A+ A-

Angyali történet 13. rész – Judy története 4. fejezet - Miurita

12.
Ahogy múltak az évek anyám egyre többet emlegette, hogy férjhez kéne mennem. Szeretné megérni, hogy unokái lesznek. Én erősen vacilláltam, mert nem akartam feladni a jól megszokott hármasunkat. A szívem inkább Josi felé húzott, de Bertyt sem akartam megsérteni és megválni tőle. Végül is úgy gondoltam, hogy Josival tanácskozom meg az ügyet.
Egyszer munka után beugrottam Josiékhoz. Ahogy várható volt, apja is, ő is otthon voltak, általában én később végeztem a boltban, mint ők az ültetvényen. A meglepetés a harmadik személy volt. Egy igen szemrevaló, kb. velem egykorú nő ült mellettük az asztalnál. Nálam talán egy kicsit alacsonyabb, nagyon szép arcú, teltkeblű gyönyörűség volt. Nem igazán látszott helybélinek, inkább európaias vonásai voltak, a kék szeme és gesztenyebarna hajszíne is jelezte, hogy nem lehet teljesen polinéziai származású.
- Ismerkedjetek meg, ő Judy, a barátnőm, ő pedig – mutat a csini nőre – Miurita, egy távoli rokon.
Josi zavarban volt, ezért apja vette át a szót.
- Miurita tongai származású, nagyapja – apám második unokatestvére – elhagyta a szigetet és Tahitin nősült meg és alapított családot. Miuritát – tongai származását kihasználva – beszervezte a titkosszolgálatunk. Sok nagy szolgálatot tett a hazánknak, de forró lett a talaj a lába alatt és el kell onnan tűnnie. De többet nem mondhatok, nem is tudok, csak ennyit szabad elárulnia. És még annyit, hogy nem is tudhatjuk az igazi nevét, a Miurita nevet most vette fel, mostantól itt kell maradnia és már gyártják a hihető múltját.
Miurita szemlesütve hallgatta a történetet, néha bólogatott és a végén, mintegy szabadkozva erősítette meg az elhangzottakat.
- Tényleg nem szabad többet mondanom, mert akkor veszélybe kerülök. Remélem, jó barátnők leszünk.
Első pillanatban belém fagyott a szusz. Akkor ő itt akar maradni? A végén még Josiék házában fog lakni? Erős ellenszenv ébredt bennem, de űzött szemébe nézve hamar el is illant. Megsajnáltam. És végül is szimpatikus volt. Elmondta, hogy most egy időre még el kell tűnnie, de ha minden rendeződik, visszatér.
A következő meglepetés sem váratott magára sokáig. Egyik este, amikor a sziget tanácsa – aminek Josi apja is tagja volt – éppen ülésezett, Berty pedig pár napra elutazott Tongatapura, ismét az ajtajukon kopogtattam. Gondoltam, mégis csak jobb kettesben megbeszélni a dolgot. Válasz semmi. Erősebben kopogtattam. Megint semmi. Elszontyolodva indultam volna tovább, amikor láttam Josi szobájának függönyét meglebbenni. Visszafordultam. A bejárati ajtó lassan nyílt, de nem láttam mögötte senkit. Beléptem az előszobába, senkit nem láttam. Az ajtó csendesen bezárult mögöttem és a sötétben akkor láttam meg egy ismerős mintájú világos ing körvonalait. Lényegesen alacsonyabb embert rejtett, mint Josi. Amikor a szemem szokni kezdte a gyér világítást, felismertem Miuritát. Josi inge volt rajta és más semmi. Legalábbis feltételezhettem, hogy még bugyija sincs.
Elöntött a méreg. Mit keres itt ez a nőszemély ilyen lengén? Miért nem akartak beengedni? Csak nem akarja elcsábítani tőlem Josit? Villámgyorsan kergetőztek a gondolatok a fejemben. Végül is egy szerencsétlen, környezetétől megfosztott leány, akinek valami új életet kell elindítania, valami kapaszkodót kell keresnie a világban. De miért pont Josi farka a kapaszkodója? Csak nem képzeli, hogy osztozkodni fogok rajta? Igaz, eddig én két fiút birtokoltam, de az más. Az nekem ősi jogon jár? Miért is más? …
Talán még most is ott állnék földbe gyökeredzett lábbal, ha egy kedves hang ki nem zökkent a töprengésemből.
- De jó, hogy jöttél, már vártunk.
Na, még ez a többes szám is. Máris közös gondolataik vannak? És így vártak? Épp csak egy kicsit keféltek várakozás közben? Vagy mégsem?
- Ne haragudj, szólnom kellett volna, hogy már visszatértem, de még nem jutottam hozzá.
Hát, azt láttam, hogy nem jutott hozzá. Ekkor lépett ki a szobából Josi. Haragom ekkor azonnal felé fordult. Végül is Miuritát megértem, de Josi hogy tehet ilyet velem? Egy szál alsónadrág volt rajta és a dudorodására tekintve minden kétségem elszállt, hogy mit tehettek eddig. Ha megfognám, bizonyára Miurita puncinedve maradna a kezemen.
Hozzám lépett és a szokásos puszi-váltással köszöntöttük egymást. Csak annyiban nem volt szokásos, hogy átölelés helyett előrehajolva, távolságot tartva tartotta oda az arcát és száját. Én dacosan –hogy mutassam, hogy hozzám tartozik – erősen átfogtam a derekát és magamhoz szorítottam. Éreztem félig duzzadt szerszámát a csípőmnél, amit meg is riszáltam egy kicsit, hogy keményedjen. Próbált távolságot tartani, de sikertelenül.
- Csak nem félsz, hogy megerőszakollak? – kérdeztem. A válasz nem várt helyről, Miuritától érkezett.
- Nem is rossz ötlet. Erőszakoljuk meg. Úgy látom lassan már alkalmas lesz rá. – és nevetett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.72 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2017. 03. 4. szombat 05:11
Várom én is a folytatást.
#5 cscsu50 2016. 12. 20. kedd 00:45
jó folytasd.
#4 sunyilo 2016. 12. 19. hétfő 12:53
Remélem, a folytatás hasonlóan színvonalas lesz.
#3 vakon54 2016. 12. 19. hétfő 09:27
Kivancsigi folytazsd nagyon de nagyon jó írás.
#2 veteran 2016. 12. 19. hétfő 08:31
Tetszett.
#1 Törté-Net 2016. 12. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?