Ulysses hozzászólásai

Ahham, értem. Mint a Szex és New Yorkban Mr. Big.
Miért ne lehetne névtelen a főhős, ez csak technika kérdése.
Ha feltűnt, nem kifogásoltam a sztori, illetve a szereplők gondolatainak hihetőségét. Nekem egyfajta pszichológiai kísérletnek tűnt. Azzal pedig egyetértek, hogy átlagos szereplők hétköznapi életéről nehéz lenne érdekes, izgalmas sztorit írni.
Hm, egy volt kollégám Kutya Úrnak nevezte házi kedvencét. 🙂

Indiana Jones-nak igaza van.

Hú a mindenit! Ezeknek a figuráknak a fejében igen furcsán működnek a szinapszisok. Egy pszichológus betegre kereshetné magát rajtuk.
Aki viszont ilyen mesterien tudja szőni a sztori szálait, megérdemel minden dicséretet. (Meg egy nagy nyelvtan egyest, mert az "ő" nem személynév! Vagy igen?)

Elkezdtem olvasni. Azt hiszem bekerül a kedvenceim közé. Teszik, hogy választékosan írsz, de igazán utána nézhetnél a központozás szabályainak. Hogy tiszta lelkiismerettel adhassak 10 pontot.

Nem a stílust kifogásoltam, hanem azt hogy ez a reformkori szereplőd is éppen olyan tagolással beszél, mint az első sorozatod programszervező Évája napjainkból. Bocs, nem akarok kötözködni, mert egyébként jónak tartom az egész sztoriötletet. Igazi csemege egy napjainktól ennyire eltérő miliő.

Sok-sok hibát látok benne. De annyi embernek szerzel örömet a "szép" történettel, hogy nincs jogom ide felsorolni mindet. Ezt később olvastam, mint a politikusnőről szóló sztoridat, azt klasszisokkal jobbnak tartom ennél. Lehet újraolvasom valamelyik nap.
Ha valakinek magyarázni kell, mit jelent az idézőjeles szép szó: azt jelenti, amit leírtak az előző hozzászólók, hogy érzelmes, emberi, szerethető. (Csak az én ízlésemnek már túl sok.)

Nahát, akad még, aki tudja, hogyan kell írni a "hadd" szót?! Amúgy jól megírt sztori.

Tetszik a szereplők megrajzolása, a jól megkülönböztethető karakterek. A történetmesélés is jól sikerült, nem került túlsúlyba sem az akció sem a cselekményszál fejlesztése. A sztori közepe, ahol a főhős Mári nénivel meg Erzsóval találkozik, és velük él, az nagyon életszerűre sikerült. Erre részre 10 pontot adnék.
Az epizód vége felé hiányoltam a párbeszédekből a narrációt. Ki mesél, kinek a bordélyból szökött lányról? Ott hámozgatni kellett. És Hanna nagymonológja, ahogy Zoltánnak mesél terveiről két bekezdés hosszúságban, kísértetiesen emlékeztet Éva korábbi sorozataiban szereplő hősnők stílusára. Hm, ez lehet a védjegye?

Kár, hogy lezártad a történet ívét, mert ezekkel a vicces karakterekkel még pár kaland, akció simán szórakoztató volna. Tetszik, annak ellenére, hogy a történet első felében dominánsabb humoros hangulat a végére kicsit elszegényedik, és előtérbe kerül a romantikus vénád.
Az kicsit homályos, hogyan szabadult fel a rabszolgalány (ki volt  a gazdája), meg hogyan melegedett össze Havelkával. Első sci-finek egész jó.

Még a fordítás írása körül váltottam pár levelet a szerzőnővel. Ha jól emlékszem az akkori dolgokra, némi valós élményt kevert a fantáziával.

Az olvasókat elcsalta a jó idő: kertészkedni, házat renoválni, wellnessezni, vagy ki tudja hova.

A fenébe! Ha ilyen lendületesen, humorosan tudsz írni, akkor írhatnál nagyobb lélegzetű, összetettebb sztorit. Jól bánsz a karakterekkel, tetszik a kicsit megfordított időrend. Az akció szintén elég ütős. (Hibák vannak benne jócskán, egy szerkesztő nem ártana.)

Kedves Miriam! 
Hogyan képzeled, egyáltalán mit értesz az "érdemi alkotói együttműködés" alatt? Amikor több szabad idővel, energiával gazdálkodtam, akkor (csekély tudásomhoz mérten) szövegkorrekcióval, szerkesztéssel igyekeztem segíteni más írókat, fordítókat. Viszonzásul kaptam bíztatást, illetve szerkesztői, hibajavítói segítséget a saját szövegeimhez. 
Mindenképpen támogatom az igényesség felé mutató szándékaidat.
Hm, miért választanak elképzelt, vagy nem hazai helyszíneket? Nehogy lebukjanak. 🙂 Hazai környezetnél nagyobb eséllyel szúrják ki az olvasók a pontatlanságot, nagyobb eséllyel derül ki, hogy a szerző elbliccelte a kutatómunkát. (Vagy fogalma sincs, hogy mi az.)
Azt viszont jól látod, hogy jelenleg itt kevés az olvasói igény az igazán színes, jó karakterekkel, fordulatokkal megtűzdelt "történetekre". 
Azt nem gondolom, hogy az itt publikálók közül bárki "élsportoló", azaz hivatásos tollnok lenne. Ha, mégis, akkor jól álcázza magát. 
Kézcsók!

Ha sokáig kitart a téli hideg, akkor pát hét múlva több időm lesz olvasgatásra. Meg talán nem leszek minden este használhatatlanul fáradt. Bizony jó pár dolgot félbehagyok, vagy hosszú ideig pihentetek. Van olyan sztorim, ami vagy 10 éve vár befejezésre. Nem feltétlenül a sztori hosszán múlik, hogy el tudom-e olvasni. Habár a szemem sem a régi. Kényelmesen úgy 200 oldalt tudnék elolvasni egy átlag papír alapú könyvből, ha éppen semmi dolgom nem lenne, de ez most nem kivitelezhető.

Látod, megkiabálnak, pedig csak kérdeztem valamit! Köszi a választ, így értem, miért nem daraboltad fel. És tényleg el fogom majd olvasni egyszer (meg a többi sztoridat is), de most levegőt venni sincs időm.

Majd egyszer elolvasom. Nem lehetett volna pár részre tagolni?

Ez olyan nem tudom... Nem fordítás ez a sztori? Olyan száraznak éreztem, a szereplők mind egyformán beszélnek. Pedig az alaphelyzet hihető, akár érdekesnek mondható. 
Hm, teljesen első próbálkozás? Durva nyelvtani hibákat nem vettem észre. Csak hiányzó vesszők, apró biccenések a párbeszédek központozásánál. Egyébként választékos fogalmazás.
Az elején az a leltározás szerű bemutatkozás a kezdő írókra jellemző. Hm, talán lesz ez még jobb.

No, akkor még egy bakira - pontosabban a gépi fordító gyengeségére felhívnám a figyelmedet. Magyarban a megszólításnak jó sok módja van. A bizalmas viszony esetén gyakori tegezés, az udvarias, tiszteletet kifejező önözés, a valamilyen függő viszony megjelenítésére kiválóan alkalmas magázás. (Az uralkodót, vagy a beszélő felett rangban magasan állót tegező, de a titulust mindig odaragasztó mód: Uram, királyom! De ez csak régies szövegben indokolt.) Nos, a német is ismeri a tegező és az önöző formát. Ez valamilyen szinten megvan az angolban is, de nem jól megkülönböztethető nyelvtani alakban, ezért a gépi fordító sokszor elhasal ezen. Ebben a szövegben például egy helyen önözésről átvált tegezésre, ami az eredetiben nincs. És ettől a végig megmaradó távolságtartó megszólítási módtól érdekesebb a sztori, hogy meglehetősen extrém fizikai kapcsolatba kerül a két szereplő, közben meg udvarias szófordulatokkal fogalmazzák meg mondanivalójukat.
Én olyant is tapasztaltam a gépi fordítóknál német forrás esetén, hogy nem talált magyar nyelvű megfelelőt, akkor egy angol szóval helyettesítette. Ebben a szövegben például egy helyen a "Frau" megszólítást lecserélte "Mrs"-re. (A legtöbb helyen viszont megmaradt az eredeti forma.) Egyébként szerintem nyugodtan meg lehet hagyni a "Frau" vagy "Herr" megszólítást, mert a szereplők nevét sem fordítjuk le, és egy fordításnak nem kell feltétlenül eltitkolni a forrását. Néha még segít is az adott környezet, társadalmi viszony bemutatásában. 
Szóval időnként én is szívesen fogadnék egy lektort, aki anyanyelvi szinten ismeri a forrásnyelvet és persze a magyart.

Milyen a történet? Hm, a szerzőnek bizonyára ez a kedvenc fétise, és alaposan bele merült. 
T. "salsa" fordító kolléga!
Elismerésem a befektetett munkáért. Egy másik topikban láttam, vitába keveredtél a fordításokkal, illetve az azokhoz szükséges nyelvtudással kapcsolatban. Egy példát hoznék ebből a sztoriból, hogy lásd, az általad használt gépi fordítók még nem tartanak ott, hogy az idegen nyelvet abszolút nem ismerő hibátlan fordítást tudjon írni a segítségükkel.
"Angéla azonban úgy tűnt, nem anyjától örökölte nyitott és barátságos természetét, mert  a nő egyenesen előre nézett, és az orrlyukai kitágultak.  Ennek ellenére az volt a benyomása, hogy a felháborodása kicsit hamis, mert amikor megérkeztek a sportpályához, megállt, és várakozó pillantást vetett az öltözőre, ami nem illett a korábbi haragjához. A zsebében kotorászott, előhúzott egy kulcsot és kinyitotta."
Kinek volt a benyomása? Ki vetett várakozó pillantást? Ki kotorászott a zsebében?
Nah, nézzük meg az eredetit!
"Trotzdem hatte er den Eindruck, ihre Wut sei aufgesetzt, denn als sie beim Sportplatz eintrafen, blieb sie stehen und warf einen erwartungsvollen Blick auf das Garderobenhäuschen, was gar nicht zu ihrer vorherigen Aufgebrachtheit passte. Er kramte in seiner Tasche, holte einen Schlüssel hervor und öffnete."
A németben három neme van az E.sz. 3. sz. személyes névmásainak: er, sie, es. Hímnem, nőnem, semlegesnem. Tehát az eredeti szövegből egyértelmű, hogy férinek volt benyomása, hogy a nő felháborodása hamis, és a nő vetett várakozásteljes pillantást az ajtóra, és az is látható, hogy a férfi kotorászott a zsebében és vette elő a kulcsot. Igen, magyarban nincs megkülönböztetve a hímnemű vagy a nőnemű "ő". Ezt a fordítónak kell megoldania egy plusz név, vagy főnév betoldásával.
Ez csak egyetlen példa a fordítás számos buktatója közül. Nem szeretném elvenni a kedvedet, hogy az olvasókat színvonalas, szép magyaros megfogalmazású szövegekkel szórakoztasd. Csak ne sértődj meg, ha valaki fejedre olvassa a hiányosságaidat!
Boldog új esztendőt!
U.i.: Hm, az eredeti címe helyesen: "Erzählungen 01: Helfende Hände" , tehát folytatás várható. ;)

Tetszett a cselekmény lassabban haladó felépítése. Kicsit furcsa volt a prológ, de gondolom a terjedelmi korlátok miatt lett csak egy egyszerű összefoglaló az előzményekről. Az akció nagyon érzékletes.  Szemet bántó hibát nem láttam benne.

Ez olyan "Müller Péter"-esen hangzott. Ha saját gondolat, akkor bocsánat. Egyébként tetszik.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy azok a pár soros dalszöveg-részletek ekkor érdeklődést keltenek. Bevallom, még a fordítás elején megfordult a fejemben, hogy egyszerűen kihagyom őket.

Szerintem elég, ha itt a hozzászólások között megvan. Igazából nem az eredeti írójának szerzeményei, hanem a témához választott dalok.
Engem sohasem vonzottak a versek. Talán 2-3 volt, amire azt mondanám, hogy tetszett.

 

Hm, "költőire" sikeredett. 🙂

Engem az ragadott meg ebben a sztoriban, hogy izgalmas benne a "mese" része, mellette pedig nagyon látványosak a szexjelenetek. Remélem, sikerült valamennyit visszaadnom az eredeti hangulatából. Egy-két "amerikanizmus"-tól eltekintve nem volt túl nehéz a fordítása csak a terjedelem okozott egy kis problémát, na ,meg a dalszövegek.
(Fenébe, inkább nem olvasom itt, mert még mindig találok benne elütéseket.)

Köszönöm a kedves szavakat, de a nagyobb érdem Wendy Tribly-t illeti, hiszen az ő fejéből pattant ki a sztori, és ő ügyeskedte ilyen érdekes formára.

Nincs miért elnézést kérned. Értettem, hogy tetszik a dalszöveg, és igazából egy cipőben járunk, a líra fordítása nem megy. Talán Doriangrey hoz majd valami szépet.
 

Örülnék neki. Próbáltam magyar szöveget keresni ehhez a dalhoz, de nem találtam.

Nem vagyok műfordító, soha nem tudtam verset vagy dalszöveget írni. Viszont semmiképpen nem akartam az eredetit csonkítani, mert így talán érthető a szerző gondolatszövése. Gondolom a literotica-n nem megengedett a video vagy zeneszám linkelése, ezért idézte csak a dalszöveg részletét a kiadó megjelölésével.
Az eredeti sztori a megjelenésekor nagyon magas átlagot kapott, azóta "hátrébb" pontozták a toplistában, de több vélemény szerint profi a szerző, bár egy "angol-nyelvőr" kiszúrt néhány elütést a jó százezer karakteres írásban. Ez csak a fele annak, mert úgy gondoltam, egy lélegzetre fárasztó lehet az a terjedelem. Reméljük, hamarosan megjelenik az első epizód második fele. Ígérem, nem lesz unalmas az sem. 
A szerző még két ilyen háromrészes epizódot írt. Talán a másodikat még lefordítom a télen. A harmadik részt biztosan nem fogom lefordítani, mert nagyon sok benne a filmes szakmai zsargon. 

Arya-nak és Tittinek: Odüsszeusz mondabeli figura. Homérosz művében szereplő karakterről olvastam valahol, hogy ő csak testben csalta meg feleségét a hosszú vándorlása, hánykolódása alatt, de lélekben hűséges volt hozzá, igazán csak Pénelopét szerette. Persze szimpatikus számomra a leleményessége, a gondoskodása és felelősségérzete az emberei iránt. No, meg legfőképpen a kíváncsisága. 
Salsa-nak és Lolamackónak: Igaz, csak a magam nevében nyilatkozhatok, de a többségünk itt nem akadémikus, hanem hozzátok hasonlóan olvasni (meg kicsit írni) szerető emberek. (Szándékosan nem átlagembert írtam, mert ma már egyre kevesebben olvasnak.) Én nem James Joyce regényéről hallottam, hogy menőzésként tartották a polcon, hanem Stephen Hawking Az idő rövid története című könyvéről.
Doriangrey-nek: Megvidámítottad az estémet a legutóbbi hozzászólásoddal.

Én nem kedvelem különösebben sem Homéroszt, sem Joyce-t, viszont Odüsszeusz jelleme, gondolkodásmódja közel áll hozzám.

Hm, nekem a sima diák címke kapóra jött a legutóbbi fordításnál, mert a diák nem az iskolai  tanárával került kapcsolatba.  Habár a tanár-diák címke egyértelműsít, az nem fog illeni minden eddigi diákokat szerepeltető sztorira.

Hm, mondasz valamit... Igen éles szemed van.

A plusz 1-et én adtam a hozzászólásodra a szójátékért. 🙂

Kicsit becsapva érzem magamat a történet elolvasása után. Számos kezdő-amatőr írók által vétett hibát láttam, közben számos eredeti, remekbe szabott mondatot, ötletes megfogalmazást, eleven párbeszéd részletet. Olyan benyomást keltettél, hogy gyorsan, kisujjból kirázva összedobtál egy sztorit a következő 30 napért cserébe. Nem akartad valami mélyenszántó, igényes írással elkápráztatni az olvasókat, pedig nagyon jól fogalmazol. Tetszik a szóhasználatod, de volna sok javaslatom, amiken érdemes lenne javítanod, ha egyszer komolyabb történetet szeretnél írni.
(A 29. sorban derül csak ki, hogy a mesélő nőnemű, mivel sportmelltartót visel!)
De az akció képszerű mesélése magával ragadó.

Feltűnt, hogy ennek a sorozatnak a szereplői nem egyforma mértékben vannak kidolgozva. Például az akcióban résztvevő pasik csak vázlatosak, alig-alig akad róluk infó, hogy megkülönböztessük őket. A hangsúly egyértelműen Tündén van. Talán még Mariann karakterét rajzolta meg részletesebben, mélyebben a szerző. A főhős civil életének szereplői még a szexpartnerekhez képest is szegényesen ábrázoltak. Ez a dolog, és maga a téma, amiért nem tudom felhőtlenül élvezni. Ugyanakkor el kell ismernem az írói teljesítményt.

Kellene írnom valamit ide, de egyszerűen nem találok szavakat. Egy szó beugrott most: lenyűgöző. Nagyon jó karikatúrát írtál!

Én neked adok igazat, kell az az ihlet. Ikkjejzjiuiiii hiába próbálja tagadni, mert amit ő motivációnak, kedvnek nevez, az bizony irodalmi megfogalmazásban maga az ihlet.
Csak abban adok neki igazat, hogy van iparosmunka része a regényírásnak. Feltéve, hogy az író elvégzi azt tisztességesen. Tegyük hozzá, hogy regény és regény között van különbség!
Mert míg Robert Merle órák százait, ezreit töltötte kutatással történelmi regényei írása közben, addig Vavyan Fable témái ezt nem tették szükségessé. Viszont ihlet nélkül egyikük sem alkothatott volna olyan sikeres regényeket.
Hm, egy esetben tudom elképzelni, hogy az "iparos" ihlet nélkül tudjon összehozni "regényt", ha valaki mástól kapja készen azt; nevezhetjük alapötletnek, de a lényegen az sem fog változtatni. 

Kedves szerzők! A sztori forrása mindent megmagyaráz. Az eredeti egy 10-11 éves angol anyanyelvű tini (Ha egyetemista, akkor még siralmasabb a dolog.) ábrándozása. Inkább nevetséges, mint erotikus. Vagy az történhetett, hogy egy pornófilm forgatókönyvének megírását kiadták az egyik kelet európai színésznőnek, de csak a stricijének az unokaöccse ért rá megírni, mert csak ő tudja, hogyan kell bekapcsolni a laptopot.
Ha csak egy könnyed pornó "összedobása" volt a cél, az hibátlanul sikerült.

Egy kis pihentetést és egy átolvasást megérdemelt volna. Ezzel együtt egészen jó fordítás, számos sztori sokkal több hibával jelenik meg. A kínálat színesítése okán mindenképpen helye van az oldalon.

Köszönöm mindkét információt! A magyarázatodból ítélve ebben a formában nem túl hasznos funkció.

Azt csak találgatni tudjuk, mi készteti a fordítókat az itteni publikálásra. A tippem, hogy egyszerűen meg akarják ismertetni másokkal a nekik tetsző idegen nyelvű írásokat. A magam nevében szólva: részben nyelvgyakorlásként, részben szórakozásként foglalkozom a sztorik fordításával; részben a tippként fent írt okból, részben pedig azért, hogy a VIP tagság előnyeit élvezve kommentelhessem a többi írást, küldöm be ide ezeket a munkákat. (A pontozás amúgy nem motivál, és többet adok egyes olvasók szöveges értékelésére, mint az adott írás csillagjainak számára.) 
A te rendszereddel érdekes kettősség alakulna ki. A hozzászólás írásához lusta VIP tagok által bármilyen okból felül- vagy alul értékelt sztoriknál az értékrendjüknek megfelelően az arra fogékony írók, fordítók homlokegyeneset mást sugalló hozzászólásai sorakoznának. Egy kívülálló számára mit üzenne ez? 
Mit gondolnál arról, ha az imdb-n egy film pontátlaga 9.5 lenne, közben a recenziók kivétel nélkül nézhetetlen szarnak neveznék? (Vagy akár fordítva.)
Úgy a pontozás mellé nyugodtan ki lehetne akasztani a táblát, hogy a "VIP-es pontozómaffia szerint". 
Még abban is több rációt látok, ha megszüntetnék a pontozás lehetőségét. (Nem javaslom egyébként ezt.) Azt például nem tudom, hogy lehet-e keresni a sztorik vagy a szerzők között az elért értékeléseik alapján. Más esetben nem sok értelmét látom, mert elég sok vitát kavart a múltban és napjainkban is.
 

Valószínűleg nem hiba, hanem szándékosság rejlik mögötte, de nekem ma tűnt fel, hogy a "Törté-Net Szerkesztőség" hozzászólásait nem sikerült értékelnem. A "Mi hiányzik az oldalról" fórumban a legutóbbi válaszotokra akartam nyomni a pozitív kezecskét mert tényleg hasznosnak, informatívnak éreztem a válaszotokat, de nem történt semmi. Mások hozzászólásánál működik. Engem annyira nem zavar a dolog, tudok élni így is.

Annak a fordítónak is egyszeres pontozási jogot adnál, aki napokat, heteket foglalkozik egy-egy írás igényes magyarításával? Ne érts félre, engem ugyanúgy irritál a gépi fordítást beküldők szemtelensége. Amúgy nem hiszem, hogy a 30 nap tagságért guglival összedobott sztorit beküldőket meghatná a dolog. Hol érdekli őket a "sztorijuk" pontozása, ha a félperces munkáért cserében megvan a havi belépő? A termék sorsa a továbbiakban nem nagyon fogja érdekelni. Hogy másokat nem pontozhat le vagy fel? Hm, ha erre merevedik, akkor meg rá fogja szánni a pénzt. De ezzel csak azt érnétek el, hogy igényes történetet, fordítást egyre kevesebben fognak beküldeni. 
 

Beneveztelek a hét hozzászólása virtuális díjra. 😀

Örülök, hogy másnak is megakadt a szeme ezen a remek íráson. Mi, írással kísérletezők tanulhatunk a szerzőtől mindannyian.

Csak sejtésem van, hogy a másik oldalra a szerzők saját történeteit nyúlják le, a fordításokat valamiért kerülik. (Nem ellenőrzött információ!)
Udvariatlanságnak éreztem, hogy itt irkálunk kissé más témáról Begyowsky sztorija alatt:
Elolvastam, és tetszett. A megcsillanó humor, a valósnak tűnő szereplők hihetővé tették ezt a mesét. Szerintem jól sikerült az arány a sztori és az akció között. Kellemes, színes írás.

Annyiban mindenképpen igazad van, hogy a te alkotásoddal te rendelkezel. Az, hogy a forrás megjelölése (pláne az engedélyed) nélkül közlik le az írásodat, egyértelműen szabálytalan.
A másik oldal hozzáállása valóban nem szimpatikus, nem tudom az okát. Talán arra gondolnak, a negatív reklám is reklám?
Nah, nézzük ezt az írást inkább!
Durva, de az előzmények alapján megkönnyebbültem, hogy mégsem annyira durva. Persze nem tudom egyik szereplő helyébe sem képzelni magamat, ezért inkább tartózkodom a pontozástól. Hm, Waderlaci meg jobban örült volna, ha keményebb történések szerepelnek benne. Különbözőek vagyunk.
A szövegalkotás egyre jobban megy neked, és unalmassággal sem vádolhatnak.
Szerencsés megoldásnak tartom, hogy ezt a fejezetet két epizódra választottad, túl tömény lenne egyben.
A kommenteket olvasva láthatjuk, tényleg nem okozott problémát a közönségnek az általam kifogásolt mozzanat, felesleges lett volna átírni. 

 

Tempora mutantur. Egy időben pont a másik hasonló oldalon megjelent írásokat lopkodták, és töltötték fel ide, mivel ott ingyenesen elérhetők a sztorik, itt viszont egy-egy írás beküldésével lehet 30 nap tagsághoz jutni. Véleményem szerint ezzel nem az itt publikáló szerzőknek okoznak problémát, hanem ennek az oldalnak az üzemeltetőinek, méginkább a pénzért VIP-et vásárlóknak. Mert minek fizessenek elő olyanért, amit némi késedelemmel máshol ingyen elolvashatnak. 

Roppant tanulságos Titti és az ikeás-pezsgőfürdős úr párbeszédje.  Köszönet mindkettőjüknek! Titti humora feldobott, az úr szaktudása lenyűgözött.