Könyvelő lány elcsábítva 5. rész
Megjelenés: 2025. július 12.
Hossz: 24 669 karakter
Elolvasva: 948 alkalommal
Amíg ki nem értünk az autópályára, csöndben voltam, ő sem beszélt, a vezetéssel volt elfoglalva. Élvezettel néztem, ahogy uralja azt a hatalmas gépet, majd mosolyra húzódott a szám, amikor elém ugrott a tegnapi kép, ahogy szégyenlősen elfordult, amikor vetkőztem, és milyen vívódás után vette le a boxerét is. Ott és akkor én voltam a biztos kezű, kemény vezető, és ő volt a megszeppent utas. Egyre jobban megtetszett nekem, teljesen más habitusú volt, mint az addig ismert férfiak, lesírt róla, hogy nem nagyon volt és van tapasztalata a nőkkel. Sebaj, majd én alaposan kifaggatom, és ha igazam van, akkor amire hazaérünk lesz tapasztalata is. Mást úgysem tudunk csinálni, mint beszélgetni, mert neki irányítania kell ezt a böhöm nagy kamiont, és megígértem Nellyéknek, hogy nagyon figyelek arra, ne hátráltassam a vezetésben, no meg bármennyire is szeretek dugni, őt megfelelően hagynom kell pihenni.
Kiértünk az autópályára, és itt már gyorsan tudtunk haladni. Felé fordultam.
– Hogy alakul a mai napunk?
– Ma közel kilencszáz kilométer megyünk, és már francia földön Bessoncourtnál állunk meg. Már pihentem ott egy benzinkútnál a kamionos parkolóban. De most nem szeretnék még egy éjszakát a kocsiban tölteni. Egyikünknek sem jó, és az elmúlt éjszaka tapasztalata alapján nem is tudtam magam száz százalékig kipihenni.
– Akkor hol fogunk megszállni?
– Vedd elő a telefonod és keress Bessoncourtban szállást. Van napidíjunk, ki tudjuk fizetni, és végre rendes ágyban alszunk.
Azonnal lecsaptam a magas labdát.
– Szóval te aludni szeretnél mellettem? – néztem rá vigyorogva.
Egy pillanatra felém pillantott, láttam, hogy elpirult. Ez még egy nagy gyerek, gondoltam magamban, de ha ő is akarja – mint ahogy most már én is – és összekötjük az életünket, olyan szeretőt faragok belőle, mint Misi, aki él hal egy dugásért, mit egyért, annyiért amennyit csak bír, én meg majd élvezem, mint a főnökasszonyom Nelly. Kis csend ereszkedett közénk. Láttam rajta erősen gondolkodik mit mondjon.
– Bocsánat! Én egy egyszerű ember vagyok, egy gépkocsivezető, aki ezt imádja csinálni. Mellette, a hosszú többnapos utak miatt, egyedül élek. Voltak nők az életemben, igaz nem sok, talán egy kezemen meg tudnám számolni, és nem tanultam meg, hogyan kell velük foglalkozni.
Kiértünk az autópályára, és itt már gyorsan tudtunk haladni. Felé fordultam.
– Hogy alakul a mai napunk?
– Ma közel kilencszáz kilométer megyünk, és már francia földön Bessoncourtnál állunk meg. Már pihentem ott egy benzinkútnál a kamionos parkolóban. De most nem szeretnék még egy éjszakát a kocsiban tölteni. Egyikünknek sem jó, és az elmúlt éjszaka tapasztalata alapján nem is tudtam magam száz százalékig kipihenni.
– Akkor hol fogunk megszállni?
– Vedd elő a telefonod és keress Bessoncourtban szállást. Van napidíjunk, ki tudjuk fizetni, és végre rendes ágyban alszunk.
Azonnal lecsaptam a magas labdát.
– Szóval te aludni szeretnél mellettem? – néztem rá vigyorogva.
Egy pillanatra felém pillantott, láttam, hogy elpirult. Ez még egy nagy gyerek, gondoltam magamban, de ha ő is akarja – mint ahogy most már én is – és összekötjük az életünket, olyan szeretőt faragok belőle, mint Misi, aki él hal egy dugásért, mit egyért, annyiért amennyit csak bír, én meg majd élvezem, mint a főnökasszonyom Nelly. Kis csend ereszkedett közénk. Láttam rajta erősen gondolkodik mit mondjon.
– Bocsánat! Én egy egyszerű ember vagyok, egy gépkocsivezető, aki ezt imádja csinálni. Mellette, a hosszú többnapos utak miatt, egyedül élek. Voltak nők az életemben, igaz nem sok, talán egy kezemen meg tudnám számolni, és nem tanultam meg, hogyan kell velük foglalkozni.
Ez csak a történet kezdete, még 12 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyetértek a Nellyvel! "Már már valóságosnak tűnő történet" Köszönöm szépen Éva!
Örülök, hogy a kicsiny mondatom, amivel fel akartam korbácsolni az érdeklődést a következő rész iránt tetszett neked. Én pontosan tudom a befejező részig mi fog történni. No nem szó szerint, de a történés pontos váza megvan. Tudom mivel indul a következő rész, meddig jut el, és mi lesz a rész vége. Ezt kel részenként érdekessé, izgalmassá, izgatóvá tenni a megírásakor.
Abban igazad van, hogy amikor a sorozatot elkezdtem, fogalmam nem volt arról, hogy Áginak lesz egy barátja?, szerelme?, szeretője? Ahogy írtam a történetet, úgy ugrott be, hogy kell egy fiú, akinek a természete pontosan Ági ellentéte, és össze kell hozni őket. Innen már minden egyszerű, ha megvan a vége, csak a történetet kell egy kicsit bonyolítani. A teljes történet rész valóban írás közben alakul ki, de a korábban elfogadott váznak megfelelően.
Eszembe nem jutott, hogy azzal a jelzővel rám gondoltál. Az viszont igen, hogy örülök, tetszett a történetem.
Az is tetszett, hogy "én is kíváncsi vagyok mi lesz a végeredmény". Szóval nálad is írás közben alakul ki a történet menete? Azt hittem csak én vagyok ilyen ilyen szerencsétlenkedő, aki nem tervezi meg előre a történet menetét. (Bocs, nem nem akartalak szerencsétlenkedőnek titulálni, az csak rám vonatkozik.😄).
Fel lesz adva a lecke minkettejüknek. Még én is kíváncsi vagyok mi lesz a végeredmény.
A merevséged oldódott már? Sokáig úgy maradni nem ildomos.
"Álmoska5"