Női lábak fogságában
Hátradőlt a fotelben, mély levegőt vett, majd kifújta, mintha az egész heti terhet engedte volna el. Cipőjét lerúgta, meztelen lábait hosszasan kinyújtotta a dohányzóasztalon, egyiket a másikon pihentetve. Nem láttam még ehhez fogható lábakat. Ápolt minden négyzetcentiméterük, puhának tűnnek és hívogatónak, akár a frissen bevetett ágy. Nem bírtam levenni a szemeimet róluk. Játékosan mozgatta lábujjait. Maga felé húzta fel, majd lefelé megfeszítette egyszerre mindet, aztán külön-külön, miközben mesélte a napi történéseket. Talpain ráncok jelentek meg, melyek csillogtak az egész napos igénybevétel miatt. Formás ujjaira, különösen a nagylábujjaira az ablakon beleselkedő Nap melengető sugara vetült. Mindkét talp enyhén izzadtnak hatott.
Próbáltam figyelni a mondanivalójára, de egyszerűen képtelen voltam nem a lábfejeit nézni. Észrevette, először kicsit furcsán nézett rám, majd visszafogottan mosolygott, miközben tovább mesélt. Sejthette, hogy mi történik. Mintha a világ legnehezebb feladata lett volna megtartani a szemkontaktust.
Magamban arra gondoltam, nem bírom ki, ha nem kerülhetek közelebb hozzájuk. Miközben mesélt, elhatároztam, hogy leejtem a kulcsomat az asztal mellé, így egészen közel kerülhetek a lábaihoz, ha lehajolok érte. Ekkor valami fantasztikus dolog történt. Talán a feromonok is közrejátszottak, egészen megmagyarázhatatlan finom illat borította be a levegőt. Nem körülírható, de őrjítően izgató. 25-30 cm-re lehettem tőlük és tisztán éreztem bőrének természetes illatát. Lassam vettem fel a kulcsot, majd hanyatt dőltem. Itt már kezdtem elveszíteni az eszemet.
– Figyelsz te rám? – kérdezett fel.
– Igen, persze – mosolyogva feleltem, ám tekintetem alig találkozott az övével, szüntelenül másban gyönyörködtem.
A kegyelem döfést az adta meg, amikor ismét az asztal felé leszorította lábfejeit és szemeim elé tárultak cseresznyebordóra festett körmei. Csodaszép, széles, lapos, rövidre vágottak. Innentől már csak az járt az eszemben, hogy érezni szeretném az ízét is.
– Akkor mit mondtam előbb? – szemrehányóan mordult rám.
Nem tudtam felelni. Ekkor szúrósan nézett rám, elhallgatott, majd néhány másodperc múlva megkérdezte:
– Szeretnéd?
– Mit is? – reagáltam vissza élből.
– Kényeztetni őket.
Nagyon zavarba jöttem, pirultam rendesen, de egyben a világ legboldogabb emberének éreztem magam.
– Csak, ha nem okoz kellemetlenséget – válaszoltam.
– Még sosem próbáltam – sóhajtott egyet.
– Talán itt az ideje – fűzte hozzá lányos zavarában.
Igyekezett úgy pozíciónálni a lábait, hogy minél izgatóbbnak tűnjenek már pusztán látványra is. Előre dőltem a fotelből és térdre ereszkedtem az asztal szélénél. Közelebb hajoltam, először csak néztem őket. Gyönyörű formájuk van, legalább 39-40-es lehet, szabályos és arányos lábujjakkal. Felül szélesebb, puha talppárnákkal, élénk piros pozsgás bőrel, rajzoltan ívelt lábboltozattal, a sarkak felé keskenyedik a talp. Minden porcikája tökéletes. Nem csináltam mást, csak gyönyörködtem. Kissé zavarba jött, elpirult.
– Ez milyen érzés neked, miért jó? – kérdezte.
– Nem tudom, de csodálatos – feleltem.
Egyfajta sajátos illata volt, melyet a bőr akkor bocsát ki, ha nem teljesen friss.
Közeledtem, a második ujj alá helyeztem orromat, ő pedig rászorított lábujjaival játékosan arcomra és belehúzta az alattuk és a talp közötti mélyedésbe. A lehető legmélyebbet szagoltam bele, majd kifújtam a levegőt, mire elmosolyodott.
– Csikis? – kérdeztem.
– Egészen kicsit. Finom? – kérdezett vissza.
Gyengéden visszahajtottam a többi ujját is, majd egyesével, lassan, orrommal simogatva haladtam végig nagylábujjától a kislábujjáig, felfedezve minden apró barázdát, a lábujjak közét is.
Elértem a talp közepéig, ahol bőrének ráncai ismét felsorakoztak, ahogy ujjait összegöndörítette. Könnyen csúszott el bőr a bőrön. Felemeltem a bokájánál fogva, a saroknál elidőztem kicsit. Gyengéd puszikat leheltem rá, jól megnyálaztam nyelvemmel. Körkörösen ízlelgettem, azután csókolni kezdtem. Sóhajtott, halkan élvezkedett, éreztem mennyire jól esik neki.
A következő pillanatban bekaptam és harapdálni kezdtem, ekkor felszisszent.
– Folytasd! – kérte.
Most már kicsit erőteljesebben csináltam, számat mélyen rányomtam kíváncsian várva, vajon az enyhén nedves sarok és a nyálam keveréke milyen illatot eredményezhet. Nem lehet leírni. Fejemmel oldalirányú és közben felfelé mutató mozdulatokat tettem, miközben nyelvem teljes felületét ráfektettem talpára. Elértem a talppárnáig. Imádtam ezt a részt is, itt a legbehatóbb az illata. Nedves volt és enyhén sós ízű, a bőr kicsit vastagabb, mégis selymes és puha. Csókolgattam gyengéden jobbról-balra, fentről-lefelé minden irányban. Végighúztam rajta nyelvemet, néha jobban rá is nyomva, majd a kislábujj vonaláig haladtam, ahonnan felfelé haladva lábujjai alsó részén jöttem visszafelé. Lágyan remegett egész teste, halkan lihegett és sóhajtozott:
– Ez csodálatos! – suttogta.
Felfelé kalandoztam a nagylábujja tetejéig. Ugyanezt megismételtem az összesnél. Az ízvilág, a ujjak illata teljesen beindított. Bekaptam a nagyujját és szopogatni kezdtem, nyelvemmel körkörösen játszottam rajta. Ízlelgettem minden porcikáját.
– Ahhh. Csináld erősebben! – parancsolt rám.
Így szoptam, nyalogattam ahol és ahogy értem. Felszisszent, egyre jobban remegett a teste. Széthúztam a nagy – és második ujját, belenyaltam közébük, majd bekaptam a másodikat és harmadikat egyszerre, miközben hüvelykujjammal az előzőleg szopogatott nyálas nagylábujját simogattam. Ugyanígy tettem a negyedikkel és a kislábujjal egyszerre, utána finoman meg is harapdáltam őket.
Ettől teljesen beindult. Fejét hátraejtette, teste megfeszült, már nagyon remegett.
– Elmegyek! – hangosan nyögte remegő hangon.
Kezeivel a fotel karfáiba mart és kontrollálatlanul élvezkedett. Kapkodta a levegőt, zihált.
Néhány másodperc múlva kezdett teljesen ellazulni. Szemei végig csukva voltak, talán egy másik dimenzióban lehetett éppen. Lassan kinyitotta őket és rám nézett. Csak mosolyogtunk és nem hagyta el egy szó sem a szánkat. Kezével hívogató mozdulatokkal magához parancsolt, miközben határozott mozdulattal vette le pólómat lábai közé szorított testemről...
Próbáltam figyelni a mondanivalójára, de egyszerűen képtelen voltam nem a lábfejeit nézni. Észrevette, először kicsit furcsán nézett rám, majd visszafogottan mosolygott, miközben tovább mesélt. Sejthette, hogy mi történik. Mintha a világ legnehezebb feladata lett volna megtartani a szemkontaktust.
Magamban arra gondoltam, nem bírom ki, ha nem kerülhetek közelebb hozzájuk. Miközben mesélt, elhatároztam, hogy leejtem a kulcsomat az asztal mellé, így egészen közel kerülhetek a lábaihoz, ha lehajolok érte. Ekkor valami fantasztikus dolog történt. Talán a feromonok is közrejátszottak, egészen megmagyarázhatatlan finom illat borította be a levegőt. Nem körülírható, de őrjítően izgató. 25-30 cm-re lehettem tőlük és tisztán éreztem bőrének természetes illatát. Lassam vettem fel a kulcsot, majd hanyatt dőltem. Itt már kezdtem elveszíteni az eszemet.
– Figyelsz te rám? – kérdezett fel.
– Igen, persze – mosolyogva feleltem, ám tekintetem alig találkozott az övével, szüntelenül másban gyönyörködtem.
A kegyelem döfést az adta meg, amikor ismét az asztal felé leszorította lábfejeit és szemeim elé tárultak cseresznyebordóra festett körmei. Csodaszép, széles, lapos, rövidre vágottak. Innentől már csak az járt az eszemben, hogy érezni szeretném az ízét is.
– Akkor mit mondtam előbb? – szemrehányóan mordult rám.
Nem tudtam felelni. Ekkor szúrósan nézett rám, elhallgatott, majd néhány másodperc múlva megkérdezte:
– Szeretnéd?
– Mit is? – reagáltam vissza élből.
– Kényeztetni őket.
Nagyon zavarba jöttem, pirultam rendesen, de egyben a világ legboldogabb emberének éreztem magam.
– Csak, ha nem okoz kellemetlenséget – válaszoltam.
– Még sosem próbáltam – sóhajtott egyet.
– Talán itt az ideje – fűzte hozzá lányos zavarában.
Igyekezett úgy pozíciónálni a lábait, hogy minél izgatóbbnak tűnjenek már pusztán látványra is. Előre dőltem a fotelből és térdre ereszkedtem az asztal szélénél. Közelebb hajoltam, először csak néztem őket. Gyönyörű formájuk van, legalább 39-40-es lehet, szabályos és arányos lábujjakkal. Felül szélesebb, puha talppárnákkal, élénk piros pozsgás bőrel, rajzoltan ívelt lábboltozattal, a sarkak felé keskenyedik a talp. Minden porcikája tökéletes. Nem csináltam mást, csak gyönyörködtem. Kissé zavarba jött, elpirult.
– Ez milyen érzés neked, miért jó? – kérdezte.
– Nem tudom, de csodálatos – feleltem.
Egyfajta sajátos illata volt, melyet a bőr akkor bocsát ki, ha nem teljesen friss.
Közeledtem, a második ujj alá helyeztem orromat, ő pedig rászorított lábujjaival játékosan arcomra és belehúzta az alattuk és a talp közötti mélyedésbe. A lehető legmélyebbet szagoltam bele, majd kifújtam a levegőt, mire elmosolyodott.
– Csikis? – kérdeztem.
– Egészen kicsit. Finom? – kérdezett vissza.
Gyengéden visszahajtottam a többi ujját is, majd egyesével, lassan, orrommal simogatva haladtam végig nagylábujjától a kislábujjáig, felfedezve minden apró barázdát, a lábujjak közét is.
Elértem a talp közepéig, ahol bőrének ráncai ismét felsorakoztak, ahogy ujjait összegöndörítette. Könnyen csúszott el bőr a bőrön. Felemeltem a bokájánál fogva, a saroknál elidőztem kicsit. Gyengéd puszikat leheltem rá, jól megnyálaztam nyelvemmel. Körkörösen ízlelgettem, azután csókolni kezdtem. Sóhajtott, halkan élvezkedett, éreztem mennyire jól esik neki.
A következő pillanatban bekaptam és harapdálni kezdtem, ekkor felszisszent.
– Folytasd! – kérte.
Most már kicsit erőteljesebben csináltam, számat mélyen rányomtam kíváncsian várva, vajon az enyhén nedves sarok és a nyálam keveréke milyen illatot eredményezhet. Nem lehet leírni. Fejemmel oldalirányú és közben felfelé mutató mozdulatokat tettem, miközben nyelvem teljes felületét ráfektettem talpára. Elértem a talppárnáig. Imádtam ezt a részt is, itt a legbehatóbb az illata. Nedves volt és enyhén sós ízű, a bőr kicsit vastagabb, mégis selymes és puha. Csókolgattam gyengéden jobbról-balra, fentről-lefelé minden irányban. Végighúztam rajta nyelvemet, néha jobban rá is nyomva, majd a kislábujj vonaláig haladtam, ahonnan felfelé haladva lábujjai alsó részén jöttem visszafelé. Lágyan remegett egész teste, halkan lihegett és sóhajtozott:
– Ez csodálatos! – suttogta.
Felfelé kalandoztam a nagylábujja tetejéig. Ugyanezt megismételtem az összesnél. Az ízvilág, a ujjak illata teljesen beindított. Bekaptam a nagyujját és szopogatni kezdtem, nyelvemmel körkörösen játszottam rajta. Ízlelgettem minden porcikáját.
– Ahhh. Csináld erősebben! – parancsolt rám.
Így szoptam, nyalogattam ahol és ahogy értem. Felszisszent, egyre jobban remegett a teste. Széthúztam a nagy – és második ujját, belenyaltam közébük, majd bekaptam a másodikat és harmadikat egyszerre, miközben hüvelykujjammal az előzőleg szopogatott nyálas nagylábujját simogattam. Ugyanígy tettem a negyedikkel és a kislábujjal egyszerre, utána finoman meg is harapdáltam őket.
Ettől teljesen beindult. Fejét hátraejtette, teste megfeszült, már nagyon remegett.
– Elmegyek! – hangosan nyögte remegő hangon.
Kezeivel a fotel karfáiba mart és kontrollálatlanul élvezkedett. Kapkodta a levegőt, zihált.
Néhány másodperc múlva kezdett teljesen ellazulni. Szemei végig csukva voltak, talán egy másik dimenzióban lehetett éppen. Lassan kinyitotta őket és rám nézett. Csak mosolyogtunk és nem hagyta el egy szó sem a szánkat. Kezével hívogató mozdulatokkal magához parancsolt, miközben határozott mozdulattal vette le pólómat lábai közé szorított testemről...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1