Angyali történet 4. rész - A forróság

Most is nehezen ébredek, mint mindig. Nincs is értelme a gyors ébredésnek. Mielőtt kinyitnám a szemem, fülelek egy kicsit. Közelről hallom a gyerekek zsivaját, hallom a szél süvítését, többen beszélgetnek a közelben, ezek szerint még nincs vége a homokviharnak. És hallom az edények , lehet, hogy nemsokára kész lesz az ebéd.
Résnyire nyitom az egyik szemem, látom, hogy nőm az üstnél dolgozik. Hirtelen nem is jut eszembe a neve, talán Al Gjan lehet (nem jó, az férfi név) vagy An Gjal, de annak nincs semmi értelme. No mindegy, nem a jó memóriám miatt vagyok népszerű, hanem a tudásom miatt. Két évet az európaiak iskolájába jártam, ami tekintélyt ad itt a sivatagban. Ez akkor volt, mielőtt a Szent Iván éji balhé miatt kirúgtak volna az iskolából.

Igen, Szent Iván napja, ma is az van. Társaim nem is tudják, hogy most van az, amikor a Nap a legmagasabban jár és déltájban – mint most is – függőlegesen süt le ránk és a nagy felmelegedés könnyen kelt homokviharokat. Ma is én figyelmeztettem a csapatot a közeledő veszélyre. Pedig dél felé megyünk El Goleába és ilyenkor mindig északról jön a homokvihar. De én így is időben észrevettem a hátunk mögött, hogy a kék ég és a sivatag vöröses-sárgás homokja közötti éles választóvonal kezd homályossá válni, ami egészen biztosan a közeledő homokvihar jele. Időben megállítottam a csapatot és felállítattam velük a hosszú sátrat. Ez vagy 40 lépés hosszú és ilyenkor dél felé felnyitva kell felütni és jó erősen lerögzíteni az északi oldalon. De embereimet erre már jól megtanítottam. A szélárnyékban még főzni is lehet, az asszonyok többsége erre használja ki a kényszerű pihenőt, bár kissé kavarog a homok a sátornak ezen az oldalán is.

Ezt teszi, főz az én nőm is, alig karnyújtásnyira tőlem. Nézem a vastag ruha alól kinyúló karját, ahogy a kusz-kuszt kevergeti és térdelő helyzetében csábosan kikandikál bokája is a köpenyből. Legszívesebben most azonnal magamévá tenném, de nem lehet. Sok gyerek szaladgál körülöttünk és a homokvihar, amikor mindenhol száll a por, egyébként sem alkalmas. A homok nagyon dörzsöl. No, majd talán estére. Ha időben eláll a homokvihar és tovább tudunk indulni, akkor még ma elérhetjük El Goleát. Majd ott magamévá teszem.
Még szundítok egy kicsit...