1945 2. rész

Szívesen töltöttem volna az egész éjszakát egy igazi ágyban öt nap menekülés után. Még mindig hullafáradt voltam, amikor Frau Köhler kopogtatott az ajtón, kinyitotta, és egy halom friss ruhát tett a kis asztalra. Anélkül, hogy ránk nézett volna, csak annyit mondott:
– Felkelni, reggeli! – és ismét eltűnt a szobából.
Nagyjából így képzeltem el az ébresztőt egy laktanyában. Azzal a különbséggel, hogy a katonákat aligha engedték az anyjuk karjaiban aludni. És azt még kevésbé, hogy előtte le is feküdjenek velük, mint én.
Anyám kinyújtózkodott a nehéz takaró alatt, és kidörgölte a szeméből az álmot.
– Nem várakoztathatjuk. Margritnak joga van a segítségünkhöz. – Megcsókolt és felkelt.
A kis ablakon besütő felkelő naptól hátulról megvilágítva csak meztelen anyám sziluettjét láttam. A kis asztalhoz ment és vizet öntött a nagy kancsóból a tálba. Egy rongyba dörzsölt egy mosószappant, és igyekezett a lehető legalaposabban megmosakodni.
Gátlástalanul néztem, ahogy megmosta az arcát, a nagy mellét és a lapos hasát. Egyik lábát a székre tette, és a lábai közé nyúlt a nedves ruhával. Úgy tűnt, arra fordítja a legnagyobb gondot, hogy eltávolítsa az éjszakai közösülésünk nyomait.
– Anya, kérdezhetek valamit?
Félbehagyta a tisztálkodást. – Igen, persze.
– Megbántad, amit tettünk? – kérdeztem halkan.
Anyám rám nézett. Csak az arca sziluettjét láttam, de nekem úgy tűnt, hogy mosolyog. Odajött hozzám, fölém hajolt és adott egy gyengéd csókot.
– Nem, kedvesem. Egy pillanatra sem. Bízz bennem, minden rendben lesz. – Aztán meglegyintette a fejem. – De most gyerünk! Kelj fel, és készülj. Biztosan sok dolgunk lesz.
– Igen, anya. Köszönöm. Annyira gyönyörű volt, amit átélhettem. – Szívesen visszahúztam volna magamhoz, hogy a karomban tartsam, de nem lehetett.
Jó negyedórával később már a nagy asztalnál ültünk a konyhában. Helga és Sophie az asztalt terítették, és a malátakávét főzték.
Nem tudtam elhessegetni azt sejtést, hogy a nővéreim halk kuncogása nekem szól. Újra és újra feltűnően néztek rám, bökdösték egymást és kuncogtak. Biztos voltam benne, hogy ők ketten hallották a zajokat a szomszéd szobából tegnap este és helyesen értelmezték azokat. Jobbnak láttam figyelmen kívül hagyni a bohóckodásaikat.