Angyali történet 16. rész - Muriel - 2. fejezet - Hector

Mielőtt elmesélném a másik négyesünket, be kell mutatnom Hectort, a görög festőt. Volt a társaságban egy nagyon jóképű férfi. Kreol bőre, széles válla, kissé göndör haja, megnyerő arca, egyenes tartása egy görög félistenre emlékeztetett. Ő már régebben ott volt, mint mi. Ami feltűnő volt, hogy sokkal kevésbé vett részt a mulatozásokban és szinte soha nem rúgott be annyira, mint a többiek. Amikor az este már átment duhajkodásba, rendszerint eltűnt. Elvonult a könyvtárszobába. Egyik este, amikor nekem sem volt kedvem a zajos társasághoz, utána osontam. Belestem a könyvtárba és ott láttam egy nagy halom könyv mellett. Csendesen mellé osontam és leültem, úgy néztem. Valami művészettörténeti könyvet böngészet.
Ez többször is megismétlődött. Úgy vettem észre, hogy eleinte zavarta jelenlétem, de nem szólt. Egy estét, éjszakát az emeleten töltöttem egy gruppen partiban. Másnap rákérdezett, hogy hol maradtam el. Szóval megszokta a jelenlétemet. Ettől kezdve sokat beszélgettünk. Elmesélte, hogy Madridtól mintegy 50 km-re fekvő kisvárosban, Manzanaresben nőtt fel, ahol gyerekként apja autószervizében lógott, majd felnőve kitanulta a szakmát és nagyon élvezte. Igaz, az anyja folyton a tanulást erőltette és beíratta egy művészeti iskolába. Becsülettel tanult is, de amint tehette inkább a műhelybe ment, ahol a motorszerelés lett a hobbija. Sajnos apja korán meghalt, attól kezdve anyja vezette a már bejáratódott szervizt, de kitiltotta a műhelyből. Duzzogott ugyan, de szorgalmasan elvégezte az iskolát. Végzés után az anyja egy festőakadémiára akarta küldeni, de ő inkább művészettörténetet tanult (abba bele is szeretett), majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat. Itt, Párizsban már csak a megélhetéséért festett, nem valami nagy sikerrel, de egy keveset keresett vele az ösztöndíja mellé. Kapóra jött neki Roger meghívása, mert így ingyen jutott egy szinte kimeríthetetlen könyvtárhoz. Elsősorban a görög és a spanyol festészet, szobrászat kapcsolatát kutatta és már jelent is meg néhány kisebb cikke egy spanyol szakfolyóiratban. Az indíttatást nem csak El Greco adta, hanem a családi legendárium szerint apai ágon több görög őse is volt. Ezért is kapta a Hector nevet.
Hector csak csendéleteket és tájképeket festett eléggé iskolás stílusban, így Adéle – bármilyen jó kereskedő is volt – nem tudta drágán adni a képeit.