Könyvelő lány elcsábítva 5. rész

Amíg ki nem értünk az autópályára, csöndben voltam, ő sem beszélt, a vezetéssel volt elfoglalva. Élvezettel néztem, ahogy uralja azt a hatalmas gépet, majd mosolyra húzódott a szám, amikor elém ugrott a tegnapi kép, ahogy szégyenlősen elfordult, amikor vetkőztem, és milyen vívódás után vette le a boxerét is. Ott és akkor én voltam a biztos kezű, kemény vezető, és ő volt a megszeppent utas. Egyre jobban megtetszett nekem, teljesen más habitusú volt, mint az addig ismert férfiak, lesírt róla, hogy nem nagyon volt és van tapasztalata a nőkkel. Sebaj, majd én alaposan kifaggatom, és ha igazam van, akkor amire hazaérünk lesz tapasztalata is. Mást úgysem tudunk csinálni, mint beszélgetni, mert neki irányítania kell ezt a böhöm nagy kamiont, és megígértem Nellyéknek, hogy nagyon figyelek arra, ne hátráltassam a vezetésben, no meg bármennyire is szeretek dugni, őt megfelelően hagynom kell pihenni.

Kiértünk az autópályára, és itt már gyorsan tudtunk haladni. Felé fordultam.

– Hogy alakul a mai napunk?
– Ma közel kilencszáz kilométer megyünk, és már francia földön Bessoncourtnál állunk meg. Már pihentem ott egy benzinkútnál a kamionos parkolóban. De most nem szeretnék még egy éjszakát a kocsiban tölteni. Egyikünknek sem jó, és az elmúlt éjszaka tapasztalata alapján nem is tudtam magam száz százalékig kipihenni.
– Akkor hol fogunk megszállni?
– Vedd elő a telefonod és keress Bessoncourtban szállást. Van napidíjunk, ki tudjuk fizetni, és végre rendes ágyban alszunk.

Azonnal lecsaptam a magas labdát.

– Szóval te aludni szeretnél mellettem? – néztem rá vigyorogva.

Egy pillanatra felém pillantott, láttam, hogy elpirult. Ez még egy nagy gyerek, gondoltam magamban, de ha ő is akarja – mint ahogy most már én is – és összekötjük az életünket, olyan szeretőt faragok belőle, mint Misi, aki él hal egy dugásért, mit egyért, annyiért amennyit csak bír, én meg majd élvezem, mint a főnökasszonyom Nelly. Kis csend ereszkedett közénk. Láttam rajta erősen gondolkodik mit mondjon.

– Bocsánat! Én egy egyszerű ember vagyok, egy gépkocsivezető, aki ezt imádja csinálni. Mellette, a hosszú többnapos utak miatt, egyedül élek. Voltak nők az életemben, igaz nem sok, talán egy kezemen meg tudnám számolni, és nem tanultam meg, hogyan kell velük foglalkozni.