Ágnes, a szomszédasszony

A 2008-as válságot igen hamar megéreztük, mert barátnőm, Timi az elsők között vesztette el munkahelyét. Úgy döntöttünk, kimegyünk Angliába, mert ő is, én is találunk majd munkát. Ahogy mondta, Gabi majd segít neki, lesz hol laknia, amíg valami állást és lakást talál. Sajnos nem kérdeztem rá, hogy ki az a Gabi. A távolság és Gábor nyomulása nem tett jót a szerelmünknek. Pedig már tervezgettük, hogy eladjuk mindkettőnk lakását, pluszban volt még nekem 8 millióm a nagymamai örökségem révén és veszünk egy kis házat, ahol majd családot alapítunk. Így esett meg, hogy alig 28 évesen, egyedül maradtam és munkaidő után egy üres lakásba tértem haza.
Egyik délután a buszról leszállva összefutottam a szembe szomszéddal, Ágnessal. A köszönésen kívül nem voltunk különösebb kapcsolatba, de most hazáig be nem állt a szája, amiből csupa panasz jött ki. Azt tudtam, hogy Sanyi, a férje elhagyta és most válnak. Már semlegesebb témákról beszéltünk, mint pl., hogy a fia milyen jó állást kapott Pesten, mikor a lakásunk elé érve újabb témát talált.
– Most szólj hozzá! Nem tudom eladni ezt a nyamvadt lakást. – mutatott a háta mögé.
– Nincsen rá vevő?
– Az ingatlanosok szerint alig lehet most vevőt találni. Ezért is öt és fél, jó, ha hat milliót kapok.
– Az nem sok! – vágtam rá – Gondolom ez nem jó ár nektek.
– A Sanyinak mindegy, az két hónapja visszament a falujába a kurvájához, de én nagyon keveslem.
– Miért, mennyit gondolsz jó árnak most?
– Legalább hetet jó lenne kapni érte. – mondta szomorú arccal.
Belegondoltam, hogy csak az utóbbi 10 évben mennyire megemelkedtek a lakásárak, egy igen merész ötletem támadt.
– Tudod mit?! Adok a lakásért hat milliót, meg neked kézbe plusz egymilliót. Ezt nevezhetjük jutaléknak is. – vigyorodtam el – De lenne egy feltételem.
– Mi lenne az? – kérdezte, miután hosszas hatásszünetet tartottam.
– Velem töltesz egy éjszakát.
Ágnes először fel sem fogta mit mondtam, aztán amikor leesett neki, elvörösödött, látszott, hogy ezzel piszkosul felidegesítettem.
– Hát te nem vagy normális! – vágta a fejemhez, majd sarkon fordult és ideges kulcskeresgélés után bement a lakásába.

Remegett a gyomrom, hogy micsoda baromságot mondtam, de azzal vigasztaltam magam, hogy hamarosan elköltözik, meg eddig sem találkoztunk gyakran, úgyhogy valahogy túlélem ezt a ciki helyzetet.