A+ A-

Angyali történet 5. rész - A paradicsom

Ülök házam teraszán és egy kis rummal ízesített jeges kókusztejet kortyolgatok. Élvezem a kellemes környezetemet és tudatában vagyok kivételezetten csodálatos helyzetemnek.
Míg a világ más tájain emberek a hidegtől vagy a hőségtől vagy a mocsaras miazmától szenvednek, én a pálmafák árnyékában iszogatom hűsítő italomat. Mögöttem a nádfedeles kunyhómban a kor vívmányaival berendezett kényelem és egy földre szállt angyal vár. Ma már természetesnek tűnik a műholdas rádió, tv, telefon, internet, hűtőgépünk és számos más kényelmi felszerelés, amit csak az utóbbi években élvezhetünk. Régebben házi generátorunk volt, most már közel egy éve vezetékes villanyt kapunk a városból. Igaz, a bevezetése elég sokba került a nagy távolság miatt.
A teraszunk előtt, a pálmafák között kitaposott ösvény indul a homokos partra, ahol vízből kihúzott motorcsónakunk pihen. Nem mintha szükség lenne a kitaposott ösvényre a lágy homokban, de még látszanak lábnyomaink, amiket az imént hagytunk, amikor a fürdésből visszatértünk. Csodálatos érzés volt meztelenül megmártózni a hűvös vízben, ami délről, az Antarktisz irányából érkező hidegebb áramlásnak köszönhetően biztosít szigetünkön egy egész évben egyenletes, kevésbé meleg klímát, mint amilyen a környező polinéziai szigeteket jellemzi.
A hűvös vízben igen változatos halfajok élnek, de csak kedvtelésből szoktam néha halat fogni, a szükségleteinket inkább megvesszük a rendszeresen idehajózó árusoktól. Bármire szükségünk van, rádión megrendeljük a sziget túloldalán - az északi, melegebb felén - levő városka (már majdnem ezer lakosa van) kereskedőitől és motoros bárkáikkal kihozzák nekünk. A sziget déli oldalán rajtunk kívül talán még négy-öt ház van, néhány kilométernyire egymástól, az ittenieknek ez a déli part túl hideg. Mi itt mindnyájan más tájról, általában hidegebb vidékekről érkeztünk a szigetre. Nekünk nagyon is megfelel a helyi őslakóknak hidegnek tűnő állandó nappali 28-30 fokos hőmérséklet, ami éjszakára is csak néhány fokkal csökken.
A "szomszédok" közül csak egy közelben - alig egy kilométerre - lakó kínai származású párral járunk össze, akik éppúgy, mint mi, interneten végzett munkából élnek. Igen, ez a megélhetésünk. Ma már egy íróasztalnál végezhető munkához nem szükséges zsúfolt városokban tülekedve, undok kollegákkal közös, zajos irodába menni. A szoftverfejlesztő munkámhoz szükséges összes eszköz, információ elérhető az interneten keresztül. Két munkatársam közül az egyik Indiában, a másik Írországban él, de még a zónaidő eltérése sem akadályozza a közös munkánkat. A dublini barátunk például éjszaka szeret dolgozni, én nappal. Vele még soha nem találkoztam személyesen. Az indiai munkatársam egyszer már meglátogatott, egyszer pedig Szingapúrban futottunk össze. Kínai szomszédunk könyvek lektorálását végzi, ő is bármilyen munkájához szükséges könyvtárat elér otthonról. Kedvesem egy ausztrál női magazinnak ír novellákat és telefonriportokat is készít.
Mélázásomból egy csengő hang térít vissza a valóságba:
- Kérsz még egy koktélt vagy inkább egy sört innál?
- Köszi, még van. Jön ma Csang?
- Jön, délután 4 óra körülire ígérte magát, mindjárt itt lesz.
Csang az élelmiszerkereskedő, hetente egyszer-kétszer rendelünk tőle. Általában nem az én feladatom a beszerzéssel foglalkozni, most is csak azért érdeklődöm, mert legutóbb valami különleges rákfajtát ígért és barátnőm igen ízletes ételeket tud rákokból készíteni.
Kedvesem még egy kicsit tesz-vesz a teraszon. Élvezettel nézem a mozgását. Ő egy gusztusosan gömbölyded formába öntött ritmus. Körüllibegi a teraszt, és ahol átlibben, rend marad a nyomában. Libbenéseit telt mellei ritmusos mozgása követi. Gyönyörködésemet motorcsónak hangja zavarja meg. Csang megérkezett.
Elsétálok a ház mellé, fogom a saját kezűleg készített széles kerekű, homokban is biztonságosan használható kiskocsimat és indulok vele Csang csónakjához. Segítek neki átpakolni a kiskocsiba és együtt toljuk fel a házhoz. Mire felérünk kedvesem már egy kis lenge, áttetsző, csak-meg-ne-szóljanak típusú blúzban fogad minket. Nem akarja félmeztelenségével felizgatni az öreg kínait. Vagy talán evvel izgatja fel jobban? A kis kecskeszakállas kínai szemei majd kiugranak a helyéről, amikor barátnőm a hűtőbe átpakoláshoz be-behajol a kocsiba a csomagokért és mellei kilibbennek az amúgy sem sokat takaró blúzból. Látom rajta, hogy rá is játszik a dologra és mindig előrehajolva kérdezősködik Csangtól az árúkról és a jövő hétre várható újdonságokról.
Én közben bekapcsolom a számítógépet és lekérdezem bankszámlámat. Beérkezett egy nemrég lezárt munkám díja, a napi forgalomhoz szükséges összegen felüli részre gyorsan részvényvásárlási utasítást küldtem Hong-Kong-i brókeremnek. Az emelkedő olajárak időszakában kitermelési koncessziókkal rendelkező olajipari cégek részvényeit érdemes venni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.86 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 09. 29. vasárnap 06:36
Nem rossz.
#2 genius33 2012. 09. 15. szombat 12:35
Frankó smile nyes
#1 Törté-Net 2007. 06. 29. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?