Az Audinak köszönhetően 1. rész

Zárás után másfél órával még mindig a műhelyben voltam, amikor a fekete Audi A3 döcögősen bekanyarodott a szervízudvarra. A motor hangja nem volt az a sima német dorombolás, valami recsegés, valami kopogás keveredett bele, mintha a vas szomorúan panaszkodna. Kinéztem az iroda ablakán, ahogy az autó megállt a poros betonon és csak morogtam magamban.
– Ó, a faszom. Pont te hiányoztál...
A Csaba kocsija volt. A város árnyékuralkodójáé, aki autókölcsönző mögé bújtatta a valódi üzleteit... pletykák szerint kábítószer. Nekem csak jó volt, a számláit mindig pontosan fizette és a kocsijait hozta rendszeresen. De ez az Audi... ez a személyes szerelme volt. Egy fekete, alacsony, dögös A3, amivel mindig úgy közlekedett, mintha az aszfalt is alárendeltje lenne neki.
Most nem ő ült a volán mögött. A vezető ajtó kinyílt és Kinga szállt ki. Csaba felesége. A nő, akibe tinédzser koromban annyira szerelmes voltam, hogy a párnám nedves lett az álmaimtól és a farok verésemtől. Most is olyan volt, mint egy drága, élettelen szobor. Szilikonokkal formázott, de még mindig olyan szép, hogy azt már fájt nézni. Nem köszönt, csak a kocsira meredt, mintha az egy áruló lett volna.
Kiléptem hozzá a hűvös, olajszagú levegőből.
– Szia Kinga. Mi újság? – kérdeztem, de a tekintete tovább ragaszkodott az autóhoz.
Közelebb mentem. A jobb első kerék sántikált, a fekete alufelni széle durván behorpadt és a gumi oldala egy dudorral jelezte a szálszakadásos sérülést. De ez csak a látható rész volt.
– Mi történt?
– Ahhh hagyjál már. Egy kátyú megdobott és ez lett.
– Kingácskaaaa... – sóhajtottam, de a hangomban inkább szakmai aggodalom volt.
– Jól van naaa. A padka is nekem jött. Csaba a hétvégén jön haza, addig kész kell lenni, mert megöl, hogy az ő szerelmét használom.
– Hhhhhuuhhh – szipogtam egyet, mély, türelmetlen lehelettel. – Beállok vele... megemelem.
Beállíttattam a kocsit az emelőre. Kinga belépett és a drága parfümje egy pillanatra legyőzte a műhely olaj-, gumiszagát. Fogtam a zseblámpát és felemeltem az autót. A fény a jobb első kerék alá vájt.
– Na, nézzük csak, mit kapott ez a szépség a kátyútól, Kingám...
– Mit képzelsz magadról, hogy így beszélj vel... – mondta halkan, de nem haragosan, inkább fáradtan.
– A kocsi – magyaráztam, miközben a lámpával pásztáztam a fém alkatrészek között. – A kocsi a szépség. Te meg... te vagy a bosszantóan csinos baj.