Ismeretlen lány 1. rész

– Szia! – Köszönt rám a pultnál egy fiatalos csaj, miközben megsimogatta a vállamat.
– Szia – Köszöntem vissza meglepődötten.
– Hogy hogy itt vagy? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Csak kiadom a gőzt a hét után-mondtam miközben ránéztem a poharamra, de üres volt. – És te? – akadt meg a szemem a lány vállán, ahogyan kikandikált a pántos alól.
– Egy barátnőmmel jöttem, de meguntam hogy minden pali rá akar menni ő meg csak csavarja a fejüket... – mondta unottan
– Oh, értem-mondtam bágyattan, de hirtelen felkaptam a fejem-Hát ha már így alakult meghívhatlak egy italra? – kérdeztem kissé félénken, de gondoktam megpróbálom.
Látszott rajta hogy felvirul és bólintott is egyet.
– Mit kérsz? – kérdeztem-Bármit kérhetsz amit kívánsz.
Rám mosolygott és elkezdte böngészni a szemével az itallapot.
Én addig türelmesen vártam és végig néztem a lányon, kis színes pántost hordott, hosszú szoknyát viselt és vőrös hajában egy kis fehér hajcsat volt. Csinos gondoltam magamban-Egy vodka-narancs lesz-mondta nekem miközben kizökkentett a gondolat menetemből.
Zavartan mondtam neki, jólvan és kikértem az italokat.
– Min gondolkoztál? – kérdezte ragyogó kíváncsi szemekkel.
Korainak tartottam az udvarlást-Csak érdekel, hogy hogy engem szólítottál meg-mondtam és felemelltem a poharamat koccintásra.
Elmosolyodott és belekoccintott a poharamba-Megérzés-kacsintott rám és lehúzta az italát.
Követtem a példáját.
Az este folyamán beszélgettünk, nem egy ilyen átlagos ismerkedős beszélgetés volt, inkább mindenféléről beszéltünk csak nem az unalmas munkáról, vagy az unalmas ismerkedési kérdez-feleleket játszottunk, közben iszogattunk még párat.
Majd megbeszéltük hogy meguntuk ezt a helyet. Séta közben bementünk egy dohányboltba és vettünk még piát és neki is álltunk elfogyasztani.
Közben sétáltunk haza fele, mire a lány házához értünk el is fogyott a fél üveggel.
– Itt laksz? – kérdeztem meglepetten miközben csodáltam a hatalmas házat.
– Igen-mondta szerényen és kinyitotta a kaput-Nincs kedved bejönni? – kérdezte elpirulva.
– Dehogynem-mondtam szelíden és beléptem a kapun.
– Nemszoktam amúgy csak úgy beengedni mindenkit a házamba-mondta zavartan.
– Énse gondoltam ezt rögtön-próbáltam megnyugtatni.
– Gyere-kézen fogott és bementünk a lakásba.
– Egyedül élsz ebben a nagy lakásban? – kérdeztem meglepődve.