A+ A-

Angyali történet 13. rész – Judy története 5. fejezet - Házasság

15.
Eljött a nagy nap. Miuval szépen megterítettünk és vártuk a fiúkat. Egyszerre érkeztek, mi pedig együtt nyitottunk ajtót nekik. Már az első pillanat is sikeres volt. Nem csak az öltözetünk volt teljesen azonos, de a frizuránk és a sminkünk is. Meglepett arccal néztek felváltva Miura és rám, mi pedig élveztük zavarukat.
A welcome puszi és ital után az asztalhoz kísértük őket, mi pedig a tűzhelyhez mentünk. Elképedésükből megállapítottuk, hogy a kevés idő ellenére elég jól sikerült begyakorolni, hogy azonos járásunk legyen, ugyanúgy mozogjon járás közben a fenekünk. Egyszerre emeltünk fel egy-egy tálat, egymás mellett lépkedve vittük az asztalhoz és én Josi felöl, Miu pedig Berty felöl tettük a tálakat az asztalra. Ahogy Josi mellett álltam, már éreztem Josi kezét hátulról a combom belső oldalára furakodni.
- Gyönyörűek vagytok így egyformán. – mondta közben.
Felnézve láttam, hogy Miurita szoknyája is mozog. Szándékosan csak Miuhoz szóltam:
- Ugye, Berty is a szoknyád alatt tanyázik és a pinádat keresi?
- Gondoltad, hogy ő lustább, mint Josi? De még nem találja. – és kacagás közben látszott, hogy összeszorítja combjait. – Ők is egyformák, nem csak mi. Csak ők másképp.
- Azért nem teljesen egyformák. Majd meglátod a különbséget.
Még két tálat raktunk az asztalra hasonló koreográfiával, csak ezúttal én mentem Berty oldalára. Úgy álltam, hogy ne tudjon hátulról a szoknyám alá nyúlni. A számítás bevált, elölről nyúlt oda és simogatta a bugyin keresztül a puncimat. Néhány pillanatig hagytam, sőt segítettem is neki a combjaim enyhe szétnyitásával, majd elléptem az asztaltól. Amennyire figyelni tudtam, ugyanez történt az asztal túloldalán is. Vagyis eddig sikeresen hajtottuk végre a tervünket. Most már mi is leültünk és egy darabig csendben ettünk. Kis idő után Miurita – a fiúkat nem megközelítve, csak asztalon áthajolva – mindenki poharába töltött bort és a poharát megemelte.
- Akkor igyunk erre a különleges estére!
- Miért is különleges? – buggyant ki Josiból a kérdés.
- Mert ma leánykérés lesz.
- Micsoda? Ki? Kit? – értetlenkedett Berty.
- Ti minket. De nem akarom elvenni az étvágyatokat, tegyük ezt félre későbbre.
Megittuk a bort és csendben ettünk tovább. Mi hárman néha lopva egymásra néztünk és mosolyogtunk magunkban, Berty pedig zavartan, pislogva bámult maga elé. Egy idő után letette az evőeszközt.
- Na, most aztán elég. Mondjátok már meg hová akartok kilukadni! Josi, te érted ezt?
Most Josi jött zavarba és habogni kezdett. Nehogy elárulja magát, Miu vágott közbe:
- Egyszerű. Megkéritek a kezeinket.
- Mi a tietekéit? Így négyesben?
- Az azért sok bonyodalmat okozna. Mindegyikőtök valamelyikünkét. Szerintem Josi lesz olyan udvarias, hogy rád bízza a választást.
Ezen már én is meglepődtem, ez nem volt megbeszélve. És ha nem úgy választ, ahogy megbeszéltük? Persze én nem járnék rosszul, de Miu és Josi igen. Miu valamit tudhat, ha vállalja a kockázatot. Berty meglepetten pislogott, hol Miura, hol rám, majd kibökte:
- Ahogy ma elnézlek titeket, szinte mindegy, olyan egyformák vagytok. Mégis hátrányos helyzetű vagyok, mert én még alig ismerem Miut. Még a pináját sem tudtam megfogni. Továbbiakról nem is beszélve. Amíg nem kefélünk egyet, nem tudok választani.
- Jó, akkor hagyjuk a választást későbbre.
Ez világos beszéd volt. Gondolom, Berty is megértette, mi lesz a program. Már csak a sütemény volt hátra. Az is két tálcára odakészítve állt a tűzhely tetején. Odamentünk érte és egy gyors fordulattal úgy nyúltunk érte, hogy pörgős szoknyáink fellebbentek.
- Nézd, még a bugyijuk is egyforma! – szólt Berty Josinak. Tényleg egyforma volt.
- Nem figyeltem. – válaszolt Josi.
Egymásra néztünk és feléjük fordulva egyszerre emeltük meg szoknyánk elejét és meglobogtattuk, mint a kánkánnál szokták. Megint Berty szólalt meg.
- Még a nedves folt is egyforma. Vagy nem is?
- Ugyan, még mitől lennénk nedvesek? Nem pisiltünk be. – válaszoltam.
- Gyere, mutasd!
Felemelve tartva szoknyámat odamentem Bertyhez. Alaposan végigsimogatta a puncim fölött a bugyimat.
Befejeztük az evést, leszedtük az asztalt. Visszatértem Bertyhez és az ölébe ültem.
- Na, most már simogathatod, ráérek. – és felemeltem a szoknyám.
Először lelkesen látott neki a kiosztott feladatnak – már a bugyim szárán benyúlva a rést kereste – de egyre inkább Josiék felé tekintgetett. Végül kibökte:
- Ez nem jó. így nem fogok tudni választani, ha nem ismerem meg Miu punciját.
Miura néztem, ő pedig a szemével intett (vagy csak elültette a gondolatot a fejemben?), hogy cseréljünk helyett. Tudva, hogy Josi hamarosan már csak Miuhoz tartozik, lelkesen fogadtam az ötletet. Már eleve úgy ültem le Josi egyik combjára, hogy jó hozzáférése legyen a puncimhoz és én is kényelmesen markolhassam meg a bele illő szerszámot.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.33 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2018. 03. 23. péntek 11:44
Nem rossz.
#7 deajk2008 2017. 10. 30. hétfő 12:26
Szeretem a leszbizést... 10p
#6 cscsu50 2017. 10. 12. csütörtök 04:31
folytassad
#5 veteran 2017. 10. 6. péntek 08:43
Közepesnél kicsit jobb.
#4 Andreas6 2017. 10. 6. péntek 06:08
Jó közepes.
#3 vakon54 2017. 10. 6. péntek 05:51
Folytazsd.
#2 A57L 2017. 10. 6. péntek 04:50
Kellemes kis történet.
#1 Törté-Net 2017. 10. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?