Angyali történet 16. rész - Muriel - 9. fejezet - Manzanares, szervízavató

Menet közben a hazafelé úton hozzám sodródott a Freddie nevű vékony gitáros. Megrótt, hogy majdnem minden fasszal foglalkoztam, de az övét kihagytam.
– Más esetében avval magyaráznám, hogy a vetkőzésnél láthattad, hogy az enyém nem olyan nagy, de én is körülnéztem és megállapítottam, hogy azért van akkora, mint a férjedé.
– Először is Hector nem a férjem, másrészt éppen az övét ismerve tudom, hogy kicsivel is lehet nagy élvezetet okozni. De, hogy ne maradjon benned hiányérzet, most állj meg és vedd elő.
Szót fogadott, én pedig megragadtam és néhány húzással jelentősen megnöveltem a méretét. A keménységére meg nem lehetett panaszom.
– Ha már ilyen jó állapotban van, azt ki kell használni.
Letoltam a nadrágomat és a bugyimat, egy előttem levő vastag fának támaszkodtam és egy nagyot pucsítottam neki. Nem kellett meghívót küldeni neki, már bennem is volt a nem nagyon nagy, de kemény és fürge farka. Gyorsan járt bennem ki-be, és rövid idő után – ha nem is eget rengető, de kellemes – orgazmusba hajkurászott. Nagyot visítottam, nagyobbat, mint amekkorát a kéj indokolt volna, de ki akartam játszani a kisebbségi érzését. Megtörölgette magát, felhúzta a nadrágját és dobott egy távpuszit, majd csatlakozott a zenésztársaihoz. Láttam, hogy beszél hozzájuk és utána a fiúk felém néztek. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mivel büszkélkedett.
A hosszú séta után hazaérve Bellával bevetettük magunkat a konyhába és nekiálltunk szendvicseket csinálni. Persze a fiúk utánunk jöttek, mind valami innivalót keresett. Ki sört, ki bort, Hector pedig konyakot. Mi persze mindegyiket megvámoltuk.
Az első éhség, szomjúság csillapítása után javasoltam:
– Legjobb, ha lezuhanyozunk és utána itt folytatjuk
– Zuhanyozás után öltözzünk vissza?
– Kinek hogyan tetszik. Én pizsiben fogok visszajönni.
Azért elmerengtem, hogy ezt hogyan is gondoltam. Én ugyanis legtöbbször meztelenül alszom. Gondoltam, most kivételesen felveszek valamit. A szobabeosztás szerint nekem Bellával volt közös szobám, közvetlenül a Hectorral szokásos hálószobánk mellett. A két szoba összenyitható volt. A mi szokásos hálószobánkban Hector szobatársa Carlos volt. Bellával bevonultunk a szobánkba, én gyorsan lezuhanyoztam és utána átmenetem az igazi hálószobámba keresni valami felvenni valót.