1945 5. rész

Már május közepe felé közeledtünk.
A közös életünk Margrit házában megszervezte magát anélkül, hogy kicsúszott volna a kezünkből és a tanyát a bűnök barlangjává változtattuk volna.
Margrit és anyánk különösen aggódott emiatt, és fenntartották a rendet.
Szerényen öltöztek és megkérték a húgaimat, hogy tegyék ugyanezt. Nem szerették, amikor Helga és Sophie vékony ruhájukban átsétáltak az udvaron, és provokatív gesztusokat tettek, hogy akadályozzák a munkámat.
A testi szerelemnek (akkor még nem ismertük a 'szex' szót! ) nem szabadott a közös életünket befolyásolnia. Napközben legalábbis nem.
Az élet akkoriban egyszerűen túl nehéz volt. Nélkülözés, kemény munka és félelem jellemezte. A gazdaság és a túlélésünk fontosabb volt mint a testi szerelem. Még Helga és Sophie is rájött, hogy még „nem vagyunk kinn a vízből”.
A háború a végső szakaszában járt és minden nap vártuk a végét. De odakint továbbra is folytatódott, szerencsénkre messze a falunktól.
Most tavasszal bőven volt munka. Sokszor túl fáradtak voltunk a napi munka után ahhoz, hogy a „szexen” gondolkodjunk.
Vacsora után gyakran csak ültünk a rádió előtt, és kinyújtóztattuk fáradt tagjainkat. Már én sem gondoltam arra, hogy minden percben lefeküdjek anyámmal, Margrittal vagy a testvéreimmel. A munka végeztével túlságosan kimerült voltam ehhez.
Én voltam az egyetlen a házban, akinek nem volt állandó alvóhelye. Egyszer anyám és Margrit ágyában aludtam, máskor a lányokkal. Mindig volt valahogy. Nálunk nem volt szigorú szabály ezzel kapcsolatban.
Az volt a legfontosabb, hogy együtt legyünk és tudjunk egymásra támaszkodni. Ezekben a viharos időkben ez többet ért az aranynál.
És persze a szex.
Természetesen nem akartam teljesen figyelmen kívül hagyni. Hiszen csak néhány hete tapasztalhattam meg a testi szerelem örömeit. És továbbra is féktelenül kíváncsi voltam a sok lehetséges változatra.
Minden mozgalmas hét után a szombatra vágytam. Ezen a napon egy kicsit könnyedebben vettük a dolgunkat. Csak az állatokkal foglalkoztunk.
És mint minden nap, most is elmentem a faluba tojást kenyérre cserélni a zsíros Rosamundével.
Sokkal szívesebben mentem volna újra Anne-hoz. Sajnos a kezdeti óvszerkészletünk olyan bőséges volt, hogy nem tudtam mindet felhasználni. Tehát nem volt elfogadható okom a látogatásra. Nem mertem kopogtatni az ajtaján, és azt mondani, hogy: – Hello, mit szólnál hozzám?