Ulysses hozzászólásai

Tizensok éve visszatérő kérdése ez a szerzőknek. Annak idején a szerkesztők magyarázták, hogy amíg kevés szavazás érkezik egy sztorira, addig nem sima számtani átlagot számol az algoritmus. Azt nem tudom, hogy ez milyen irányba viszi el az értékelést. Szerintem sokkal többet nyom a latban a megtekintések száma. A szöveges értékelést pedig nyugodtan számolhatod tízszeres szorzóval. Mostanra amúgy felkúszott 8 fölé az átlag. Ehhez egyébként elég, ha a 33 szavazóból hatan nyomnak egy csillagot a többiek meg maximumot. Ha a többség nem adja a meg a 10-et, akkor pedig ennél is kevesebb lehúzó elég egy ilyen átlaghoz.

Szerzőként (fordítóként) én is beleesek a hibába, hogy nem veszem észre, kellene még egy-két narráció. Mert az én fejemben világos a szereposztás, tudom előre, ki mit fog mondani. Az olvasónak viszont segítség, ha nem a bekezdés közepén derül ki: ezt Éva mondja, mert megszólítja Juditot. Mindegy, nem ilyenek miatt pontoznak le egy sztorit az olvasók.
A német mondat miatt ne kérj elnézést, mert a gugli fordítójából nekem sem sikerült kicsikarni a helyes választ. Nem tudom, hogy a magyarral vagy a némettel áll ennyire hadilábon. (Vagy mindkettővel.)
Ó, a képek passzoltak a szöveghez, az teljesen rendben volt!

Végig olvastam. Na jó, a vége felé pár bekezdést átugrottam. De én már csak ilyen maradok. Aláírom, nem volt ismétlés, sikerült új részleteket belefűzni. Az jár a fejemben, hogy filmen szívesen végignézném, de talán pár jelenetbe szintén belepörgetnék.
Viszont a történet szép kerek lett.
A párbeszédeknél helyenként hiányoltam a narrációt, bogozgatni kellett, ki beszél éppen. Egy helyen sikerült kiszúrnom egy összetett mondatban alanytévesztést, de nem volt értelemzavaró. Még egy apróság! Gondolom az egész társaság tegeződött (én biztosan nem önözném a csajokat, akiket a haverokkal partiban dugunk), ezért "Ihre" helyett "euere" kell a pohárköszöntő mondatba. (Vagy "unsere", ha a srácoknak is szól.)
A képek? Hm, ebben e részben az elsőn jót nevettem. Tudom, nem titkoltad, hogy MI segítségével készült. A Mellpi nevű karikatúra figura jutott eszembe a barnahajú csaj generált képe láttán. Amúgy egyetértek Nellyvel, képek nélkül ugyanilyen jó lett volna ez az epizód.

Talán. 😉

Az 5. rész ismerete nélkül írom... Ha önmagában néznénk ezt a 4. epizódot, akkor nehéz lenne kimagyarázni, hogy ez nem színtiszta pornó. Ha a sorozat egészét nézzük, akkor -hm, nem találom a megfelelő kifejezést - korrajz, ablak a 20-as, 30-as korosztály szexhez való viszonyulására, kis riport egy nyaralóhely világáról. Az első epizódban (kicsit a másodikban is) elég hihető magyarázatot ad a két főszereplő a várható cselekményekre, meglapozzák az egyre halmozódó élményeket, megérthetjük, mi hajtja őket az élvezetek habzsolásában.
Ha a pornó "Kovi" féle definícióját vesszük, akkor az ráillik a szexjelenetek egy részére. (Gyengébbek kedvéért a híres pornóproducer így fogalmazott: A pornó a szex eltúlzott ábrázolása.) Hm, viszont mit mondunk azokra, akik nem pénzért, vagy más anyagiakra váltható előnyökért művelik (a most még többségben lévők megítélése szerint) a szex eltúlzott formáit? Hanem a saját kedvükért, a saját vágyaikat élik meg ebben a formában.
Persze nem szabad elvárni, hogy ennek a leírása mindenkinél osztatlan sikert arat. Ezért kellene jobban figyelniük az olvasóknak, milyen címkéket kapott az adott történet.
Veteránnak joga van a saját véleményéhez, akár szűkszavú megfogalmazásban. Én íróként nem tulajdonítanék neki nagyobb jelentőséget, mint egy ismeretlen olvasó által ismeretlen okból adott 1-2 csillagos értékelésnek. Egyszerűen nem hasznos az ilyen hozzászólás, vagy értékelés. A haszontalon holmikkal mit szoktál kezdeni? Na ugye!

El kell ismernem, nagyon ügyesen oldottad meg a sok szereplő mozgatását. Nem gondoltam, hogy nevek, arcok nélkül követhető lesz ez a sokszereplős epizód, de rá kellett jönnöm, hogy ebben a terjedelemben ez teljesen korrekt megoldás. Néha rábízhatunk dolgokat az olvasó fantáziájára. Jó lett az akcióra való készülődés aránya. A saját tapasztalatom pedig alátámasztja, hogy ez a korosztály (nemzetiségtől függetlenül) egyfajta szórakozási módnak, sportnak tekinti a szexet. Nem akarnak mély érzelmekbe bonyolódni, csak élvezni a testi örömöket.
Hogy ez így így tiszta pornó? Hm, lehet. Aki átugrotta az epizódok elején a dőlt betűs részt, és valami romantikus lányregényt várt, az magára vessen.
Pár írástechnikai hiba (a párbeszédek központozásánál) benne maradt, de ezzel együtt jó a nyelvezete.
Ha nekem kellett volna az 5. részt megírni, bajban lennék, mert elképzelni sem tudom, mit lehetne hozzátenni ismétlés nélkül.

Nem hibátlan, de nagyon jól megrajzolt karakterek, feszes történet.

Egy pirospont Erikának, hogy kiszúrta a nézőpont váltást a részek között. Egy rövid sztorin belül alapvető hibának számít ez a dolog. Viszont itt teljesen korrekt megoldás, hiszen fejezetenként történt a váltás. Egy ideig törtem a fejemet, miért választotta Éva a többnézetű mesélést. Igen, így jóval egyszerűbb bemutatni a szereplők gondolatait, érzéseit, elmesélni, hogyan élik meg az eseményeket.
Engem még mindig zavar kicsit a szereplők nagyon egyforma beszédmódja, fogalmazása, de végre sikerült valahogy megmagyaráznom magamnak. Ebben a szerző leírásai segítettek: barátnők, nagyjából egykorúak, mindig összeöltöztek, mintha ikrek - vagy legalább testvérek lennének -, hasonló a motivációjuk. "Similis simili gaudet." Ha ennyit vannak együtt, nem véletlen, hogy átveszik egymás stílusát.
Az akció jelenetek igen részletesek, számomra túl tömény, akár a lányoknak az gyenge 40 fokos fűszeres likőr. De ez legyen az én bajom.
Egyedül a 4 újabb srác becsatlakozását éreztem kissé mesterkéltnek. Kicsit életszerűbb lett volna, ha vacsoránál, a poharazgatás közben "kéretőznek be"  a társaságba. Hm, nagyobb baj sose legyen egy sztoriban ennél, akkor mindegyikre 10-est nyomhatunk bátran.

Hm, már majdnem elfelejtettem ezt a sorozatot.

Még egy gondolat. Egyébként nem hibáztatom a "művüket" hevesen védelmező szerzőket. Megértem, hogy bizonyos értelemben "gyermekükként" tekintenek rá, ezért minden kritika (még a segítő szándékú is) mélyen érinti, bántja őket.
Azzal viszont vitába szállnék, hogy a téma illetve az oldal jellege miatt felesleges minőséget várni. Hiszen sok példa igazolja itt az oldalon, hogy amatőr írok is képesek színvonlas alkotásra. Ráadásul a szóvá tett hibák jelentős része elkerülhető lenne, ha a szerző hajlandó utána nézni a szabályoknak (ezzel megtiszteli az olvasóit).
Az igényességet nem várhatjuk el az olvasóktól. Azt viszont elvárnám, hogy engemet ne érjen szó az én igényességem miatt. Hiszen mindenki nyerne a jobban érthető, kevés hibával megjelenő írások révén, az olvasók és szerzők egyaránt.

Szia!
Változó gyakorisággal pontozok írásokat. Az újak közül biztosan többhöz írtam kommentet, mint ahányat pontokkal értékeltem. Tíz pontot két okból adok: 1. Az írás nagyon jó (irodalmi minőségű), eredeti, magával ragadó, a témája sem áll távol az ízlésemtől és nem hemzseg a helyesírási hibáktól. 2. Ha azt látom, hogy méltatlanul lepontozzák egy amúgy ígéretes szerző, ígéretes munkáját. (Ez utóbbi a ritkább.)
Hm, (6)-7-8-9 pontokat olyankor szoktam adni, ha a szerző visszaesőként követ el hibákat. Akár a helyesírásban, írástechnikai dolgokban vagy logikátlanságot érzek, esetleg keveslem a "sztorit", vagy laposak a szereplők.  Azt hiszem 1 pontot olyan sztorira adtam, ami egyértelműen egy Google fordítás volt, mindenféle utómunka nélkül. A téma miatt nem pontozok le sztorit, az olyant inkább el sem kezdem vagy félbehagyom, és nem foglalkozok vele
"Mi az a plusz, amit egy műnek tudnia kell ahhoz, hogy 10-est adjatok rá?" 
Nagyon jó kérdés! Akkor adok 10-est lelkiismeret furdalás nélkül, ha olyan írással találkozom, mint Gandalf Sellő és őszilé című sztorija, vagy Killroy Vakszerelem illetve A szerelem vak c. történetei. Amit végigolvasva az az érzésem (mint Salsának), hogy a büdös életben nem fogok én ilyen jó sztorit írni. Amikor hetek, hónapok múlva is emlékszem a cselekményre, a szereplőkre. Ahol a szereplők eleven emberek, még ha maga a történet és a karakterek kitaláltak.
A kritikus hangvételt kevesen viselik jól. A szerzők fele személyes sértésnek, támadásnak veszi, ha felhívom a figyelmét a vétet hibákra. Nagyon kevesen hajlandóak megfogadni a jobbító szándékú tanácsot. Néhányan megsértődnek, személyeskednek, vagdalkoznak a kritikus komment nyomán. Néhányan egyszerűen semmit sem reagálnak rá. Szerencsére akadt már olyan, akiben volt ambíció a tanulásra, igyekezet, hogy színvonalasabb munkát adjon ki a keze közül.

Nah, ezért a poénért kapsz egy 10-est a sztorira.

Nagyon érdekes hangulata van.

Maradt benne pár felesleges "is" és vesszőhiba, de a sztori elég jó lett. Az akció meg egészen remek, igazi nyári kaland.

Most Tibi vagy Csabi? Á, nem érdekes! Fergeteges stílus, eleven sztori, beszippant, fogvatart. Érzed a bőrödön, a tarkódon, a két füled között. Ha fejléc nélkül jön ki, akkor is megismerni Feco naturalista humorát.

Utána nézhetnél a központozás szabályainak. Az sem lenne baj, ha beküldés előtt pár napig pihentetnéd, majd újra átolvasnád. Amúgy zseniális. Tökéletes társadalmi tükör, brutális a maga nyers valóság ábrázolása. Igazából ez az írás nem a recskázóknak szól, egészen más színvonalat képvisel. Jah, és sárga vagyok az irigységtől, mert nem tudok ilyen jót írni.

A tördelés, pontosabban annak hiánya nem feltétlenül a fordító vagy a szerző hibája. Más itteni író és a saját tapasztalatom szerint az oldal által alkalmazott kezdetleges másolásvédelem változtatja meg a beküldött írások tagolását. Az tolja egybe a bekezdéseket, párbeszédeket. Figyeld meg, hogy az ingyenes elérhető írások tördelése mennyire más egyazon szerzőnél, mint a csak VIP tagok számára elérhető sztorijánál!

Jogos észrevétel! Ez már nekem is gondot okozott a fordításaim kiválasztása során. Mivel német nyelvű forrást kevesebben választanak, ezért eddig nekem sikerült elkerülni ezt a csapdát. A megoldás talán az lenne, ha itt az oldalon lehetne keresni a fordítások forrása alapján. Addig meg fordítóként próbálgathatjuk keresgélni többféle cím, a témák vagy a címkék, meg a közlések dátuma alapján. Hm, sokan a fordítás eredetijét sem linkelik be.
Egyébként úgy látom, a szerkesztők elismerték, hogy ez egy másik fordítás. Megjegyzem, hogy jónéhány megjelent "fordítás" megérdemelne egy újabb verziót, mert az eredetinek csak halvány árnyéka.

Az egyedi stílus, a frissesség, az őszinteség nagyon szórakoztató. Látványos, érzékletes írás. Ha a hibák nem lennének benne, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül adnék rá 10 pontot. Így van egy kis bűntudatom, de 10-es.

Én sem találtam jobb jelzőt a sztorira: érdekes! Olyan elgondolkodtató.

Egy hangulatot akart megragadni az író, de a kivitelezés nagyon gyengére sikerült. Ha van igénye a javulásra, tanulásra, akkor rámutathatok néhány hibára, hiányosságra.

Nah, az ilyen sztorinál át tudok lépni a vétett hibák során. Egyedi stílus, friss, lendületes mesélés. Érdekes hasonlatok, valós hangulat, érzések. Őszinte, realisztikus ábrázolás. Vagy inkább naturalista? Akkor is jó. A cselekmény magja talán két mondat, de művészi alkotást kerekít belőle az író. Megdöbbent, megbotránkoztat, felcsigáz. Várom a folytatást, a "történetet".

Az eredeti történet végére a szerző odabiggyesztette: "To be continued ..."
Csak nem tett eleget az ígéretének immár másfél éve. Próbáltam keresgélni, esetleg máshol megjelent-e a sztorija és a folytatása, de eredménytelenül.

Bizony sok munka fekszik egy ekkora sztori fordításában. Szerencsére nagyon jó az alapanyag. Csak azt sajnálom, a szerző ígérete ellenére nem folytatta.

Én ajánlok egy fordításra érdemes sztorit, (bár "kicsit" késve, az eredeti felhíváshoz képest). Nem tudom, a fórum motor engedné-e a linkelést, ezért körülírom. Brittas praller Fickarsch a címe, szerzője: suendhafteLisa. A germanliterotica oldalon találod.
Az anál kategóriában igen jó értékelést kapott, ez a listavezető a régebbi sztorik között. Itt a törté-neten nem láttam a magyar verzióját. Nem túl terjedelmes, viszont részletes az akcióleírás. Ha elakadnál a fordításával, akkor szívesen segítek.

Egy ilyen sztori többet ér, mint akármilyen toborzó film, vagy plakát. Sajnos, én már megkaptam az obsitot.

Pornón nevelkedett fiúcskák vágyálma. Nekem túl tömény. Viszont rejlik benne jópár komoly kérdés, például a kettős mérce; a férfiak-nők párválasztási szokásainak és a korkülönbségek egyenlőtlen társadalmi megítélés, ami sajnos elveszik a pornó-tengerben.

Érdekes, sőt izgalmas felvetés a sztori folytatása. Mindenképpen megérdemelné. Viszont az eredeti alapján nehéz megjósolni, mi volt a szerző szándéka, több irányba lehet indulni. A történet lényege, hogy az egyébként visszafogott személyekből összeverődött társaság rendkívül felszabadultan, szinte korlátok nélkül élvezte a testi örömöket. Ha egy megismételt hétvége lenne a folytatás ugyanezekkel a szereplőkkel, azt erőltetettnek érezném, nehezen tudom elképzelni, miféle újdonsággal tudná fenntartani az olvasó érdeklődését a valóságtól való elrugaszkodás nélkül. A szereplők elmondásából, viselkedéséből az derül ki, a hétköznapokon nem engednének efféle csábításoknak. Talán-talán Amandánál lenne esélye Michaelnek. Ha Kira egyszerűen lecserélné a férjét Michaelre, az kifejezetten unalmas, egysíkú megoldás lenne, elvesztve egy remek feszültség teremtő lehetőséget a történetből. Ha más helyszínre vinnénk a társaságot, vagy egy részét - esetleg újabb karakterekkel - abban látnék lehetőséget, de az komoly kihívás szerintem. Egy hétvége viszont szerintem kevés, hogy komoly kötődések,érzelmek alakuljanak ki a szereplők között, amiket szükségesnek érzek a további cselekmény, a bonyodalmak, az izgalom fenntartásához. Több karakterben van még bőven felfedeznivaló.
Sajnos kevés esélyt látok arra, hogy az eredeti szerzője ennyi idő után - mindenféle életjel nélkül - előálljon egy folytatással. Pedig az lenne az igazi érdekesség, ha valaki folytatná a történetet, majd az író is bedobná az ő verzióját. Bár ugyanolyan izgalmas megoldás, ha többen próbálnátok meg folytatást írni hozzá. Csak várjátok meg ennek a Charlotte-nál töltött hétvégének a kimenetelét!

Utána fogok keresni, mi a helyzet az eredeti folytatásával, mert a szerző ezzel zárta a sztorit: To be continued... Azaz folytatást ígért. Az olvasói elismeréssel fogadták, a literoticán is soknak számító 77 hozzászólást kapott. Többen kérdezték a folytatásról, de a megjelenés óta eltelt másfél év alatt semmilyen újabb történetet vagy hozzászólást nem írt. Az adatlapja sajnos nem tartalmaz semmi más elérhetőség web oldalt, blogot.

Már többeknek írtam az ételes hasonlatot. Hol eszed szívesebben ugyanazt a marha-gulyást (vagy a kedvencedet)? Ahol koszos abrosszal, csorba tányérral, kopott alukanállal terítenek? Vagy ahol tiszta minden, szép új tányérral és fényes evőeszközökkel várnak?
A helyesírás a szöveg megértését segíti, és megtiszteled vele az olvasódat. Egyfajta igényesség. Természetesen mi is vétünk hibákat, hiszen emberek vagyunk, de igyekszünk a minél kevesebb hibával tálalni. Azért kérjük számon az arra fogékonyaktól ezt, mert tanulható dolog. Ha neked jó így, akkor legyen. Ha zavar a "kritika", akkor tiltsd le a hozzászólás lehetőségét. (Ám ettől nem lesznek jobbak az írásaid.)

Sok múlik azon, hogy a forrásmű, annak nyelvezete mennyire bonyolult. Van-e valami speciális környezet, szakma benne. Vagy mennyire választékos a szerző. Nagy kihívás sokszor a szleng. Részletesen nem néztem át a fordítást, csak Erika észrevételére koncentráltam. Nekem nem szúrt szemet félrefordítás.

Az eredeti szerzője volt az elkövető, megnéztem. Figyeltem, azért annyira nem sokszor fordult elő a "mélyen a szemébe nézett", viszont hozzávéve a simán "szemébe nézett" valamint a "felvont szemöldökkel" fordulatokat, akkor arra következtetek, hogy az írónak valami szemekkel kapcsolatos fixációja van.
Fordítóként az ilyen hibák (szóismétlések) elgondolkodtatnak, mennyire szabad belenyúlni az eredeti szövegbe. Ha engem irritál, akkor eltérek a szerző szövegétől, és valami szinonimát alkalmazok, vagy átfogalmazom a mondatot. Ha nem érzem feltűnőnek, akkor meghagyom.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a családi sztorik olvasói elnézőbbek a szöveg hibáival szemben.
Megjegyzem, bátor vállalkozás salsa részéről, hogy egy holland szerző írását választotta nyelvismeret nélkül pusztán a gépi fordítóra hagyatkozva.

Dehogy egyhangú! Mindig sikerül valami újat felfedezni az írásaidban. Vagy valami új karakter, új foglalkozás. Nekem nagyon bejött a talán Szakmai ártalom címmel megjelent sztorid, abban egy ügyésznő került szorult helyzetben. Az utóbbi időben olvasottak közül pedig a politikusnőről szóló volt kedvencem.
A visszaköszönő motívumot arra értettem, hogy elég gyakori nálad az a szituáció, amiben a férfi főhős partnernői egymásba gabalyodna, akár ismeretlenül vagy a pasi háta mögött. De eszedbe ne jusson kihagyni azokat a többes akciókat, mert azok elég látványos epizódok.

Ugye, hogy az alapmű? A Véletlenek pedig vannak. Bár számos motívum felbukkan naiv1966 más írásaiban, de ott az újdonság erejével hatott, és kerek egésszé szerkesztette.
Sebaj, ez is tetszetős írás, a tőle megszokott stílusban.

Én sem tudom, honnan, miért ismerős a cím. A Hatalom Kártyái játékban van ilyen karakter, de azt sohasem játszottam. Mindegy, remek címválasztás a részedről.
A hibák (csak 2-3 az egészben), amik jellemzően fordításban fordulnak elő: Pl. ez a mondat "– Vagyis... Vagyis kefélnem fog kelleni?"  Meg !talán! ez is idegenesen cseng számomra: "Felkelt az autó hordágyán, és kiszállt." Valahol feleslegesnek éreztem a többször kiírt személyes névmást. (Ezt nem volt türelmem visszakeresni.) Viszont a helyenként sokszor ismétlődő "is" arra utal, hogy saját termék.
Egyébként miért ne lehetne egy ilyen színvonalas írás hazai szerző műve?
Nem emlékszem, hogy olvastam más írásodat, de erre a sztorira biztosan emlékezni fogok. Szerencse, hogy tovább gondoltad az eredeti ötletet. Szerintem értékes dolgot alkottál.

Annyira ismerősnek tűnt a cím valahonnan, ezért elolvastam. A befejezés ugyan nem túl eredeti (Constantine, a démonvadász), viszont a szerző nagyon jól ábrázolta a karaktereket, azok érzéseit, kétségeit, gondolatait. A nyelvezete jól illik a történet világához. Igen, észrevettem benne a hibákat is. Némelyiknél felötlött bennem, hogy ez fordítás, de nem láttam a címkét. Nagyon örülök, hogy felkerült ide, mert egyértelműen színesíti az itteni műfajt. A legfőbb erényének azt tartom, hogy a látványos jelenetek mellett elgondolkodtatott. A jóról és a rosszról, az életről és az emberekről. A magunk teremtette pokolról. Nálam 10-es ez a sztori.

Az életszerűségre ill. a hihetőségre vonatkozó kételyem pont nem a szereplő egy tulajdonságát érintette. Hanem a történetben szereplő hipnózist például. Amin igyekszem nagyvonalúan átlépni. (Elkerülte a figyelmedet a mondatomban szereplő "helyenként" szó.)
Hm, az oktató jellegen érdemes lenne vitatkozni, de én nem vagyok szexuálterapeuta, ezért legfeljebb a laikus kétségeimet, kérdéseimet tudnám megosztani. Nem érzem ennek szükségét a másik megjegyzésed miatt. Hiszen abban egyetértünk, hogy az olvasók többsége nem szexuális továbbképzés érdekében követi az itteni történeteket. (Amivel semmi bajom nincs.)
Nyilván nem végeztem reprezentatív kutatást a magyar férfiak szexuális kultúrájáról, ismereteiről. Olvastam ilyent, de az már egyértelműen idejétmúlt az eltelt idő okán. Megjegyzem, nem kívántam kétségbe vonni az értékítéletedet.

Látványosan kidolgozott, anatómiai részletességgel megrajzolt esettanulmány. Bennem azt a képzetet keltette, hogy a pácienst élve boncolták. Szerencsére túlélte mindenki.
Az életszerűség, a hihetőség kérdése helyenként felmerült bennem. Olyankor a mindenhol ránk ömlő reklámokra gondoltam. (Állítólag az az elv, hogy hamis dolgot nem állítanak, legfeljebb túloznak.) Aztán eszembe ötlött, hogy jó régen a baráti társaságunkban (inkább peremén) volt egy srác, aki ilyen vagy hasonló "problémával" küzdött.  Bizony kapott olyan kedves visszautasítást, hogy vegyen inkább magának egy tehenet. Ő a szerszám tövére tekert kistörölközővel tudta élvezhetőre csökkenteni a behatolás mélységét.
Visszatérve a sztorihoz. Akár egy pornó-filmsorozatot lehetne belőle forgatni.
Bevallom, hogy eddig meg sem fordult a fejemben az a szempont, amit az előző hozzászóló vetett fel, az oktató jelleg. Kicsi esélyét látom, hogy valaki ebből tanulna, aztán ki tudja...

Mivel annyian dicsérték, rászántam magamat az elolvasására. Hm, egész jó.

Na mit mondtam a rajongótáborról? 🙂

Az első fordításom, elég szenvedősen ment, mert akadt hiba a forrásban. Az eredetit nem pontozták túl magasra, talán ezért nem írt folytatást a szerző. Azt hiszem, az életszerűsége, a hihetősége miatt választottam.

Igen, a java még hátra van. Nem tudtam Évát meggyőzni, hogy ne a jelenet közben vágja el a sztorit. Arra hivatkozott, hogy túl hosszú lenne. Így viszont a napozós jelenet kimenetelét csak a következő epizódban olvashatjátok. (Utálom a cliffhangert.)
Azt viszont sajnálom, hogy az eredeti szerzője csak ezt az egy sztorit publikálta. Jól bánik a sok karakterrel, érzékletes jeleneteket talált ki. (Hacsak nincs valami valóság magja a sztorinak.)

Érdekes, nem szokványos történet. Nem egy dokumentum novella, de a kor hangulata átjön.
Sok benne az "is". A két szereplő nagyon egyforma mondatokat használ. Szinte szó szerint. Abban az időben még a pornószínészek sem borotválták a szőrzetüket (legfeljebb a bikinivonalat), nemhogy a pártkatonák házastársai. Igazán súlyos hibát nem vétett a szerző.
Hogy miért nem telefonáltak? Hááát, akkoriban a városi vonalat a központos kapcsolta, néhol még a főnöknek is. Viszont a portán elvileg kellett volna lenni belső vonalnak, talán pont elromlott, vagy "bekávéztak" az őrök. (Viszont a földszinti ablakon kimászhattak volna. Nah, ennyire elfojtották a kreativitást a szocializmusban.)

In an immigration office:
- Sex?
- Yes, three times per week.
- No, I mean male or female.
- Male, female, sometimes camel...
- Oh dear...
- Nono deer run too fast
(Sajnos csak angolul működik.)

Köszi az elismerést, bár jórészt az eredeti szerzőt illeti. Nekem is bejött ez a helyzet, amit kitalált az író, nagyrészt ezért választottam fordításra a történetét.

Régen sok regényt olvastam Robin Cook-tól. (Amerikai orvos, regényíró, magyarul is megjelent rengeteg orvosi-krimije, thrillere.) Aztán egy idő után a rejtélyei többé nem jelentettek igazi titkot, kihívást, előre tudtam minden következő fordulatát. Mert az olvasók pénzének lehúzása érdekében futószalagon gyártotta a könyveit, amiben ugyan más-más szereplőt, más-más helyszínre rakott, de mind egy kaptafára készültek.
Ám sokaknak ez nem jelent problémát, eltartják a szerzőt és a kiadóját. Akkor is megveszik az újabb könyvét, ha csak a dátumokat írja át egy korábbiban. Nekem ezzel nincs gondom, amíg találok más, érdekesebb olvasnivalót.

Az micsoda? A "hup"?

Ha név és cím nélkül jelenik meg ez az írás, akkor is megmondtam volna, hogy Éva596 a szerző. Eseménydús, látványos.
A tördelést nem kritizálom, mert többen panaszkodtak, hogy nem a beküldött tördeléssel jelenik meg a sztorijuk, pedig ezek a kilométeres bekezdések fárasztóak.
Ha valakiből indulatot, érzelmeket vált ki egy szereplő, vagy a történetbeli cselekménye, az arról árulkodik, hogy nagyon jól sikerült a karakter, a meseszövés. Tehát én dicséretnek venném "init3" hozzászólását. (Csak halkan jegyzem meg, egy szót sem ejtett arról, hány pontra értékelte a sztorit.) Valamelyest megértem gondolkodását. A férj helyében nagyon! másképpen! viselkednék. Neki (init3) azt kellene elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, létezhetnek ilyen nők és férfiak is. Van aki a bort kedveli, van aki a sörre esküszik, és van aki rá sem tud nézni az alkoholra. Legfeljebb nem együtt buliznak.

Hm, azt hiszem igazad van. Nem okos dolog azon agyalni, amire nem találhatok választ. És az sem okos dolog, ha komolyan veszem Ashley kérdését...
A sorsomat? Azt inkább megélem, nem követem.

Ezen a kérdésen már én is töprengtem párszor. Úgy fél tucat nőtől kérdeztem a miértjét (mindegyik beismerten félrelépett). Eltérő válaszokat kaptam nyilván, hiszen eltérő élethelyzetben voltak. Persze átfedéseket fedeztem fel a magyarázatukban. Volt aki, próbálta nem megcsalásnak nevezni, azaz még saját maga előtt is tagadta. (Arra hivatkozott, hogy a fiatalkori szerelmével tette meg, és az nem számít.) Volt aki, kompenzált a félrelépéssel, mert a férje és annak családja lenézte őt. (Számomra nevetségesnek tűnő okból képzelték magukat felsőbbrendűnek.) Volt olyan, aki szerelembe esett, pontosabban "fellángolt". (Miért nem vált el akkor? Mert a férje nagyon jó ember. Aki meg is bocsátott neki, és a mai napig együtt vannak, gyerekeik lettek.) Volt olyan, aki egyszerűen a "férfi gondolkodást" követte: ha megtetszett neki egy pasi, akkor igyekezett lefektetni. (És nem dzsúdózás közben.) Ketten azzal magyarázták, hogy otthon a párjuktól nem kapták meg a szexuális kielégülést. (Kívülállóként, de sok részletet ismerve mindkét pasit aszexuálisnak diagnosztizáltam.) Az egyik nő úgy 5 év után szándékosan "bukott le", hogy végre szakítsanak. A másik titokban tartotta, mert a férjét meg emberileg végtelenül szerette, tisztelte?, állítása szerint. Az ő további sorsát nem követtem.
Remélem, tudtam némi adalékkal szolgálni a "fogalmazásodhoz".