Behavazva 3. rész

Még mindig valahol a döbbent és a megkövült közötti állapotban vagyok.
– Kérlek! – szól újra, kissé kétségbeesetten.
Ez az elkeseredettség az egyetlen ok, amiért követem őt. Lassan felkapaszkodok a kis dombra, ő pedig megvárja, míg utolérem. Hosszú, mély pillantást vet rám. Aztán továbbmegyünk, ő pedig beszélni kezd.
– Tudom, milyen vagyok. Pimasz, kíváncsi, tudálékos, parancsolgató, nyers, csípős, ironikus, szarkasztikus. Igen, tudom, hogy mindenki mit gondol rólam. Én ilyen vagyok.
Tart egy kis szünetet, mert különösen mélyre süllyed a hóba, és küzdenie kell, hogy kiszabadítsa magát.
– Igen, néha egy picsa vagyok! Mindig kifejtem a véleményemet. És imádom, ha a dolgok úgy történnek, ahogy én szeretném. Mindig és mindenbe beleütöm az orromat. És mindig akad valaki, aki ellenkezni akar velem.
Érzem, hogy most "Jana iróniájának" teljes tárházát bemutatná, de visszafogja magát.
– Ő meg mindig partner ebben. Mindent megtesz értem, és úgy szeret, ahogy vagyok. Na jó... nem mintha neki nem lennének furcsaságai, szóval nekem is sok mindent el kell viselnem tőle. De együtt jár vele. Én vezényelek, ő énekel, de anélkül, hogy puhapöcsnek tűnne. Kedves, szerető. Türelmes. Mindig. Nem számít, hogy hajnali fél öt van, vagy éppen éjfél előtt.
Ha a hangja nem lenne szomorú, azt hinném, hogy ez a férje iránti szeretet kinyilvánítása. Még mindig nem tudom, mit akar mondani. Eltelik három-négy perc, ahogy némán sétál mellettem a hóban, mielőtt folytatná.
– Nem mintha panaszkodni akartam volna. Nem kellene a mennyországban éreznem magamat attól, hogy a férjem mindent megtesz, amit akarok? Ahogy akarom, ahol akarom, amilyen gyorsan csak akarom. Például ez a kunyhó. Az egész az én ötletem volt, a vágyam, valójában ő nem akarta ezt. És látod, mennyire elkötelezett? Ahogyan tervez, beszerez és összeszerel mindent?
Ismét eltelik néhány perc, mintha folyamatosan erőt kellene gyűjtenie ahhoz, hogy ezeket a magyarázatokat megfogalmazza.
– Én is kiveszem a magam részét a munkából. Nem hagyom, hogy kiszolgáljanak, csak érvényesítem az elképzeléseimet.
A kunyhó látótávolságba kerül, ő mégis megáll.
– Egy kivétel van! Van egy bizonyos helyzet, amikor nem akarom, hogy minden az én elképzelésem szerint történjen, hogy kiolvassák a szememből a kívánságaimat.