A+ A-

Angyali történet 13. rész - Judy története 1. fejezet - A gyerekkor

Mielőtt belefognék az aktuális történetbe azok kedvéért, akik nem olvasták - vagy már elfelejtették - a történet elejét, egy rövid összefoglalás.
Valamilyen számomra rejtélyes világból meglátogatott egy csodálatos nő, akit egyszerűség kedvéért - mert nem igazán értettem lényegét - angyalnak neveztem el. Egy saját szabályuk megszegése miatt száműzték a mi világunkba és életünk így összekapcsolódott. Muriel (mert ez lett a földi neve) varázslata révén jutottam el Pangaiba (Tonga) egy általam nem egészen megértett időn kívüli időben. Ott két felejthetetlen napot töltöttem egy másik angyal, Miurita, férje, Josi, sógornője, Sophie és barátnője, Judy társaságában. Visszatérve a valós időbe, csodásan élménydús életet éltünk Muriellel mindaddig, míg el nem hagyott. Ettől összeroppantam, elvesztettem a tartásomat, a munkámat és hajléktalan lettem. Ebből a reménytelenségből egykori főnököm emelt ki, akit hálátlanul otthagytam, mert rögeszmémmé vált, hogy vissza kell mennem Pangaiba.
Pangai a Tonga Királyság Lifuka szigetén található. Lifuka egy mindössze 11 km2 területű és 3000 lakosú sziget, mintegy 150 km-re északra Tonga fő szigetétől, Tongatapu-tól. A sziget lakóinak legalább 90%-a Pangai-ban él. Elég szegény, de rendkívül barátságos emberek. Lifukának nincs ipara, a kókuszültetvényei, némi kézművesség és a halászat tartja el a szigetet.
Pangaiba érve - nem kis bonyodalmak után - rátaláltam régi barátaimra, Josira, Miuritára és Sophie-ra. Judy már nem lakott a szigeten. Benősültem a családba, Josi húgát Sophiet vettem feleségül, akinek a nevét Zsófira magyarosítottam. Judyval és új párjával, Roy-jal egy csodálatos nyaraláson Bora-Borán akadtunk össze. Az ott töltött különleges napokról az előző fejezetben írtam. És arról, hogy milyen sokat beszélgettem Judy-val. Pontosabban: inkább ő beszélt. Ebben is tökéletes párt alkottunk: ő szeret mesélni, én szeretek hallgatni és figyelni.
Igen, figyeltem. És ebből kikerekedett Judy regényes élettörténete, amit most megpróbálok őt idézve, de némileg rövidítve közreadni.
És íme Judy története:
1.
Josival és Bertyvel születésünk óta együtt nevelkedtünk. Néhány hónap különbséggel születtünk, egy utcában laktunk, szüleink a viszonylag módosabbak közé tartoztak. Josi apjáé volt a sziget legnagyobb kókuszültetvénye, Berty szüleinek vaskereskedése volt, a városka nagyobbik élelmiszerboltját pedig édesanyám vezette, aki egyedül élt. Két éves voltam, amikor apám a tengeren eltűnt.
Volt Pangai másik végén is néhány ház, ahol jobb módú emberek laktak, a hajótulajdonosok és a kikötő parancsnoka, de az egy másik zárt világ volt, velük szüleink nem nagyon jártak össze.
Hármunk kapcsolatában fontos, de gyakran változó szerepe volt a szexualitásnak. Ahogy ez nálunk természetes volt, sokáig meztelenül játszottunk együtt. Később, amikor felcseperedtünk, szüleink már adtak ránk némi ruhát, de ha magunkra maradtunk, levettük és újra meztelenül folytattuk. Az, hogy akkor már titokban kellett meztelenkedni, különös varázst adott a dolognak.
Az első fordulópontot az jelentette, amikor cicim elkezdett domborodni és megjelentek puncimon és a fiúk fütyijén az első selymes szőrszálak. A felnőttség jelképeiként nagy figyelemmel kísértük a változásokat és gyakran szemlélgettük magunkat és egymást. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ha gondosan simogatom, fésülgetem a pelyhedző szőrszálaikat, a fütyijük keményebbé válik és jelentősen megnő. Amikor először sült el az egyiküké, nagyon megijedtünk, hogy milyen lé jön belőle. Aztán láttuk, hogy semmi baj nem történt, viszont a fiúknak nagyon jól esett. Akkortól kezdve rendszeresen bújtunk el a világ elől és már nagy rutinnal juttattam őket élvezethez.
Azután történt egyszer, hogy Josiék ültetvényén sétálgattunk, lestük, hol találunk egy olyan partszakaszt, ahova nem látnak oda a munkások. Amikor már azt hittük, mindentől jókora távolságra vagyunk és már levetkőztünk a játékunkhoz, furcsa hangokra, nyögdécselésre és surrogásra lettünk figyelmesek. Belestünk a bokrok közé és legnagyobb meglepetésünkre két egymásba gabalyodott alakot láttunk, az egyik Bruke volt, az ültetvény egyik munkavezetője, a másik Elly, az egyik hajótulajdonos lánya. Egy pálmalevelekkel kirakott fekhelyen birkóztak. Mi legalábbis annak láttuk akkor azt a 69-es pózt, amit éppen bemutattak. Láttuk, hogy a kecsesen kerekded Elly áll jobban, mert égnek álló popóval ő került felülre. Csak azt furcsállottuk, hogy miért került Bruke keményen ágaskodó fütyije Elly szájába. Nekem az kötötte le a figyelmemet, hogy a fütyinek Elly szájából még kimaradt része is nagyobb és főleg vastagabb, mint a fiúkéi, amelyek méretét közben a tenyeremben éreztem.
Nem tudom, a fiúk mit gondoltak, mire figyeltek, azt azonban éreztem a tenyeremben, hogy nagy hatással volt rájuk. Egyre keményedő fütyijüket lassan simogattam, de ez már csak a ráadás volt számukra.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.54 pont (50 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Rinaldo 2014. 09. 12. péntek 16:02
Jó.
#6 papi 2014. 09. 11. csütörtök 13:19
Nagyon tetszett
#5 rockycellar 2014. 09. 10. szerda 17:05
Nagyon jó lett
#4 veteran 2014. 09. 10. szerda 10:11
El megy
#3 zsuzsika 2014. 09. 10. szerda 08:23
Nem rossz.
#2 feherfabia 2014. 09. 10. szerda 06:39
8P
#1 Törté-Net 2014. 09. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?