Angyali történet 16. rész - Muriel - 7. fejezet - Manzanares, születésnap
Megjelenés: ma
Hossz: 18 239 karakter
Elolvasva: 10 alkalommal
Elnézést kell kérnem két dolog miatt is.
Az egyik, hogy késve vettem észre, hogy előző rész (Manzanares, Ineséknél) ugyanúgy 5. fejezet sorszámmal jelent meg, mint az azt megelőző (Manzanares, masszázs) fejezet. Szerencsére a részek jól jelölik az előző, következő részeket.
A másik az, hogy a legutóbbi fejezet megjelenése óta egy fél év telt el, és tudom, hogy egy ilyen hosszú történetet nehéz követni ennyire hosszú kihagyások után.
Az egyik, hogy késve vettem észre, hogy előző rész (Manzanares, Ineséknél) ugyanúgy 5. fejezet sorszámmal jelent meg, mint az azt megelőző (Manzanares, masszázs) fejezet. Szerencsére a részek jól jelölik az előző, következő részeket.
A másik az, hogy a legutóbbi fejezet megjelenése óta egy fél év telt el, és tudom, hogy egy ilyen hosszú történetet nehéz követni ennyire hosszú kihagyások után.
13. Izabel születésnapja
Eljött az ideje, hogy Izabelt hazaengedjék a kórházból. Ez nem csak az egészségi állapotához volt kötve, hanem ahhoz is, hogy a háznak a régi szárnya, ahol ő lakik, teljesen készen legyen és a mi oldalunkból is elkészüljön annyi, hogy legalább részlegesen át tudjunk költözni.
Attól kezdve, hogy Izabel hazajött, két doktor felváltva látogatta. Soha nem jöttek együtt. Azt szerettem jobban, amikor Enrique volt nála. Az nem zavart, hogy olyankor a szeretkezés hangjai töltötték be a házat, bár jobban örültem volna, ha velem teszi, de már annak is örültem, hogy láthatom a dokit és beszélgethetek vele. Jól esett, hogy minden alkalommal nekem is kedveskedett valamivel, egy szál virággal vagy üveg borral. Olyankor mindig Chardonnayt hozott, mert már tudta, hogy az a kedvencem. De a legjobb az volt, hogy miután befejezték az üzekedést, leültünk beszélgetni a kúria szárny társalgójában vagy a mi oldalunk nappalijában.
Kifaggattam, hogy ki az a másik orvos, aki ide jár. Elmondta, hogy a doki, Markó szerb, a felesége, Marija pedig szlovén. Békésen éldegéltek a hajdani Jugoszláviában, Mariborban, 1991-ig, amikor is kitört a délszláv háború. Tartottak a kezdetben kisebb ellenségeskedés eszkalációjától és gondolták, hogy mint kétnemzetiségű pár nem tudják békében megúszni. Ebben igazuk is volt. Szlovéniában görbe szemmel néztek a szerb Markora, Szerbiába nem is mertek költözni a szlovén Marija miatt. Először csak Ausztriába szöktek át, mert bíztak benne, hogy hamarosan rendeződik a helyzet és visszaköltözhetnek, de javulás helyett egyre jobban elmérgesedett a háború és végül Spanyolországban találtak új hazát. Ott házasodtak össze. Mindketten a manzanaresi kórházban dolgoznak, Markó a vezető kardiológus, Marija, aki jóval fiatalabb Markónál, a belgyógyászat, Enrique osztályának főnővére. Az évek során a házaspár és Enrique nagyon összebarátkoztak, ezért Enrique nyugodtan bízta Markóra Izabelt. Olyannyira, hogy meghagyta neki, hogy amikor ő nem ér rá a kórházi tartózkodás idején, Markó gondoskodjon Izabel szexuális igényeinek kielégítéséről is. Markó ezt örömmel teljesítette.
Izabelnek kettejükön kívül is számos látogatója akadt.
Eljött az ideje, hogy Izabelt hazaengedjék a kórházból. Ez nem csak az egészségi állapotához volt kötve, hanem ahhoz is, hogy a háznak a régi szárnya, ahol ő lakik, teljesen készen legyen és a mi oldalunkból is elkészüljön annyi, hogy legalább részlegesen át tudjunk költözni.
Attól kezdve, hogy Izabel hazajött, két doktor felváltva látogatta. Soha nem jöttek együtt. Azt szerettem jobban, amikor Enrique volt nála. Az nem zavart, hogy olyankor a szeretkezés hangjai töltötték be a házat, bár jobban örültem volna, ha velem teszi, de már annak is örültem, hogy láthatom a dokit és beszélgethetek vele. Jól esett, hogy minden alkalommal nekem is kedveskedett valamivel, egy szál virággal vagy üveg borral. Olyankor mindig Chardonnayt hozott, mert már tudta, hogy az a kedvencem. De a legjobb az volt, hogy miután befejezték az üzekedést, leültünk beszélgetni a kúria szárny társalgójában vagy a mi oldalunk nappalijában.
Kifaggattam, hogy ki az a másik orvos, aki ide jár. Elmondta, hogy a doki, Markó szerb, a felesége, Marija pedig szlovén. Békésen éldegéltek a hajdani Jugoszláviában, Mariborban, 1991-ig, amikor is kitört a délszláv háború. Tartottak a kezdetben kisebb ellenségeskedés eszkalációjától és gondolták, hogy mint kétnemzetiségű pár nem tudják békében megúszni. Ebben igazuk is volt. Szlovéniában görbe szemmel néztek a szerb Markora, Szerbiába nem is mertek költözni a szlovén Marija miatt. Először csak Ausztriába szöktek át, mert bíztak benne, hogy hamarosan rendeződik a helyzet és visszaköltözhetnek, de javulás helyett egyre jobban elmérgesedett a háború és végül Spanyolországban találtak új hazát. Ott házasodtak össze. Mindketten a manzanaresi kórházban dolgoznak, Markó a vezető kardiológus, Marija, aki jóval fiatalabb Markónál, a belgyógyászat, Enrique osztályának főnővére. Az évek során a házaspár és Enrique nagyon összebarátkoztak, ezért Enrique nyugodtan bízta Markóra Izabelt. Olyannyira, hogy meghagyta neki, hogy amikor ő nem ér rá a kórházi tartózkodás idején, Markó gondoskodjon Izabel szexuális igényeinek kielégítéséről is. Markó ezt örömmel teljesítette.
Izabelnek kettejükön kívül is számos látogatója akadt.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1