Gábor története

Tizenhét éves voltam, amikor először komolyan elgondolkodtam azon hogy orvos szeretnék lenni. Addig az orvosi egyetem számomra valami távoli, nehéz és kissé félelmetes dolognak tűnt. Tudtam, hogy sok év tanulás, rengeteg vizsga és még több lemondás vár arra, aki ezt az utat választja.

Aztán anya beteg lett.

Először csak annyit vettünk észre, hogy egyre többször panaszkodik arra, hogy erősen vérzik. Azt mondta, valószínűleg csak egy nőgyógyászati probléma, majd rendbe jön. Nem akarta, hogy aggódjunk. A vizsgálatok után kiderült, hogy nagyobb a baj. Miómákat találtak a méhében. Vérszegény lett, sokszor fáradt volt, később pedig a fájdalmak is egyre gyakrabban jelentkeztek. Járta az orvosokat. Ultrahang, vérvétel, újabb vizsgálatok, majd MRI következett. Én pedig otthon ültem, és figyeltem, ahogy az a nő, akit mindig erősnek láttam, egyre bizonytalanabbá válik.

Végül az orvos kimondta, hogy a gyógyszeres kezelés nem hozott megfelelő eredményt, és műtétre van szükség.

Anya harmincnyolc éves volt.

A méhét eltávolították, és végül mindkét petefészkét is. A műtét után napokig kórházban volt, aztán hazajött, és elkezdődött a hosszú lábadozás. A petefészkek eltávolítása miatt hirtelen jelentkeztek nála a menopauza tünetei. Hőhullámok, éjszakai izzadás, alvászavar, hangulatingadozás. Volt, hogy percek alatt változott meg a hangulata.

Közben apa és anya házassága is szétesett.

Apa egy jól menő ügyvédi irodában dolgozott, amelyben harminc százalékos tulajdonrésze volt. Mindig sokat dolgozott, sokat telefonált, és gyakran késő este ért haza. Sokáig azt hittem, csak a munkája miatt. Aztán megtudtam, hogy az egyik ügyvédbojtárjával viszonya van. Anya betegsége végül egyfajta ürügyként is szolgált a váláshoz. Apa azt mondta, hogy már nem tudnak úgy élni együtt, ahogy korábban, és hogy a házasságuk menthetetlen. Én akkor már nem hittem neki.

A válás során anyának megítélték a gyerektartást és az asszonytartást is na meg egy jelentősebb összeggel váltotta meg az anyának járó tizenöt százalékos tulajdon részt az ügyvédi irodában. Nem lettünk gazdagok, de legalább jó pár évig meg volt oldva az anyagi biztonságunk.