha magát győzködné. – Aztán itthon leszek.

Elment. Nagyiék figyeltek rám. Az első négy hónapban egyetlen szabadnapját sem vette ki. Nem jött haza karácsonyra, szilveszterre, semmire. Aztán egyszer csak itt állt az ajtóban.

Még most is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, ahogy beléptem a lakásba, és megláttam. Ott állt a konyhában, abban a régi, kinyúlt pulóverben, amit otthon hordott. Rám nézett, elmosolyodott, és kinyújtotta a karját.

Úgy ölelt meg, ahogy csak ő tud. Nem az a felszínes cuppantás, amit rokonok művelnek a családi összejöveteleken. Belepréselt az illatába. A bőre, a haja, a mosópor, a kávé, a szállodai sampon az utazásból – minden összekeveredett. Azt az ölelést nem lehet elfelejteni.

Nem is tudtam. Akárhány lányt fogtam aztán magamhoz, akármeddig próbálkoztam, mindegyik más volt. Kicsit mindig kerestem azt a melegséget, azt az illatot, azt a testet, ami minden feszültséget levesz rólam egy érintéssel. Soha nem találtam meg.

Úgy, ahogy szerettem volna.

Mert anya fiatalos volt. Harminchét éves, de a sok rohangálástól, cipekedéstől, lépcsőzéstől a teste olyan maradt, mintha huszonéves lenne. Vékony. Nem a divatmagazinok csontos vékonysága, hanem a kemény munka formálta szálkás, feszes test.

Láttam. Lestem titokban, ahogy zuhanyozott. Sokszor.

Tizenhárom éves lehettem, amikor először történt. Este fél kilenc, anya behúzta a fürdő ajtaját, de a régi zár már nem akadt rendesen. Rés maradt. Álltam a résnél. Nem tudtam máshova nézni.