Egy véletlen találkozás 4. rész

Már majdnem egy hónap telt el, amióta Anna Andrásnál lakott. A napok lassan rutinná váltak. Reggel közös kávé, délelőtt egy-két óra német nyelvgyakorlat, délutánonként András fordított, amihez Anna szerkesztői szemmel adott néha tanácsokat. A házban meglátszott a lány keze munkája, gondosan rendben tartotta a szobákat, bevásárolt, főzött, apró figyelmességekkel gondoskodott Andrásról. Élték a mindennapjaikat, mint egy összetartozó pár.

A lány már szinte elfelejtette, miért is jött Ausztriába. Az örökösödési ügyben hetek óta nem kapott információt, senki sem kereste. Anna úgy érezte, mintha új élete lenne András mellett, együtt élve a házban, a mindennapok apró örömeiben.

Egy szerdai délután azonban megszólalt a telefon. András vette fel, majd átadta Annának.

– Téged keresnek.

A lány átvette, beleszólt.

– Tessék! Kékesi Anna vagyok.

A vonal másik végén dr. Peter Heller, az ügyvéd hangja csendült fel.

– Kisasszony kérem, pénteken délután egy órakor keressen fel az irodámban. Az örökösödési ügyben fontos fejlemények történtek.

Anna megdermedt. A szavak hirtelen kizökkentették abból a nyugalomból, amelyet az elmúlt hetekben megtalált.

– Mi történt? Elmondaná nekem?
– Nem tehetem telefonon keresztül. Szükséges a személyes jelenléte. Ha itt lesz, akkor mindent megtudhat.

Hirtelen nem tudta mit mondjon. Majd meglátva Andrást, valami az eszébe jutott.

– Mehetnék azzal a férfivel, akinél lakom, aki segít nekem mindenben, és jobban beszéli a németet, mint én?
– Ön tudja, hogy kivel akarja az információkat megosztani. Természetesen jöhet önnel, ha úgy kívánja, ha szeretné a férfi jelen lehet a beszélgetésünknél.

Anna egy picit megnyugodott.

– Köszönöm ügyvéd úr, pontosan a megadott időben ott leszünk.

Letette a kagylót, majd percekig mozdulatlanul állt.

András odalépett hozzá.

– Mi történt?
– Az ügyvéd... pénteken találkoznom kell vele. Nem tudom, mi vár rám. Lehet, hogy minden rendben lesz, de az is lehet, hogy elveszítettem mindent. Telefonon keresztül semmi nem mondott az ügy állásáról. Szeretném, ha elkísérnél. Hallhattad, rákérdeztem elkísérhetsz-e a beszélgetésre. Azt válaszolta természetesen, azzal osztom meg az információkat, akivel akarom. Eljössz velem?
– Természetesen. Nem hagylak egyedül, sőt fontos lenne, ha mindent pontosan értenél. Ebben tudok neked segíteni – mondta András.