Balatoni élet

Tizenöt éve tizenhét évesen friss jogsi, apa suzukija, haverral  irány a balcsi,   a siófoki üdülőnk. Akkor még volt élet a Balaton parton. Fiatal csajok bevállalósak. A haverom osztálytársam, családi barátom, sörözgetett és apjáról beszélt aki apám kollégája volt a mérnöki irodában. A tizenhét éve vásároltak egymás melletti telkeket amira faházakat építettek,   sövénykerítés volt csak kiskapuval a telekhatáron. Az apák ide jártak kefélni a titkárnővel,   a takarító csajjal,   a postás kisasszonnyal és ki tudja kivel akinek lyuk volt a lába között. Na erre készülünk mi is ezen a héten.

A faház ablakából kilógott a függöny, mint egy kifáradt nyelv. Kinyitottam minden ajtót, ablakot, hadd söpörje végig a szellő a poros emlékeket. Apám parfümjének maradványai még a függönybe ágyazódik,   éles, férfias illat, ami most már idegennek hatott. Az asztalon poros üveg, a sarokban régi bádog söröskorsó.
Este kilenc felé kopogtattak. Jóci állt a küszöbön, kezében két sör.
– Készülj, barátom – mondta és az egyiket nekem nyújtotta. – Ma éjjel történik valami.
A Balcsi diszkója már messziről üvöltött. A basszus a mellkasomba költözött és onnan rezegtetett mindent. Fiatal testek verdestek a neonfényben, mint halak a hálóban. Jóci már az első sörnél komolyra fordította a szót.
– Apám mindig ide hozta a nőket – mondta, és a szeme átfutott a táncoló tömegeken. – Azt mondta, itt a Balatonnál mindenki más. Itt leveti a kötelező alakját az ember.
Körülnéztem. Valóban mások voltak a lányok, mint a városban. Nyíltabbak, nevetéseik hangosabbak, mozdulataik kevésbé mérlegeltek.
Jóci két lányhoz lépett a pultnál. Nem a plázacica stílus, hanem olyan telitalpú parasztlányok.
Az egyik vékony, szőke, mozgékony, Julcsi. A másik teltebb, de nem kövér, inkább bögyös, a fekete pólója alatt világosan rajzolódott valami erőteljesen. Ő volt Kriszti.
– Na csajok, ő Zalán – mutatott rám Jóci, miközben a derekán átölelte Julcsit. – Egymás mellett van az üdülőnk.
Julcsi hozzám hajolt, és az arcomra puszilt. Puha, gyors érintés, mintegy aláírás a bemutatkozás alá.
– Én meg Kriszti vagyok, Julcsi unokatestvére – mondta a másik lány, és testével hozzám simult. A második puszi már majd nem a számra ért. Illata olyan mintha  vizet, napfényt és valami édes, ismeretlen parfümöt kevert.